Egy magyar iskola újjászületése: 35 éves a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum

Pap István

Az egykori nagyváradi Orsolya-rendi zárdaiskolaként 1772-ben indult tanintézmény az évszázadok során sok mindent megélt, de kétségtelen, hogy a legsötétebb korszaka a múlt század 80-as éveire esik, amikor a Ceaușescu-rendszer egyre súlyosabb nyomást gyakorolt az erdélyi magyarságra. A nacionalista elrománosítási politika az oktatást is elérte, és az addig magyar tannyelvű nagyváradi iskolának először a nevét változtatta meg: a Mogyorós Sándor kommunista politikusról Alexandru Moghioroșra keresztelt tanintézmény 1982-től az 5-ös Számú Ipari Líceum nevet viselte. Majd elérkezett az 1985-ös beiskolázási év, "és a megkérdezésünk nélkül a tanfelügyelőségről visszajött beiskolázási tervben megjelent a román tagozatos osztály" – idézte fel a múltat Nagy Zoltán tanár, a tanintézmény egykori aligazgatója. A tanári gárda és a vezetőség értetlenül állt a döntés előtt, "de nem lehetett szólni, megfélemlítettek mindenkit. Az iskolában beépített emberek voltak a tanárok és a diákok között is, beszélni sem nagyon mertek az emberek, mert minden kitudódott” – mondta Nagy Zoltán. Az idő múlásával a hatalom szándéka világossá vált: az első évben csak egy pár román tannyelvű osztályt telepítettek oda, a következő tanévben már annak a dupláját, 1989-re pedig már majdnem fele-fele arányban működtek román és magyar tannyelvű osztályok az iskolában. "A tanárok aránya nem volt fele-fele, mert nagylelkűen megengedték egyes magyar tanároknak, hogy a román tagozaton is tanítsanak" – fogalmazott Nagy Zoltán. Az iskolában egyre rosszabb lett a hangulat a mind durvább elrománosítási politika miatt. Ilyen állapotok uralkodtak, amikor bekövetkezett az 1989-es fordulat. 

Az ötlet
"Januárban jött egy határozat, hogy a régi iskolaigazgatókat le kell váltani, és újakat kell választani. Ugyanebben az időszakban volt egy RMDSZ-gyűlés Kolozsváron, ahol Unterlender János és jómagam vettünk részt Bihar megyéből” – idézte fel az 1990-es év első napjait Nagy Zoltán, majd így folytatta: „Ezen a találkozón felállt Pálfalvi Attila egyetemi tanár, és azt mondta, hogy »Tegnaptól tanügyminiszter-helyettes vagyok. Itt a telefonszámom, ha bármi gondotok van, akkor kereshettek bátran«. Ez egy kétnapos ülés volt, és ott aludtam Kolozsváron egy régi tanárkollégámnál, aki este elárulta, hogy ők kérvényezik három kolozsvári magyar iskola visszaállítását. Többek közt azt kérik, hogy a két magyar iskolából a román tagozat menjen át a megyeközi pártiskola épületébe, mert az most már felszabadult. »Ti nem csináltok semmit Váradon?« – kérdezte, és ideadta nekem a kérvény mintáját, amit ők megfogalmaztak."

Kulcsmomentum
Ezzel az ötlettel és dokumentummal tért vissza Nagy Zoltán Nagyváradra, ahol következett az igazgatóválasztás január 18-án. A kétnyelvű iskolákban az igazgatót a tanintézményben többségben lévő közösség tagjai közül választották meg, az aligazgató pedig a kisebbségben lévő közösség tagja volt.

"Felmerült a kérdés, hogy ki választja meg a román igazgatóhelyettest? Mivel a demokrácia azt jelenti, hogy a többség dönt, és mivel mi, magyarok voltunk többségben, egységes kiállással azt is eldönthettük, hogy ki legyen az aligazgató, függetlenül attól, hogy a 40 százaléknyi román társaság kire szavaz. Csakhogy ez a szándék kitudódott, és mikor bementünk az igazgatóválasztásra a nagyterembe, akkor az egyik román tagozatos műhelytanár bejött és azt mondta, hogy a románok menjenek ki, mert nem egyeznek bele abba, hogy a magyarok szavazzanak a román igazgatóhelyettest illetően." A román tagozatos tanárok kihívták a helyszínre Viorel Sarca főtanfelügyelőt, és hosszas tárgyalás kezdődött a felek között. "A mi álláspontunk az volt, hogy vagy együtt választjuk meg az iskola vezetőségét, vagy ha nem, akkor váljon külön a két tagozat. A románok beleegyeztek a különválásba az iskola területén belül. Ekkor húztam elő én a mintát, mondván hogy Váradon is van megyeközi pártiskola-épület; ha Kolozsváron tudják kérni ezt az épületet, akkor mi is kérhetjük."

A román tagozatos tanároknak tetszett az ötlet, hogy önálló tanintézményként működhessenek tovább saját épületben, mert így együtt maradhatott a gárda és szabadon megválaszthatták a vezetőségüket, ezért belementek a különválásba.

Bukarest
"Az Oktatási Minisztériumban azt mondták a delegációnak, hogy addig nem vehetik figyelembe a kérvényt, amíg a Nemzeti Megmentési Front tanügyi bizottsága nem hagyja jóvá azt, ezért először oda küldtek. Annak a bizottságnak a székhelye a Victoria-palotában volt, amit tankokkal és fegyveres katonákkal őriztek, nem lehetett oda csak úgy bemenni." Valahogy azonban mégis sikerült bejutniuk az épületbe. "A tanügyi bizottságban volt egy fiatalabb férfi, aki nagyon csodálkozott azon, hogy mit kérünk tőle. »Romániában tényleg van magyar iskola? Vajon jót teszek, ha aláírom?« – kérdezte csodálkozva, és a román kollégák kezdték győzködni, hogy igen." Akkor lepecsételte és aláírta a kérvényt a következő szöveggel: "Kérjük a probléma mielőbbi kedvező megoldását." A lepecsételt dokumentummal másnap, január 20-án délelőtt visszamentek a minisztériumba, Pálfalvi Attila pedig átvette tőlük az iratot. Délután ötkor jött ki, a dokumentumon pedig rajta volt Mihai Șora oktatási miniszter aláírása. 

A szétválás
Miután megvolt a minisztériumi jóváhagyás, el lehetett kezdeni szervezni a konkrét szétválást. Először is a magyar iskola megválasztotta az új vezetőséget: Jankó Szép Sándor lett az igazgató, Nagy Zoltán és Kapalai József pedig az aligazgatók. Az egyik első dolguk az volt, hogy megnézzék a Kert (Avram Iancu) utcai volt megyeközi pártiskola épületét. "Abban az épületben korábban politikai képzés zajlott a káderek számára. Ez gyakorlatilag egy jól felszerelt szálloda volt kétágyas szobákkal, színes televíziókkal és osztálytermekkel" – mondta Nagy Zoltán. Csakhogy az épületet lefoglalta a hadsereg, mely kijelentette, hogy az az ingatlan márpedig az övé. Elkezdődött egy huzavona a hadsereg és a tanfelügyelőség között, míg végül ez utóbbinak sikerült megszereznie az épületet. Ezek után már nem volt akadálya a román tagozat átköltözésének. 

Még egy sarkalatos problémát kellett megoldania az immár önálló magyar tanintézménynek. Mivel a román tagozaton is nagyon sok magyar anyanyelvű diák tanult, értesíteni kellett őket arról, hogy átiratkozhatnak a magyar iskolába, de mivel az akkoriban alakult Magyar Pedagógusok Szövetsége nem járult hozzá ahhoz, hogy erre vonatkozóan felhívást tegyenek közzé a Bihari Naplóban, ezért a magyar nevű román tagozatos gyerekeket egyenként keresték fel otthonaikban. Ebben a munkában nagy segítségükre volt a Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség (MIDESZ). Voltak, akik félreértették ezt az akciót és a helyi román sajtó úgy tálalta az esetet, hogy a magyarok kényszerítik a román gyerekeket arra, hogy magyar iskolába iratkozzanak be. Természetesen semmiféle kényszerről nem volt szó, a gyerekek önként iratkoztak át, méghozzá olyan nagy számban, hogy a magyar iskolában tizenkét új osztály indult – emlékezett vissza Nagy Zoltán. 

Mindezek után már csak egy dolog maradt hátra: új nevet kellett találni az ipari líceumnak. "A legelső, aki javasolta a tanári karban, hogy új nevet kell választani az iskolának, és hogy a tanintézményt nevezzék el Ady Endréről, az Ciubotariu Adrian volt. A javaslatot azonnal elfogadtuk" – mondta Nagy Zoltán. 1990. január 27-én, Ady Endre halálának évfordulóján tartott iskolai ünnepség keretében vette fel a tanintézmény hivatalosan a költő nevét. 

A siker oka és titka
"Azért jártunk sikerrel, mert akkor még tétova, tanácstalan volt az ország. A szekus erők legyengültek, a többiek pedig még nem ocsúdtak fel. Egy interregnum volt, amikor senki nem tudta, kinek mi a feladata (…) Egy hónappal később Marosvásárhelyen már nem ment a szétválás, mert akkor már a minisztériumban is más szelek fújtak" – összegezte az akkori történéseket Nagy Zoltán. A siker másik oka pedig az őszinte tenni akarás volt. "Minden olyan probléma, ami addig volt az etnikai feszültség miatt, azonnal megszűnt. Mindenki önként vállalta a feladatokat. Ahogy elhangzott egy kérés, azonnal három, öt, tíz ember jelentkezett. Nagyon jó hangulat uralkodott az iskolában, és olyan sok támogatást kaptunk, hogy minden hetek alatt megoldódott" – zárta szavait Nagy Zoltán.