Nagyváradról Mezőfalvára, egy már nem létező településre

Nagy József Barna

Nagyváradról Hegyközszáldobágy felé indulunk a már jól ismert utakon. Száldobágy után Hegyközújlak következik, majd Hegyközcsatárba kerekezünk. Csatárban a dombtetőn álló templomok után mindjárt balra fordulunk Hegyközkovácsi felé, majd az enyhén ereszkedő aszfaltos úton berobogunk a településre. 

Tekerjünk be a központba, majd jobbra fordulva a Varga Vilmos Művelődési Ház (a neves, szeretett nagyváradi színész ebben a faluban született) udvarán keressük fel a 2024 szeptemberében átadott Vitézi Emlékművet. Miután megnéztük a Szent Korona kőből készül másolatát és az Emese álma-emlékművet, induljunk tovább. Néhány méter után jobbra találjuk a baptista imaházat. Helybeliek elmondása szerint az imaház egykor Mezőfalván állt, de amikor a kommunista hatalom leromboltatta a falut, az imaházat átköltöztették ide, Kovácsiba. Menjünk, keressük meg a lerombolt Mezőfalva helyét. 

Az imaháztól induljunk egyenesen tovább, majd az első lehetőségnél forduljunk jobbra, és néhány tíz méter után balra, ki a szántóföldekre. A forgalmas, Szalárdra vezető aszfaltos úttal párhuzamosan biciklizünk. Kicsit tekerünk a földúton, és hamarosan Mezőfalva egykori főutcáján találjuk magunkat, majd meglátjuk jobbra a település egyetlen megmaradt házát. A kis falut vagy tanyavilágot, ahol annak idején mintegy 300-an laktak, az 1950-es években ítélték halálra a kommunista elvtársak. Évtizedekig tartott a falu pusztítása, végül csak ez az egy ház maradt meg. 

Mezőfalva lakossága az 1900-as évek legelején települt ide a Békés megyei Okányból. Gazdálkodni jöttek a bihari földekre, itt vettek birtokokat Hegyközkovácsi mellett. Alig vetették meg a lábukat Mezőfalván, már itt volt a trianoni tragédia, amikor hirtelen román állampolgárok lettek – szinte Magyarország közepén – a Békés megyéből ideköltözött magyarok. Ha ez a trauma nem lett volna elég nekik, a kommunista uralom megmutatta igazi, embertelen arcát, és leromboltatta házaikat. A földönfutóvá tett emberek Hegyközkovácsiban telepedek le végül. 

Ha visszatekerünk Kovácsiba, a református templom kertjében megtaláljuk azt az emlékművet, ami a falurombolásra emlékezteti az utókort. A templomban még találunk egy érdekes táblát, ami arra emlékeztet, hogy 1792 karácsonyán Csokonai Vitéz Mihály itt prédikált. Az alig 19 éves Csokonai a Debreceni Református Kollégium teológus diákjaként jött át prédikálni Kovácsiba. A faluban néhány verssort is írt, köztük ezt is: „Hallá kend, Bácsi, van-e még jó messze Kovácsi?” Visszatekerünk az aszfaltos főútra és így megyünk Biharra, hogy megkeressük a település északi részén a földvárat. A hatalmas területű földvár már a honfoglalás idején is létezhetett. Mi most nem kutatjuk az eredetét, hanem a közepén álló dombot keressük fel, amelyen 1896-ban a millennium, vagyis az ezeréves honfoglalás tiszteletére turulos szobrot avattak. Sajnos 1919-ben, a román berendezkedés idején ezt eltüntették, de szerencsére több fénykép, leírás is fennmaradt az egykori emlékműről. 

A turulmadaras millenniumi emlékművet eredeti nagyságban, az eredeti formát megőrizve, illetve több, az eredeti emlékműből megmaradt részt is beépítve, 2021 szeptemberében állították fel újra a bihari református templom kertjében. El is kell ide biciklizni és megnézni, hiszen a monumentális emlékmű megkapó látvány, a megmaradásba vetett hitünket erősítheti meg. Ezen az új emlékművön nem találjuk már meg azokat a feliratokat, amelyek az eredeti, a földvárban állón megvoltak. Mind a négy oldalon volt felirat, most csak az északi oldalét idézzük: „Állj kőemlék, állj a végtelenségig / Jelképeként a honszeretetnek / Hont szeretni végleheletéig / Tanítsd minden fiát e nemzetnek”. 

Ha már elkerekeztünk a templomig, menjünk be a templomkertbe, mert érdekes emléktáblákat, illetve egy másik turulmadaras emlékművet is találunk itt. Ha mindent megnéztünk, akkor a templomkert külső, északi falán tekintsük meg Jármy Ferencz kuruc kapitány és vitéz katonái emléktábláját is. 

A szomszédos katolikus templom kertjébe is térjünk be, mert ott a forgalmas főút felé tekint a 2005-ben felavatott, Szent Istvánt ábrázoló szobor. Visszafelé jöhetünk Hegyközkovácsi és Hegyközcsatár felé is, de Bihar nyugati szélén, a Tulipán utcán keresztül is viszsza lehet tekerni a biharpüspöki dombokra, onnan pedig Nagyváradra.