Eltemették Dukrét Géza nagyváradi helytörténészt, műemlékvédőt

Ciucur Losonczi Antonius

Két helyről (a 90. Zsoltár első két verse, majd pedig a második korinthusi levél negyedik fejezetének 7–10. szakaszai) olvasta fel Isten vigasztaló igéjét Dénes István Lukács, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese. Hangsúlyozta: szomorú, gyászos együttlétre hívott a harangszó, Dukrét Géza ravatala mellé. Hiába süt a Nap, „sötét van a szívekben, mert kialudt egy fény, megszűnt egy szerető szív dobogni” Isten akaratából. Fájdalmas a csend, a tudat, hogy a koporsó elzár előlünk valakit, egy értékes embert. Fokozza bánatunkat az üresség is, melyet az ő hiánya okoz számunkra. Nem marad más, csak kapaszkodni a golgotai keresztbe, és felnézni a mennyei Atyára. Ugyan semmi sem okoz nagyobb fájdalmat mint valakinek az elvesztése, de temetéskor mégsem a halál igéje szól, hanem az örök életé. Emlékezünk a férjre, az édesapára, a barátra, a kollégára, a közéleti személyiségre, és még sorolhatnánk, hogy milyen emberi kapcsolatok kötöttek vele össze bennünket. Utolsó földi búcsút kell vennünk tőle, mert aki eddig a földi életünk része volt, nincs többé. Érezzük mindannyian – nagyváradiak, partiumiak, bánságiak, erdélyiek-  vagyis, mi magyarok, határon innen és túl, hogy szegényebbek lettünk. Közös a veszteségünk és közös a fájdalmunk is. "És bár a halál gyűjtött össze bennünket, gyászos fájdalmunkban mégis az élet Urához menekülünk, nála keressük a vigasztalást, mély bizalommal és akaratában való megnyugvással”, fogalmazott a főjegyző.

A halál árnyékának völgyében

Keresztényként ugyanis tudjuk, hogy Isten a halál árnyékának völgyében is tud vigasztalni, és életünk fordulópontjain bátorító erő forrása a Szentírás, amikor az emberi szó már kevés. Megboldogult testvérünk is tapasztalta, hogy az Úristen fogta az ő kezét. Ott volt vele élete kezdetén, gyemekkorának boldog pillanataiban, az iskola és egyetemi éveiben, siteri, majd nagyváradi tanársága idején. Támogatta honismereti munkáját, a helytörténészi hivatása minden területén, legyen szó írásról, szerkesztésről, vagy éppen konferenciák szervezéséről. “E ravatal előtt állva emlékezünk arra, akitől végtelenül sokat kaptunk, és aki ajándék-életet élt. Mély tisztelettel és hálával köszönjük meg Dukrét Géza rendkívüli egyéniségét, mert ami jó, igaz, szép és tökéletes, minden Istentől származik. Dukrét Géza is hitt Őbenne és harcolt azért, amit érdemesnek tartott: a hon ismeretéért, a múlt feltárásáért, a meglevő értékek mentéséért”, hangsúlyozta a KREK elöljárója.

Széphegyi László elnök a Ráday Mihály Város- és Faluvédő Szövetség képviseletében búcsúzott, míg Meleg Vilmos színművész a saját maga, illetve a Varadinum Kulturális Alapítvány és az RMDSZ nevében. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság részéről pedig Voiticsek Ilona gondolatait Dénes István Lukács olvasta fel.