Könyvbemutatók: Petőfi arcaitól Nagybánya festőjéig

Ciucur Losonczi Antonius

Sarány István csíkszeredai újságíró, képzőművészeti szakíró, a Hargita Népe napilap szerkesztőjének Nem könyvből tanultam Nagybányát című, Véső Ágoston festőművész életút-interjújával kiegészített albumát, valamint a Petőfi arcai – szobrok a költő legendává nemesülésének helyén című kötetét mutatták be pénteken este a nagyváradi érdeklődőknek. A meghívottal irodalomról, képzőművészetről, újságírásról  is beszélgetett Szűcs László, az Újvárad főszerkesztője.

Családi hátteréről szólva Sarány István elmondta, hogy Maroshévízen született, és tizenkilenc éves kora óta él Csíkszeredában. Kisebb megszakítással 1988 óta dolgozik a Hargita Népe napilapnál, főleg kulturális témákról ír. A kétezres évek elején jelent meg az első kötete, munkái főleg az újságírói tevékenységéhez kötődnek, azóta jelent meg riportokat, jegyzeteket és publicisztikákat tartalmazó könyve, de mesét is írt. Megjegyezte: nem adta fel a reményt, hogy a szerkesztett tartalmakra ezután is lesz igény, hiszen az elmúlt időszak is bebizonyította, hogy szükség van a kritikus, józan hangvételű gondolatokra, mert ha véleménybuborékot alakítunk ki magunk körül, és engedjük, hogy manipuláljanak, az nem vezet semmi jóra.

Életút-interjú

Az albummal kapcsolatban kifejtette, hogy képzőművész barátjától, Xantus Gábortól hallott először Véső Ágostonról, előbbi ugyanis részt vett a festőművész által szervezett több alkotótáborban is. Két évvel ezelőtt felkereste az akkor 91 éves Véső Ágostont, és életút-interjút kért tőle. Lenyűgözte őt a szellemi frissessége, fürgesége, rendkívüli aktivitása. Túl a kilencvenedik életévén  dolgozott, szervezkedett, vezette a háztartást. A beszélgetéseik során egy-két érdekesség is kiderült az életéből: sohasem volt a konvenciók embere, meglehetősen öntörvényű, és az elveiért mindent vállalt. A kommunizmusban valahogy mindig sikerült fenntartania magát, de az alkotásainak az anyagi megbecsülése csak a rendszerváltozás után következett be, magyarázta Sarány István. Hozzátette: hogy hirtelen haragú, abból is kitűnt, hogy az interjúk során mondott neki olyan dolgokat, amiket később megbánt, ezért az újságíró legnagyobb sajnálatára a végső anyagot meghúzta, és kiszedetett belőle olyan részeket, melyek nagyon érdekesek lettek volna, de nem akarta, hogy megjelenjenek, nehogy megsértse az érintetteket.  

A Petőfi-kötet kapcsán elhangzott, hogy először sorozatként jelent meg az újságban, az első cikk a székelykeresztúri szobor felállításának kalandos történetét tárta fel. A költő eltűnésének helyén és annak környékén állított szobrok hol hős katonaként, hol lánglelkű költőként, szerelmes ifjúként ábrázolják őt. A nemes anyagból készített alkotások pedig, bár örök érvényűnek szánták őket, mégis sok esetben efemernek bizonyultak.