Olasz-„teszt” apának és fiúnak

F. Á.

Még nem egy sikertörténet a váradi Mario Simuţé, de nagyon azzá kezd fejlődni. A fiatal labdarúgó hamar kitűnt társai közül, nemcsak a technikájával és a magasságával, hanem a rendkívüli gólérzékenységével is. Az édesapja, Sorin Simuţ által működtetett és Dan Baba edzette Nagyváradi Şoimii utánpótlás-együttesében bontogatta szárnyait, de már nagyon fiatalon Londonba, a West Ham ifjúsági együtteséhez igazolt, ahol ontotta a gólokat. További fejlődése szempontjából jót tehet neki, hogy idén a magyar másodosztályban érdekelt Haladás felnőtt gárdájához került, ahol támadó középpályásként kamatoztathatja tudását. Tehetségére a magyar utánpótlás-edzők is felfigyeltek, s lévén, hogy magyar állampolgár is, meghívták az U19-es nemzeti együttes Olaszország elleni keretébe: az első meccsen ugyan csak öt percet, játszott, az e hét eleji, a magyarok által 3–1 arányban megnyert meccset viszont szinte végigjátszotta.

Mario sporttehetsége nem a véletlen műve, hiszen sportoló családból származik: édesanyja, Simuţ (Dobrovolszky) Beatrisz éveken át játszott a nagyváradi Metalica, majd a Könnyűipar másodosztályú együtteseiben, hogy aztán a „bukfenc” után Magyarországra igazoljon, ahol szélsőként több első osztályú együttesben is szerepelt, úgymint a Hódmezővásárhelyben, a Derecskében (innen magyar válogató-behívót kapott, de akkor még nem volt meg az állampolgársága) és Vácon.

Mario édesapja a Bihar FC ifiben kezdett, majd egy sportiskolás kitérő után visszatért az első ligás nevelőegyesületébe, később szerepelt az Înfrăţirea és a Voinţa labdarúgócsapataiban. Érdekességnek tűnhet, hogy Mario édesapját 1986-ban, az akkor másodosztályú Înfrăţirea együtteséből beválogatták az Olaszország ellen játszó B-válogatottba, harmincöt évvel később pedig a fia szintén Olaszország ellen, de már magyar színekben lépett pályára az azúrkék nemzeti tizenegy ellen.