12 órája
Papp Gábor margittai festőművész jubileumi kiállítása
Papp Gábor ötven évvel ezelőtt fogott először alkotási szándékkal ecsetet a kezébe, és azóta soha nem tette le. Folyamatosan készülnek az új festmények, melyeket időnként kiállításokon bocsájt közszemlére a képzőművészetet kedvelő közönség számára. Mostani tárlatának címe: Csak egy másolat, melyen reprodukcióit állította ki.

Szőke Ferenc
Ezek az alkotások művészetpártoló és kedvelő emberek megrendeléseire készültek, az ő lakásaikat díszítik, és most kerültek először közszemlére, három napon át, a művelődési ház Phoenix galériájában. Vallási, illetve történelmi témákat elevenítenek meg. Az alkotásokat Gavrucza Tibor, a Tibor Ernő Galéria volt vezetője méltatta és mutatta be a közönségnek. Megtisztelte ugyanakkor jelenlétével az eseményt a galéria jelenlegi vezetője, Csathó Töhötöm Csongor Károly is.
Papp Gábor ismert és elismert képzőművész, nemcsak szűkebb hazájában, Margittán, hanem megyei szinten, sőt határon túl is voltak és vannak kiállításai, főként az anyaországban. Alapvetően szerény beállítottságú, soha nem kérkedik a tehetségével, de szerencsére művei ezt megteszik helyette. Tősgyökeres margittai családból származik. Édesanyjának lett volna tehetsége a festészethez és grafikához – felmenői festőművészek voltak –, de sajnos ezt nem használta ki. Fiát viszont arra biztatta, hogy ne kövesse el ugyanezt a hibát. Ötödik osztályos korától három évig különórára járatta Rácz Károly rajztanárhoz, képzőművészhez. Ott sajátította el az alapokat és szerette meg végérvényesen a festészetet. Egy rövidebb ideig Kristófi János festőművész is foglalkozott vele. Szülővárosában végezte el az általános iskolát, majd Nagyváradon folytatta, a Képzőművészeti Szakközépiskolában. Sajnos ott csak két évet tudott elvégezni, mert kormányrendelettel azt a szakot megszüntették. Ezért a temesvári Ion Vidu Képzőművészeti Líceumban folytatta tanulmányait, az esti tagozaton. Közben a tanulás mellett, az esti tagozatosokra érvényes akkori törvénynek megfelelően, dolgoznia kellett. Érettségi után eleget tett a katonai kötelezettségének, majd felvételizett a kolozsvári Képzőművészeti Egyetemre, sajnos sikertelenül. Ekkor úgy döntött, hogy nem mond le álmairól és amatőrként, autodidakta úton fejleszti tovább magát. Akkoriban Margittán kialakult egy nagyon jó, termékeny és erős amatőr képzőművész csapat: Papp Gábor, Silaghi Stelian, Derecskei József, Bánházi Gyöngyi, akik tulajdonképpen egymást motiválták és erősítették. A rendszerváltás után első nagyobb kiállítása Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Központban volt. Ezt követően egyre több meghívást kapott, talán többet állított ki külföldön, főként az anyaországban, mint itthon. Debrecenben több helyszínen és több alkalommal, de vándorkiállítás keretében bemutatta műveit az Egyesült Államokban és Japánban is. Itthon főként Margittán és Nagyváradon rendezett kiállításokat, de voltak tárlatai Kolozsváron és Temesváron is. Munkái nem sorolhatók be egyetlen stílusba vagy irányzatba. Az induláskor inkább a klasszikus formát választotta, ma már jobban kedveli a modernebb irányzatokat.

„Nem tudnám pontosan megmondani, melyiket szeretem jobban. Mindent szeretek festeni, portrétól, csendéleten keresztül tájképig, klasszikus és modern formában egyaránt. Próbálkozom az absztrakt stílussal is. Hogy művész vagyok-e, vagy sem, azt a nézőknek és megrendelőknek kell eldönteniük. Megélni viszont ebből a szakmából nem egyszerű feladat. A bevétel annak a függvénye, hogy elkelnek vagy sem a képek, illetve van-e megrendelés. Folyamatosan tartom a kapcsolatot több magyarországi és szlovákiai galériával – Debrecen, Kassa, Miskolc, Hévíz –, ahol talán jobb a piaca a festményeknek, mint itthon. Itthon még mindig a klasszikus a kelendőbb, külföldön már nyitottabbak az emberek a modernre. Ezért aztán, ha ebből akarok megélni, mindegyik stílust képviselnem kell. Voltak olyan gondolataim is, hogy külföldre megyek dolgozni, de hála Istennek ilyenkor mindig jött egy megrendelés, ami itthon tartott” – vallotta önmagáról.
Szívesen oktat fiatal tehetségeket, akiknek büszke a sikereire. Közülük többen elérték azt, amiről ő álmodott, és bejutottak az egyetemre. Gyakran jár alkotótáborokba, ahol tanul és tanít. A margittai képzőművészeti galériának is ő a vezetője. Szervezi, koordinálja a helyi és más településekről érkező művészek kiállításait. Munkáját a margittai RMDSZ a Magyar Kultúra Díjával jutalmazta.