Robert C. Castel: Oroszország újra előveheti a konyhakést

Szolár Éva

„A Közel-Kelet jelene Európa jövője”

Izrael jelenlegi helyzetével összefüggésben Castel rámutatott: először azt kell tisztázni, hogy miért kell érdekelje a magyar vagy európai embert az, ami háromezer kilométerrel arrébb történik? Az egyik válasz arra vonatkozik, hogy a Közel-Kelet lakosságának egy része lassan „átnavigál” Európába, ezt világosan láthatják azok, akik Belgiumban, Németországban, Franciaországban jártak az utóbbi években. Ezek az államok egyre inkább közel-keletivé válnak – emelte ki. „A Közel-Kelet jelene Európa jövője” – mutatott rá Castel. Elmondta: előbb 1994-ben, majd 2024-ben járt az Európai Unió fővárosában, s „azt hittem, leesek a székről, amikor láttam, mi lett Brüsszelből ez alatt a harminc év alatt”. 
A másik oka a közel-keleti konfliktusokból levonható tanulságok sora. Az okos ember más kárán tanul, s fontos lenne, hogy „Európa tanuljon Izrael kárán”. Azokat szörnyűségeket, amelyeket a tatárjárás során tapasztalhattunk és amelyekről azt hittük, hogy eltűntek, itt élnek velünk – fogalmazott a 2023. október 7-i izraeli támadásokkal összefüggésben. 

 Izrael akkor farkasszemet nézett az ördöggel, s mint kiemelte, szkeptikus volt afelől, hogy az országa fennmarad. Egyik pillanatról a másikra jött egy tatárjárásszerű betörés, amikor az is kérdéses volt, hogy megérik-e a következő hetet. „Ami megtörtént Izraelben, megtörténhet máshol is” – figyelmeztetett. 

Többfrontos háború
Izrael háborúja hamar többfrontos háborúvá vált: „ilyenkor az egész környék csatlakozik az ünnepléshez”, mint ahogy az arab közmondás mondja, ha „egy teve eldől, sok kés előkerül a tokjából”. Izrael egyenként szedte le őket a sakktábláról, először a Hamászt, majd a Hezbollahot. Emlékeztetett a csipogó hadműveletre, amikor megbénították a terrorszervezetet a teljes vezetésük likvidálásával, s ennek következményei átcsaptak Szíriába is. Szíria is összeomlott, mivel már nem volt, aki megmentse Aszad rezsimjét, s az irakiak is inkább hazamentek, „mint hogy megvárják az áldást”.
Jemennel még mindig élő konfliktus van, amit az amerikaiak próbálnak kezelni – utalt a húszik elleni légicsapásokra. „Abszurdum, hogy van a világnak egy hajózási útvonala, amelyen Európa áruinak negyven százaléka érkezik. Majd jön egy sivatagi rablóbanda, amely lezárja ezt az útvonalat. Minden kütyü, ami Kínából jön, annak árába beépül az, hogy ezek a gazemberek ott szórakoznak” – értelmezte a közönség számára a következményeket. Látjuk, hogy a Biden-adminisztrációval és az Európai Unióval „szórakozhattak” két éven át, majd jött Trump, és pontot tett a végére. 

A legkeményebb dió Irán atomfegyver-programja, amely átalakíthatja az egész világunkat. 

 – fogalmazott. 

Orosz–ukrán háború: „A kört kell négyszögesíteni!”

„Mindenki hajlandó tűzszünetet kötni, bármikor, de a kérdés, hogy milyen áron?” – tette fel a kérdést Castel. Az ügy tragédiája, hogy azok a feltételek, amelyek elfogadhatók Oroszország számára, nem elfogadhatók Ukrajnának: „A kört kell négyszögesíteni!”. Ismerjük a szaúd-arábiai tárgyalások eredményeit – emlékeztetve a fekete-tengeri hajózásra és az energetikai infrastruktúrára vonatkozó megegyezésekre –, de kiemelte: ez még nem tűzszünet, csak szándéknyilatkozat.
A tűzszünet olyan, mint egy szerződés, de a tető alá hozása rendkívül bonyolult, számos kérdés vetődik fel, például ha megszegik, akkor azt ki és hogyan orvosolja. „Millió apró mozgó alkatrésze van ezeknek a kérdéseknek, amit nem láttunk kidolgozva” – mondta. Láttunk egy-egy szándéknyilatkozatot az oroszok és az ukránok részéről, „millió feltétellel”. „Azt szoktam mondani, hogy az ördögnek van egy névjegykártyája, azon az szerepel, hogy »részletek«. Az ördög ott lakik a részletekben.” Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül megegyezni a végén – figyelmeztetett. 

„Oroszország hosszú ideje szeleteli Ukrajnát”
Az orosz–ukrán háború egy hosszú konfliktus, nem egy adott háború. 

 – szemléltette.

Ha ezt a háborút sikerül lezárni, akkor szinte biztos, hogy Ukrajna területeket fog veszíteni. 

– rögzítette. Naivitás azt hinni, hogy „egy darab papír” aláírásával lezáródik a konfliktus, „nem záródik le, mert a konfliktus gyökerei” fennmaradnak. „Ha olyan alkalom lesz, akkor Oroszország előveszi a konyhakést, és tovább fogja szeletelni Ukrajnát” – egyértelműsítette. 
Volt egy egyensúlyi pont, amikor élt a megegyezés, hogy Ukrajna semleges pufferállam marad, de ezt a Nyugat felrúgta.

Birodalmi Amerika
Trump elnök megválasztásával a „realitások felismerése változott”, hiszen a Biden-adminisztráció alatt Amerika elszakadt a valóságtól. Az orosz–ukrán háború az új világrendről szól, de nem a konfliktus kitörése okozta a korábbi világrend összeomlását, mindössze megerősítette: „Amikor Európa legnagyobb állama megtámadja Európa második legnagyobb államát, akkor a szabályokon alapuló világrend nem létezik”. Bidenék pedig még mindig úgy politizáltak, mintha a Clinton-éveket élnénk. „Nyílt egy olló a valóság és a politika között” – fogalmazott. Trump elnök világosan elmondta, hogy nem az a célja, hogy az amerikai hegemóniát fenntartsa, hanem birodalomban gondolkodik: „Első az egyenlők között, de nem több!” 
Trump szerint minden birodalomnak vannak érdekei, s ezeket akarja érvényre hozni, de nem különféle absztrakt ideológiai elképzeléseket. Jó példa erre az Oroszország-politika. 

 – mondja a szakértő. Az ideológiák ugyanis olyanok, mint a vallás és „a vallással nem lehet kufárkodni” vagy kompromisszumot kötni: „én lemondok a vallásom harminc százalékáról, te is mondjál le a húsz százalékáról”. Az érdekek azonban alapját képezhetik a tárgyalásnak. 

„Az Európai Uniót az amerikai szuronyok tartják fent”
Az Európai Unió és az Oszmán Birodalom közötti párhuzam összefüggésében elmondta: mindkettő multikulturális birodalom volt, amelyeket bizonyos elvek mentén megpróbáltak összefogni. Ugyanaz fogja megölni az EU-t, mint ami felszámolta az Oszmán Birodalmat: a nacionalizmus. Természetes, hogy törzsekbe szerveződünk: „A törzs és a nemzet a család kiterjesztése. Így működünk. Mindenki jobban szereti a saját gyerekeit, mint a szomszédéit. Az emberi természetet nem lehet megváltoztatni.” Ezért ezek a nemzetek feletti konstruktumok általában halálra vannak ítélve. Ha van egy közös alap, akkor arra lehet építeni, példaként hozva Izraelt, az Egyesült Államokat, Szlovákiát. Ezzel szembehelyezte Belgium példáját, ahol több mint kétszázötven év sem volt elég, hogy „két nemzetből egy nemzetet csináljanak”. Majd feltette a költői kérdést: „Hány nemzet van jelenleg az Európai Unióban?” Hozzátette: talán több száz év lefolyása alatt lehet a sok nemzetből egy nemzetet csinálni, de „látjuk ezt a haladár türelmetlenséget”, s „dobbal nem lehet verebet fogni”. 
A moderátor megjegyezte: nem tud gyors választ arra, hogy hány nemzet van Európában, de „az biztos, hogy csak egy vétózik”. Castel szerint „mások is vétóznának, csak nem mernek”.
A szakértő véleménye alapján az EU számára a gazdasági szövetséghez való visszatérés jelenthetné a megoldást, míg a föderalista gondolat erőltetése a széteséséhez fog vezetni. 

Az EU és Amerika kapcsolatára vonatkozó közönségkérdésre Castel rámutatott: azt kellene tisztázni, hogy miért fontos az Egyesült Államoknak Európa? Miért vannak jelen az amerikaiak?

A másik oka, hogy amíg a Szovjetunió fenyegetést jelentett, addig az amerikaiaknak jelen kellett lenni, hogy ellensúlyt képezzenek, egyrészt a Szovjetunió ellen, másrészt annak érdekében, hogy „Németországnak ne legyenek megint érdekes ötletei”. 
Castel idézte Lord Ismay, a szervezet első főtitkárának mondatát arra vonatkozólag, hogy mi a NATO lényege: „a németeket lent, az oroszokat kint és az amerikaiakat bent tartani” Európában. Jelenleg a németek már lent vannak, az oroszok valószínűleg be se akarnak jönni, s ezért az Egyesült Államok már nem nagyon akar bent maradni Európában. Számos elemző úgy gondolja, hogy néhány papír aláírásával jött létre az EU, de az „EU nem így jött létre, az EU-t amerikai szuronyok tartják fent” – élezte ki Castel. A kérdés pedig, hogy az amerikai stabilizátor szerep nélkül az EU pillanatok alatt szétesik-e darabjaira? Ha az amerikaiak hazamennek, akkor a régi európai problémák újra kiéleződnek, és egy pillanat alatt a 19. században találhatjuk magunkat. Amikor már a pénzt ágyúra kell költeni és nem lehet belőle lefizetni a helyi politikusokat, egyetemi tanárokat és a médiát, mi tartja majd össze az uniót?