Dukrét Géza nagyváradi helytörténésztől, műemlékvédőtől búcsúzunk

Egy olyan gazdag életutat, mint a Dukrét Gézáé szinte lehetetlen röviden összefoglalni, felsorolni mindazt, amit közösségünkért tett. Egy személyben volt ő tanár, helytörténész, műemlékvédő, közösségszervező, és nem mellesleg szerető férj – 60 évet boldog házasságban éltek feleségével, Arankával –, apa, nagyapa és dédapa. Ennek az életpályának legfőbb jellemzője az ÉRTÉKEK tisztelete, mentése és továbbadása. 

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz–biológia karán végzett, tanárként példamutató pedagógiai munkásságot fejtett ki. Igazgatója volt és tanított a siteri általános iskolában, majd a nagyváradi 10. számú Általános Iskolában, ahol sikerült átadnia a természet szeretetét a gyermekeknek. Rendszeresen honismereti kirándulásokat és táborokat szervezett, hogy diákjai ismerjék meg gyökereiket, értékeiket. I. fokozati vizsgadolgozatát a tanulmányi kirándulások szervezéséről és levezetéséről írta. Példamutató munkássága eredményeként sok diákja választotta élethivatásul a tanári pályát.

A rendszerváltást követő szabadabb körülmények között találta meg igazi helyét mind a pedagógiai, mind a tudományos kutatás vagy a szervezés terén.

Honismereti munkássága új lendületet kapott, amikor 1992-ben az EKE országos alelnöke, majd 1994–1998 között elnöke lett. 1993-ban életre hívta a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, amely később Társasággá alakult. Az ő kezde­ményező, illetve szervezőképessége nélkül ma nem létezne a társaság. Dukrét Géza mint a PBMET elnöke, már a kezdetektől fogva felvállalta az egész Partiumot és Bánságot felölelő szerteágazó helytörténeti tevékenység megszervezését, koordinálását, amelynek főbb célkitűzései a történelmi örökségünkhöz tartozó műemlékek, népi építészeti emlékek és emlékhelyek felkutatása, feltárása és ismertetése, azok ápolása, az aktív műemlékvédelem elősegítése, helytörténeti kutatómunka, a fiatalság helytörténeti nevelése. Dukrét Géza nemcsak kitűnő szervező volt, de személyes példamutatásával, határtalan munkabírásával maga után vonzotta a többieket is. Tavasszal évente szervezett egynapos konferenciát, ősszel pedig háromnapos vándorkonferenciát, változó helyszíneken, fáradhatatlan főszervezőként. 1994-ben indította el a Partium című honismereti folyóiratot, s 1997-ben a Partiumi Füzetek sorozatot, amelynek 93 kötete jelent meg, mely sorozatnak ő volt a szerkesztője. Sorozaton kívül az ő szerkesztésében 23 kötet látott napvilágot.

Kilenc önálló kötete jelent meg – helytörténet, honismeret, műemlékvédelem témakörben – a Hegyközről, a bihari turizmusról, Siter történetéről, Micske református templomáról, a bihari értéktárról. A Bihar megyei emlékművekről és emléktáblákról három könyve jelent meg. Több kiadvány társszerzője (Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Nagyvárad városismertető, Püspökfürdő stb.) és több mint 600 írást jelentetett meg különböző újságokban, folyóiratokban. 

Dukrét Géza néprajzi munkássága is jelentős. Mint a Kriza János Néprajzi Társaság tagja, néprajzi dolgozatait hazai és külföldi szaklapokban publikálta. Évtizedek alatt egy kis „magánmúzeumot” gyűjtött össze néprajzi tárgyakból. 

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság bevonásával létrehozta a Bihar Megyei Magyar Értéktár Bizottságot.

Állandó tagja volt a Varadinum kuratóriumának, 1996-ban részt vett a Magyar Reformátusok Világtalálkozójának nagyváradi megszervezésében. Gazdag kapcsolatteremtő és kapcsolatápoló tevékenységet fejtett ki a hazai és külföldi társszervezetekkel, amelyeket még felsorolni is nehéz volna – soknak tagja vagy tiszteletbeli tagja is volt egyben –, konferenciákon, szemináriumokon vett részt, ezáltal is erősítve a PBMET elismertségét.

Közéletünk fáradhatatlan, lelkes munkásaként saját egészségét sem kímélve, olyan sikerekben gazdag, eredményes munkásságot fejtett ki, amelyre csak a kivételesen elhivatott emberek képesek. Ennek elismeréseként Dukrét Gézát számos díjjal tüntették ki: Pro Partium-díj, Fényes Elek-díj, Tavaszi Sándor-díj, Orbán Balázs-díj, Schönvisner István-emlékérem, Podmaniczky-díj, Kós Károly-díj, Sebestyén Gyula-emlékérem, Debreceni László-emlékérem, Gróf Mikó Imre-emlékérem, Kun Kocsárd-díj, Bél Mátyás – Notitia Hungariae-emlékérem, Rimanóczy-díj, ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Emlékérme, Ezüstfenyő-díj, Életműdíj, Bocskai István-díj.

Köszönjük ezt a drága örökséget, a kitartó és elkötelezett munkát, a tanítást az ÉRTÉKEK tiszteletére, mentésére és továbbadására.

Isten veled, Elnök úr!

Nyugodj békében, Géza! 

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság tagsága nevében 

Voiticsek Ilona