Nyolcvan éve debütált a NAC-ban Lóránt Gyula

ERDON-összeállítás

A második bécsi döntés következtében Magyarország visszakapta a trianoni békediktátum miatt elcsatolt Észak-Erdélyt, így a NAC az 1940–1941-es szezontól a magyar bajnoki rendszerben játszott. A nagyváradi csapat első idényében megnyerte az NB II. Kolozsvári csoportot, ezzel pedig feljutott az élvonalba. A NAC először az ötödik helyen zárt az NB I-ben, majd az 1942–1943-as bajnokságban ezüstérmes lett. Ezután, 1943. július 31-én leigazolta a Nagyváradi AC az akkor 20 éves Lóránt Gyulát, és napra pontosan kedden volt 80 éve annak, hogy 1943. augusztus 22-én bemutatkozott az NB I-ben. Az Aranycsapat kiválósága a Szolnoki MÁV SE otthonában 5–2-re megnyert bajnokin szagolhatott bele a magyar élvonal légkörébe. Lóránt az első NB I-es gólját 1943. november 12-én Nagyváradon szerezte a Gamma FC ellen, a 85. percben, amellyel csapata 2–1-re győzött. (Három héttel később szintén pályán volt a Kispest FC elleni mérkőzésen, amikor Puskás Ferenc első alkalommal játszott az élvonalban. Ezt a meccset Lóránt Gyuláék nyerték 3–0-ra.)
Az idén 100 éve született Lóránt Gyula első nagyváradi szezonja remekül sikerült, hiszen a gárda megnyerte a magyar bajnokságot 49 ponttal, míg a játékos 25 bajnokin 11-szer talált a kapuba. Lórántnak ez volt a legtermékenyebb idénye az NB I-ben. Az utolsó fordulóban öt gólig jutott a BSZKRT SE elleni 9–2-es kiütés során. Lóránt 1944 nyarán a Vasashoz került, viszont 1946-ban fél évre visszatért Nagyváradra. Közben a NAC a II. világháború miatt félbeszakadt 1944–1945-ös bajnoki esztendőben szerepelt utoljára a magyar bajnokságban. A második világégést követően a partiumi együttes ismét a román bajnoki rendszer résztvevője lett, mivel Észak-Erdély visszakerült Romániához. Lóránt Gyula a nagyváradi fél év után az Aradi ITA gárdájához igazolt, amellyel 1946–1947-es szezonban román bajnok volt.
Lóránt 37 mérkőzésen játszott a magyar válogatottban, az Aranycsapat középhátvédjeként. A Helsinki olimpián olimpiai bajnok lett a magyar válogatottal. Szerepelt az évszázad mérkőzésén és az 1954-es világbajnokság berni döntőjében is. Válogatottbeli pályafutását megszakította, hogy 1949 márciusában három másik focistával – Egresi Bélával, Mészáros Józseffel és Kéri Károllyal – megpróbált nyugatra szökni, ám az Államvédelmi Hatóság elkapta és társaival együtt a Kistarcsai Központi Internálótáborba zárták, ahonnan csak Sebes Gusztáv válogatott szövetségi kapitány Kádár János akkori belügyminiszternél tett személyes közbenjárására szabadult.
Játékos-pályafutása után sikeres edző volt, több élvonalbeli német csapat (például a Bayern München) edzőjeként is tevékenykedett, 1976-ban pedig görög bajnoki címet szerzett a PAOK Szaloniki csapatával. 1981-ben a PAOK vezetőedzőjeként a görög bajnokságban az Olympiakosz elleni rangadó 76. percében szívrohamot kapott a kispadon.