Hetvenöt éves idén a váradi bábjátszás

P. Nagy Noémi

– Idén 75 éves a nagyváradi bábjátszás. Összefoglalná röviden a fontosabb eseményeket, állomásokat a bábszínház történetéből?
– Kétségkívül a legfontosabb az 1950. február 19-i első bemutató, amivel elindult Marosvásárhely és Kolozsvár után az ország harmadik magyar nyelvű bábszínháza. 1955 több szempontból is fontos év, hisz ekkor foglalja el a bábszínház a mai székhelyét, a Fekete Sas palota Zöldfa utcai szárnyában lévő előadótermet, illetve ekkor kerül Nagyváradra Kovács Ildikó rendező és Fux Pál tervező. Az ő korszakuk alatt a nagyváradi Állami Bábszínházat az ország legizgalmasabb ilyen jellegű intézményének tartották. Fux Pál 17 évig volt a bábszínház vezető arca. A hetvenes években a távozásával egy hosszan tartó túlélési időszak következett. Rengeteget dolgoztak, turnéztak, délelőtt gyerekeknek bábelőadásokat, délután felnőtteknek kabarékat játszottak, de a bevétel érdekében filmeket is vetítettek. Ebben az időszakban a bábszínház anyagilag teljesen magára maradt. A fizetéseket és a produkciós költségeket is maguk kellett kitermeljék. A rendszerváltás környékén nagyon sokan elhagyták az országot, a társulat teljesen kicserélődött. 1998-ban a bábszínház felvette az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház nevet. Ekkor változtatott a magyar társulat is nevet, és lett Ludas Matyiból Lilliput Társulat. 2011-től pedig az újonnan létrejött Szigligeti Színház bábtagozataként működik.

– Felelevenítene néhány kiemelkedő, emlékezetes előadást az elmúlt évekből?
– Szerencsére sok ilyen volt. Lebontanám műfajokra, alkotókra és korosztályra a kérdést. Minden évad tervezésekor nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél változatosabb legyen a repertoár. Ha az elmúlt néhány évet veszem górcső alá, akkor azt gondolom, minden korosztály számára született emlékezetes előadás, és talán nem tévedek, ha azt mondom, előadásainkat műfaji sokszínűség is jellemezte.
A csecsemőknek a Bartal Kiss Rita által jegyzett Kezeslábas, vagy a Markó Valentyik Anna által létrehozott Körforgás című előadásainkat említeném. Az óvodások és számunkra az egyik legkedvesebb előadás a Szabó Attila által rendezett Kispipi és Kisréce, vagy a tavaly bemutatott, szintén Bartal Kis Rita által rendezett Lenka és Palkó. A kisiskolások számára a Veres András rendezte A tyúk, aki soha nem adta fel, vagy a nemrég bemutatott, Dió Zoltán által rendezett Játék Dávid királyról előadásainkat említeném, de Vadas László A boldog hercegét is fontosnak tartom, hisz Stéfán Bodor Mária kolléganőnknek ebben az előadásban nyújtott alakítását díjazták a kolozsvári Puck Fesztiválon.
Születtek emlékezetes előadások az V–VIII. osztályosok számára is. Rendhagyó irodalomóraként játszottuk Arany János Toldiját, illetve Petőfi Sándor A helység kalapácsát. A legfrissebb petőfi@arany.hu előadásunk pedig műfaját tekintve is emlékezetes produkciónk. A Gyevi-Bíró Eszter és Fazakas Márta által létrehozott előadásunknak a város minden magyar nyelvű gimnazistája a saját osztálytermében lehetett részese.
A felnőttek, családok számára pedig olyan nagyszínpadi musicaleket hoztunk létre, mint a Hajdu Géza által rendezett Trón alatt a király vagy azok a produkciók, amelyek az Iskola a Színházban, Színház az Iskolában program keretében valósultak meg. Ilyen volt a Tóth Tünde által rendezett Diótörő és Egérkirály, a Bartal Kis Rita által színre vitt Túl a maszathegyen, vagy a Györfi Csaba által jegyzett Valahol Európában és a még éppen futó Tüskevár is.
Alkotók szempontjából pedig nagyon fontosnak tartanám kiemelni a saját kollégáim munkáit. Azt mondjuk, hogy nagyon kevés az erdélyi magyar bábszínházi alkotó, miközben ha csak a saját társulatunkon belül nézünk szét, akkor máris több olyan emlékezetes előadást tudok mondani, amelyeket kollégáink hoztak létre. A Lélek Sándor Tibor által rendezett Égig érő fa díjat is nyert a Puck Nemzetközi Fesztiválon. De az ő, illetve Németi Emese nevéhez köthető a Négyballábas kisegér, a Nyolckor a Bárkán, a Piri és a Farkas, az Óz, a nagy varázsló, vagy a még mindig repertoáron lévő Lúdas Matyi is.
Hanyecz-Debelka Róbert bábszínészünk számos alakítása emlékezetes a közönségnek, de előfordult az is, hogy az előadást rendezőként jegyezte. Ilyen volt az ősbemutatónak számított Furka Pista és a Sárkány vagy a könnyed, humoros Rigócsőr király, amiben báb és bábjátékos viszonya tárult fel.
Szabó J. Viktor Csillagszív című előadása, szintén ősbemutatóként, műfaji kuriózum is palettánkon, a maga báb-sci-fi műfajával. Oláh Anikó Katalin Verselő Verserdője interaktivitásával és játékosságával lopta be magát a nézők szívébe, Világgá mentem, majd jövök előadása pedig olyan fontos kérdést járt körbe, mint a gyermekkori magányosság vagy kitaszítottság. A Daróczi István által rendezett Holle anyó a klasszikus paravános játék kedvelőinek hozott örömöt. Csepei Róbert kollégánk zeneszerzőként a Holle anyó, a Lúdas Matyi, illetve A tyúk, aki soha nem adta fel előadásokat jegyzi. Varga Imre korrepetitorunk pedig az előadásaink zenei hátterét biztosítja, illetve maga is alkotóként, szerzőként vett részt a Toldi, a Körforgás, részben a Játék Dávid királyról vagy a Piri és a Farkas című előadásainkban.
Ugyanitt fontos megemlíteni azt is, hogy nemcsak alkotóként, hanem segítőként is van, hogy hozzájárul a bábszínész egy-egy előadás létrejöttéhez. Szentpéteri Lenke bábosunk például, ha nem játszik, súg és segíti a rendező munkáját. A legjobb alkotói közösségnek is kell egy háló, ami biztonságot ad.

– Milyen programokkal készülnek az évfordulóra?
– Bizonyos szempontból kettős évforduló az idei, hiszen, mint már említettem, február 19-én volt 75 éve annak, hogy az első bábszínházi bemutatóra sor került, de október 2-a is fontos dátum: 70 évvel ezelőtt, 1955-ben ezen a napon költözött a bábszínház mostani székhelyére. Magyarán: idén 75 éve, hogy létezik bábszínház Nagyváradon, és 70 éve annak, hogy a Sas palota Zöldfa utcai szárnyában működik. Szeretjük az ünnepeket, éppen ezért több alkalommal is ünnepelni fogunk ebben az évben. Lesznek online és offline alkalmaink is. Szeretnénk külön a gyerekekkel, a felnőttekkel, az arcadiás kollégákkal, az erdélyi magyar bábos szakmával, illetve a régi kollégákkal is ünnepelni.
A legelső alkalom természetesen a gyerekeké. Február 23-án egy jelmezes születésnapra várjuk a gyerekeket és az őket kísérő felnőtteket, ahol egy-két titokról is fellebbentjük a fátylat, és beavatjuk a gyerekeket abba is, hogy mi történik a paraván mögött. Fontos, hogy erre az eseményre a belépés ingyenes, de mindenképpen jelentkezéshez kötött, hisz a ház befogadóképessége véges.
Márciusban a román társulattal közösen egy különleges, kétnyelvű közös produkcióval készülünk. Szeptemberben a felnőttekkel pajzán mesék kapcsán ünnepelnénk. Októberben pedig a szakmával, illetve a bábszínház mindenkori, valaha volt és mostani alkalmazottaival szeretnénk koccintani a 75. születésnapunkra.

– Mik a tervek a közeli és távoli jövőre nézve?
– Nagy álmom az eddigi előadásaink zenei anyagát egy album formájában kiadni és ennek egy nagyszabású lemezbemutató bábkoncertet tartani. Ha esetleg egy mecénás olvassa e sorokat, lelkesedéssel várjuk! Zenekara már van a társulatnak, remélem, sokaknak ismerős a MeseBand név! Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon muzikális a társulatunk. Varga Imre és Csepei Róbert mellett mindenképpen meg kell említenünk Stéfán Bodor Máriát és Erőss Noémit, társulatunk két fantasztikus hangú csalogányát, illetve Haraji Adalbertet, aki nemcsak a társulatunk hangosítója, hanem a zenekar fantasztikus basszusgitárosa is. Ha jobban belegondolok, végül is volt már egy bábkoncertünk kortárs magyar költők verseiből, Rumi László rendezett egy előadást Brémai muzsikusok címen, szóval még referenciával is tudunk szolgálni egy esetleges anyagi támogatónak.
Szeretnénk továbbra is kiemelten figyelni arra, hogy minden évadban legyen a repertoáron magyar szerző, kortárs, illetve klasszikus irodalmi mű, ugyanakkor a román irodalom nagy klasszikusait is szeretnénk beemelni a címeink közé.
A fiatal alkotók ritkán fordultak meg nálunk. Terveink között szerepel frissen vagy nemrég végzett rendezőkkel is dolgozni. A szakmai képzések lehetőségeit is tágítani szeretném a kollégáim számára, valamint továbbra is lehetőséget biztosítani arra, hogy alkothassanak, rendezhessenek.
Nagy öröm, hogy a Fux Fesztivál folytonosságot tud biztosítani abban, hogy kétévente találkozzon a szakma. Azon dolgozunk, hogy előadáscserékkel még többször meg tudjuk mutatni magunkat az országban, illetve a nagyváradi közönségnek is minél többféle előadást el tudjunk hozni. Fontos lenne folytatni a tantermi előadások sorát. A petőfi@arany.hu előadásunk megerősített bennünket abban, hogy nagy szükség van az ilyen műfajú darabokra.
Ebben az évadban még két bemutatónk lesz. Április elején az Én, Te, Mi című előadásunkkal várjuk a 3 éves kort betöltött gyerekeket, amelyet dramaturgként Fazakas Márta jegyez, rendezőként pedig Daróczi István instruál. Június elején pedig Halasi Dániel jön hozzánk rendezni egy lengyel kortárs mesét, amelynek címe: Ha lúd, legyen kövér.
Május elején a Lenka és Palkó előadásunk székelyföldi turnéra indul. A Szentgyörgyi Napokra, illetve a Csíkszeredai Könyvvásárra kaptunk meghívást. Júniusban a bábszínészek egy workshopon vesznek részt, amelyet Ciprian Huțanu jászvásári rendező tart, akivel egyébként a következő évadot fogjuk kezdeni. Mihai Eminescu Az esthajnalcsillag című versét fogja színre vinni, terveink szerint ez lesz a következő évad nyitó előadása.

– A felgyorsult, digitalizált világban mennyire változott meg a gyermekek igénye, milyen kell legyen ma egy jó előadás?
– A jó előadás mérvadója mindig az, hogy élményt adjon. Érzéseket ébresszen, gondolatokat, kérdéseket fogalmazzon meg, esztétikai élményt nyújtson, esetleg még egy jó, előadás utáni beszélgetésnek is alapul szolgáljon. Talán ma sokkal aktívabbak a gyerekek, mindenben részt akarnak venni, de erre nagyon sokszor építkezik is egy-egy előadás. Bár sokat változott a világ körülöttünk, nem gondolom, hogy ezt a fajta felgyorsulást az előadásoknak is követniük kellene. Persze, nem ugyanarról a tempóról, ritmusról beszélünk már mi sem, mint 20–30 éve, de sokkal fontosabbnak tartom a korosztályi sajátosságokat figyelembe venni, mint a technika által ébresztett igényeket.

– Miért fontos, hogy a gyerekek a bábszínházban is megnézzenek egy-egy előadást, ne csak a tévében sugárzott meséket?
– Nem lehet a kettőt összehasonlítani. Vannak nagyszerű, gyönyörű mesék, amiket meg lehet nézni a tévében, pizsamába bújva, családi moziestet tartani. Nagyszerű élmény a gyereknek az is. De közösségi élményt a bábszínház ad. Az öröm, a félelem, a sírás, a nevetés közösségi élménnyé teszi az előadást. Itt a csoda nem egy vágással történik, hanem egy bábos maga hozza létre. Bizonyos értelemben azt is mondanám, hogy a gyerek arra is mintát kap, hogy hogyan lehet játszani, hisz látja a mozgatót, ma már szinte mindig. Persze, bizonyos korig a gyerekeknek csak a tapsrendnél tűnik fel, hogy „bácsik”, „nénik” voltak a színpadon, amíg a történet megy, addig ők a bábokat látják. Van a bábszínészeknek egy szuperképességük, ami egyben a jó bábszínész ismérve is. Eltűnnek a báb mögött. Mindent, amit éreznek, „átcsorgatják” magukon keresztül a bábba, és őáltala élnek. A gyerekek pedig azonosulnak, és ha kilépnek az ajtón, talán ők is vágyat éreznek arra, hogy játszanak. Viszont ez a csoda nem tud megtörténni egy képernyő előtt eltöltött egy óra után.