Hámori Luca: A tavalyi volt eddigi pályafutásom legjobb éve

Jósa Attila

– Hogyan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy az ökölvívás lesz élete központi eleme? Mi fogta meg leginkább ebben a sportágban, és mi győzte meg végleg arról, hogy ezen az úton kell elindulnia? 
– Tízévesen kezdtem érdeklődni az ökölvívás iránt, kíváncsiságból, hogy vajon hova jár a bátyám délutánonként. Először csak hobbinak indult, de amikor az első sikerek gyorsan megérkeztek, teljesen magával ragadott a sportág.

– Pályafutása során kik voltak azok a személyek, akik a legnagyobb hatással voltak önre? Vannak-e példaképei, akiknek a tanácsai vagy példamutatása inspirálták a mindennapokban? 
– A bátyám kiskorom óta a példaképem, ő az egyetlen, akitől elfogadom a kritikát. Ádám többszörös országos bajnok és junior Európa-bajnokságot is nyert, hat év van közöttünk, így sokat ér a tapasztalata.

– Kvótát szerezni bármilyen sportágban óriási bravúr, de különösen jelentőségteljes, hogy ön lett az első magyar női ökölvívó, aki kijutott az olimpiára. Mit jelentett ez a történelmi siker? 
– Kezdetektől fogva az volt az álmom, hogy egyszer olimpián szerepelhessek. Bár tudtam, hogy egy ilyen eredmény történelmi jelentőségű lehet, sosem ez motivált, számomra ez inkább csak a ráadás volt. Lengyelországban, az Európa-játékokon a családom is ott ült a lelátón, ami óriási erőt adott. Még most is kiráz a hideg, ha arra a pillanatra gondolok, amikor Ádámmal egymás nyakába borulva, könnyeinkkel küszködve ünnepeltünk a siker után.

– Hogyan néz ki egy átlagos napja olimpikonként? Hogyan sikerül egyensúlyban tartani a sportot és a magánéletet? 
– A mindennapjaimat az edzés és a pihenés ritmusa határozza meg. Ez a tempó nem könnyíti meg a magánéletet, de szerencsére a párom is ökölvívó, így teljesen érti és támogatja, amit csinálok. Mégis, időnként elengedhetetlen a barátok társasága és a közös feltöltődés, mert enélkül könnyen monotonná válhatnak a hétköznapok.

– A mentális erő szinte ugyanolyan fontos az ökölvívásban, mint a fizikai felkészültség. Milyen technikákat alkalmaz annak érdekében, hogy mentálisan kiegyensúlyozott maradjon? Van-e szakember, aki ebben támogatja önt? 
– Az Európa-játékokig nem vettem igénybe sportpszichológus segítségét, de akkor éreztem, hogy ezen a téren is van hová fejlődnöm. Párizsba ugyan nem kísért el személyesen, de telefonon folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Minden mérkőzés előtt beszéltünk, és hatalmas támogatást nyújtott. Az ökölvívásban, bár az ütés számít, a siker kulcsa a mentális fókusz.

– Hogyan változik meg a személyisége, amikor belép a ringbe? Az ökölvívó énje mennyiben különbözik attól, ahogyan a hétköznapokban ismerik? 
– Abban a kilenc percben teljesen más ember vagyok, olyan bokszolóként tekintek magamra, aki nem törődik azzal, ha nem sikerül saját lábán elhagynia a ringet. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy „nem féltem-e az arcomat?”, és mindig elmondom, hogy nincs bennem félelem, és nem is tudom elképzelni magam más sportágban.

– A Helif elleni mérkőzése hatalmas médiaérdeklődést váltott ki. Hogyan élte meg ezeket a napokat? Sikerült teljes mértékben a bokszra koncentrálnia? 
– A korábbi két győzelmem hatalmas önbizalmat adott, ám a következő mérkőzéshez kapcsolódó körülmények teljesen új helyzetet teremtettek. Bár próbáltam kizárni a zavaró tényezőket és csak a meccsre koncentrálni, nagy hibát követtem el, hogy nem kapcsoltam ki a telefonomat, pedig többen is tanácsolták. Nem foglalkoztatott különösebben, hogy Helif gyorsan nyerte az előző mérkőzését, hiszen az nem klasszikus kiütéssel végződött. Az olasz versenyző döntött úgy, hogy nem folytatja. A nyilatkozatát, miszerint még soha nem kapott ekkora ütést, kissé túlzásnak éreztem, mert ebben a 66 kg-os súlycsoportban mindenki nagyot üt. Ennek ellenére nem ijedtem meg. Sokan azt gondolták, hogy nem fogok kiállni, de ez meg sem fordult a fejemben. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez a meccs világszerte ekkora figyelmet kap, és mindenki erről fog beszélni. Amikor bevonultam a ringbe, a csarnok közönsége engem pfujolt, miközben az ellenfelemet tapsolták és éljenezték. A lelátó szinte telis-tele volt algériai zászlókkal, magyarokat csak elvétve lehetett látni. Ez váratlanul ért minket az edzőmmel, egyáltalán nem erre számítottunk.

– Valóban ennyire kilátástalannak tűnt a helyzet a második menet után, ahogyan ez a közvetítésből kihallatszott? 
– Nem volt az egy teljesen komoly mondat, ami elhangzott a részemről, bár a közvetítésben nem látszott, de miközben ezt mondtam, mosolyogtam. Sokan félreértették azt a momentumot, mert egyetlen pillanatra sem adtam fel, kimentem a harmadik menetre is, és küzdöttem, a hogy tudtam , ennyire volt elég. Kihoztam magamból mindent, ami bennem volt, emelt fővel távozhattam a ringből. Sejtettem, hogy az utolsó menetem lesz az olimpián, élvezni akartam, és ez sikerült is. Összességében elmondhatom, hogy a 2024-es volt eddigi pályafutásom legjobb éve.

– Mi volt a legpozitívabb élménye Párizzsal kapcsolatban? 
– A teljes ott töltött két hét: minden, a faluba ékezéstől kezdve a beköltözésen át a többi magyar sportolóval való megismerkedésig. A Helif elleni meccs után egy üzenet várt a szálláson, amit az egyik vízilabdás lánytól, Gurisatti Grétától kaptam. „A siker nem mindig azt jelenti, hogy te vagy az első! A siker azt jelenti, hogy jobban teljesítesz, mint valaha! Ezt ne feledd!” – számomra ez is egy igazán fantasztikus pillanata volt az olimpiának.

– Eljutottak önhöz olyan visszajelzések, hogy párizsi szereplésével gyermekeket inspirált a sportágválasztásban? 
– Rengeteg üzenetet kaptam az elmúlt hónapokban, többek között pályakezdőktől és fiatal lányoktól, akik azt írták, hogy példaképként tekintenek rám. Ez hihetetlenül megható és felemelő érzés számomra.

– Milyen célokat tűzött ki a következő olimpiai ciklusra? Szerepel a tervei között, hogy indul Los Angelesben? Egyáltalán, biztosan lesz ökölvívás az olimpián? 
– Már Párizs első napján éreztem, hogy ott akarok lenni Los Angelesben is. Bár a párizsi események nyomán felmerült, hogy az ökölvívás kikerülhet az olimpiai programból, mi úgy készülünk, hogy lesz boksz, és mondanom sem kell, én is ott leszek. Jelenleg ugyan nem garantált a sportág helye az olimpián, de mivel 2028-ban Los Angeles lesz a házigazda, és az amerikaiak választhatnak egy sportágat, nagy eséllyel az ökölvívás is helyet kap majd a következő olimpia műsorán.

– Mindössze 23 évesen már hatszoros magyar bajnok, és a napokban negyedik alkalommal választották az év legjobb női ökölvívójának. Indokolt döntésnek tartja, hogy klubot váltott, és Budapestre költözött a fejlődése érdekében? Miben kell még előrelépnie? 
– Tisztában vagyok vele, hogy még sokat fejlődhetek, és jobb ökölvívóvá válhatok, mint amilyen most vagyok – ezért fogok keményen dolgozni a következő években! Jelenleg már Budapesten élek, bár szerettem Kőszegen élni és edzeni, úgy éreztem, hogy a fejlődésem érdekében változtatnom kell. A klubomtól méltó módon búcsúztam el, sosem felejtem el, honnan indultam. Jelenleg már a BVSC-Zugló színeiben edzek, nem titok az sem, hogy a magánéletem szálai is egyre inkább Budapesthez kötnek.

– Az olimpia után óriási médiafigyelem irányult önre, de láthatóan nem jött zavarba a kamerák kereszttüzében. Ugyanakkor nem adta át magát a bulvárvilágnak. Ez tudatos döntés része volt? 
– Az ismertséget nem érzem tehernek. A mai napig sok interjút adok, és számtalan felkérésnek, rendezvénynek teszek eleget. Ugyanakkor a celebvilág nem vonz, pedig több ilyen jellegű megkeresést is kaptam már. Számomra az ökölvívás az elsődleges – sportoló vagyok, és az is szeretnék maradni még hosszú ideig.

– Az amatőr celebek részvételével rendezett különböző bokszgálák hatalmas nézettséget generáltak a közelmúltban. Mit gondol, van-e sportértéke ezeknek az eseményeknek, vagy inkább csak szórakoztatóipari jelenségek? 
– Több edzővel is beszéltem, és ők arról számoltak be, hogy nőtt az érdeklődés a fiatalok körében, ez mindenképpen örömteli. Ugyanakkor zavar, hogy sokan azt gondolják, hogy amit látnak, az igazi ökölvívás. A meccsek nagy részén nem a technikai tudás dominál, ennek ellenére tisztelem a versenyzőket, mert fél év felkészülés után nagy bátorság kell a ringbe szállni. Sajnálom, hogy a valódi ökölvívás iránt nem mutatkozik akkora érdeklődés, mint a show-műsorok iránt.