Irodalmi alkotásokról a Nobilitas Egyesületnél

Ciucur Losonczi Antonius

A megjelenteket Fodor József egyesületi elnök köszöntötte, kiemelve, mennyire hasznos és jó az, hogy havi rendszerességgel találkoznak, eltöltenek egy kis időt egymás társaságában, örömmel, boldogan, plusz információkat, tudást szerezve. A rendezvény meghívottja, Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum magyartanára Ady Endre sokat vitatott szavait („Az Isten-kereső lárma”) választotta expozéja mottójául, abból kiindulva, hogy a költő nagyon sokat küszködött azzal, hogy milyen a viszony közte és Isten közt, és talán az ő neve kapcsán merült fel az a kifejezés, hogy nem istenes vagy vallásos vers, hanem istenkereső. Megjegyezte: a témát leszűkítette abból a szempontból, hogy ezen az estén inkább csak a lírai alkotásokkal foglalkozik, ezeket idézi, és csupán egy-két prózai vagy drámai műre utal. „Azért elég sok anyag gyűlt össze, mert ugye az ember lelkiismeret-furdalás nélkül nem tud kihagyni olyan költőket, akikről sajnos nincs alkalma tanárként sem beszélni, hiszen nemcsak a középiskolai, de már az egyetemi tananyag is nagyon leszűkült, és jelentős írók vagy költők már szóba se kerülnek. Nem hagyhattam ki tehát a nagyokat, és azokról is említést kell tennem, akikkel mostohán bánik a sors” – magyarázta.

A tartalmasan, igényesen összeállított előadásban felvetődött, hogy a kereszténység felvétele után mikortól kezdve beszélhetünk irodalomról, és az irodalom kapcsán mikortól beszélhetünk akár a latin, akár a magyar nyelvű szövegekben egyáltalán az embernek az Istenhez való viszonyáról? Érdekes tapasztalat, hogy a tananyagban megmaradt a Margit-legenda, és szinte minden évben érettségi tétel, mégis, a gyerekek nehezen képzelik magukat a középkorba, és tudnak az akkor élt emberek bőrébe bújni, viszont ha elolvassák Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényét, egyből könnyebb nekik ezt megtenni, még akkor is, ha nem katolikusok. Aztán jön a reneszánsz, érkezik Janus Pannonius, aki latinnyelvűsége miatt valahogy kiesik a köztudatból, illetve Balassi Bálint, aki sokáig istenes költőként volt számontartva, mostanság viszont már egy másik arcát is megmutatják. Következik a kimondottan katolikus irodalom, a barokk korban, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme, és az a kihívás, hogy a 21. századi embernek nagyon nehéz azonosulnia a barokk lelkiséggel. A felvilágosodás idején pedig megjelenik már az ateizmus fogalma, és kezdhetünk el beszélni istentagadásról is. Jön a romantika, ahol ott van Petőfi, aki deklaráltan nem vallásos, és ezt ki is mondja, és ugyanakkor ott van Madách, Arany János vagy Jókai, akik viszont azok. Következik aztán a modern irodalom, a hozzánk közelebb álló problémákkal és kérdésekkel. Zalder Éva tulajdonképpen ezzel kezdte dolgozatát, majd egy rövid történeti áttekintés után visszatérve, Ady Endrével zárta a kört.

A találkozó utolsó mozzanataként Hatfaludy Anna ismertette az egyesület pénzügyi mérlegét.

Borítókép: A szerző felvétele