„Itt nincs és nem is lesz banán!”

Szolár Éva

– Számos kezdeményezést láthattunk vidéken a régi piacok felélesztésére, de kevés a sikertörténet. A borsi termelői piac már közel négy éve működik, folyamatosan fejlődő, életképes kezdeményezésnek bizonyult. Mi mozgatta a piac létrehozását? Bors Váradon a kiváló zöldségtermesztőiről híres... 
– A külső ingerek, tehát többekben megfogalmazódott és hangoztatták itt, Borson, hogy milyen jó lenne egy piac, de tanácsosként is már indulásomnál említettem egy helyi termelői piac létrehozását. Borson évtizedek, évszázadok óta a fő bevételi forrás a piacozás volt, ami mostanra háttérbe szorult. A váradi piacokon mindenki tudta rólunk, ha jó savanyú káposztát szeretne venni, akkor borsi termelőtől kell azt beszerezze. Sokan szkeptikusak voltak az ötlettel kapcsolatban, már húsz éve mondjuk, hogy piacot kellene nyitni. Itt is, ott is gondoltunk rá. Erre mondtam, hogy nem gondolkozni kell, hanem cselekedni. Az indulása éppen a Covid-19 járvány időszakában volt, persze előzőleg egy fél évig tartott, amíg az önkormányzat beszerezte az engedélyeket, 2021 májusában nyitottunk meg. A járványban, de most is sokan vannak olyanok, akik főként azért jönnek ki, hogy beszélgessenek, megállnak egy-egy termelő mellett, akár egy órát is, jönnek-mennek közben az emberek. A helyieknek szerintem az esik jól, hogy ismerik az embereket, akiktől vásárolnak. Ennek van egy negatív oldala is: mindenkitől vásárolnának, nem akarnak senkit megsérteni. Azért is szeretjük, mert helyben van, mind a vásárlónak, mind a termelőnek, senkinek sem kell utaznia. Sőt, a termelő nagyjából ugyanolyan árban tudja kínálni a portékáját, mint városon.

– A termelői piac melletti döntés a környezettudatosság egyik formája is, hiszen kisebb a környezetterhelés, nincs kilométer az áruban. A szupermarketek polcairól egy gyümölcs akár több száz vagy több ezer kilométert utazhat mint „egészségesnek” kikiáltott élelmiszer. Helyesen használjuk a borsi piac esetében a termelői piac kifejezést? Van valamiféle ellenőrzése annak, hogy valóban helyben termett az áru? 
– Próbálnám a termelőinket a műanyag, a fölösleges csomagolás kiiktatására sarkallni. Mindenhol ez a jelszó: „Emi utálja a zacskót!”. Vannak olyan vásárlók, akik kosárral jönnek, próbálom is reklámozni, hogy hozzuk el otthonról, de vannak olyan vevők, akik minden zöldséget külön zacskóban kérnek: egyben a karfiol, másikban a répa stb. Talán a termelőnek is egyszerűbb így, de mindig kérdezem, hogy ha már van egy zacskó, miért kell még egy másik is? Hogy nehogy belefolyjon az övébe, mondom, akkor hozzon otthonról. Például az általam kínált kenyeret egy papírzacskóba teszem, de van, aki még egy nejlonzacskót is kér, hogy abba is beletegye. Ami az ellenőrzést illeti, ha valami kis jel mutatkozik arra, hogy valaki próbálkozik, akkor én az orrára koppintok. Az önkormányzat megfelelő részlegétől minden évben kikérem, hogy az adott termelői engedélye alapján mit árulhat. Ennél azonban sokkal hatékonyabb ellenőrző mechanizmus, hogy egy zárt közösségben élünk, akár a piacon belül is. A termelők tudják egymásról, hogy mit árulnak és milyen mennyiségben. Jelenleg, téli időszakban a közel harminc állandó termelőből sokan nem jönnek, mert nincs mit áruljanak.

– A termelői piacok a szezonalitásra épülnek… Az is egy informális szűrő, hogy mindenki ismer mindenkit, látják, ki, hogyan és mennyit termel. 
– A szezonalitás miatt nem jönnek jelenleg, de közülük egyik-másik azért megjelenik a nagyváradi piacon, itt azonban nem meri kockáztatni a hírét. Volt rá példa, hogy valaki megpróbálkozott, de a termelők is megszólítják egymást, hiszen az egész piac jó híre forog kockán. Kevesen vagyunk, egymás termékeiről sokat tudunk. Honnan lenne valakinek itt ilyenkor egy fél kilós körtéje? Ha ilyesmivel valaki megjelenik, akkor az mindenkiben kérdéseket vet fel… nem hisszük el neki, hogy ezt mostanában szedte le a fáról.

– Sokan összekeverik a bio- és a termelői piacot. Az utóbbi nem jelent vegyszermentességet, de kevesebb vegyszert talán igen, hiszen legalább a tartósításhoz, szállításhoz használtak megspórolhatók…
– Kevesebb vegyszer, de a „bio” feliratot csak azoknak engedem kiírni, akik előzőleg elküldik ennek összes tanúsítványát. Súlyos büntetések járnak azért, ha valaki jogosulatlanul írja ki. Azt ki lehet tenni, hogy „vegyszermentes”, ami nem biztos, hogy napjainkban még létezik. A saját kertemben nem szeretek vegyszert használni, igaz, nincs is óriási almám és szőlőm. Jó lenne az embereket arra fele terelni, hogy ne szipolyozzuk ki a földet. Elszomorító, mikor látom menni a sok kamiont és traktort a megszámlálhatatlan utánfutónyi műtrágyával... A gyerekeinknek már nem lesz föld. Nagyon nehézzé vált a termesztés, rengeteg a kártevő, sőt egyre több. Például régen a szőlőt a bordói lével és kékkővel bepermeteztük és kész volt. Már nincsenek telek, nincs nagy fagy, ami megölhetné a kártevőket, minden változik, új kártevők is megjelennek, például a poloska minden szőlőszemen, de összességében véve minden növényen rajta volt. Mi nem permetezünk vagy gyomirtózunk, a szőlőskertben ott van a sorközben a gaz, mert oda teremtette az Isten. Természetesen, ami elszívja a nedvességet, azt kikapáljuk, de gyomirtózni nem vagyok hajlandó. Nem kell a föld tiszta sima legyen és mindenmentes. A jelenlegi korszellem szerint minden gazt ki kell kapálni, minden földet fel kell szántani, amivel átestünk a ló másik oldalára. A túlvegyszerezés, túlműtrágyázás, mélyszántás nem jó út. Válaszolva a kérdésre: a mi termelőink nincsenek azon a szinten, hogy hűtőházakban tárolják az árujukat, ahol hónapokig fújják valamivel, hogy megmaradjon. A gyümölcsfák rendszeres permetezését elvégzik, de úgy látom, vannak köztük olyanok, akik próbálkoznak, hogy a minél kevesebb vegyszer használatával inkább a megelőzésre tegyék a hangsúlyt, például egy gyengébb lemosó permetezéssel, s az is inkább a biogazdálkodáshoz közeledik.

– A mai gyermek nem ismeri a szezonalitást, nem tudja, mikor érik az eper, paradicsom vagy a szőlő. A borsi piac a szezonalitásra épül. Milyen a választék nálatok téli és nyári időszakban? Mekkora kínálatot fedtek le? 
– A téli időszakban amolyan állóvíz állapotban vagyunk, azt árulják, ami megmaradt nekik őszről, zöldség, répa, illetve fóliaházból lehet még zöldhagyma, retek, de ezeket már nagyon kell takarni, mivel megfagynak. Száraz paszuly, méz, alma, savanyúságok, befőttek vannak. Nincs túl nagy forgalom ebben az időszakban, de ha jó idő van, akkor az idősebbek is kisétálnak, esznek egy lángost, beszélgetnek. Nyáron ellenben minden van. Egyszer kiszállt egy nagyon szép autóból egy úr, körbenézett és megkérdezte az egyik termelőtől, hogy: „Hol van a banán?”. Mondta neki a termelő, hogy itt nincs banán és nem is lesz! Visszakérdezett az úr, hogy csak alma, szilva, szőlő van a nyár közepén? Igen, csak az van – válaszolták. Jövőre már lehet, lesz kivi is, mivel itt is termesztenek és szüretelnek kivit.

– Lehet, a jövőben majd a szőlő helyett kivi, mandula és az egzotikus fajták gyümölcsei lesznek a termelői piacon a klímaváltozás miatt… 
– Lesznek ezek az ukrán és orosz fajták, amiket kereszteztek egyik-másik szőlőfajtával, hogy rezisztensek legyenek. Gyönyörűek, óriásiak, csak nincs ízük. Nem sok köze van már a szőlőhöz, vagy az is lehetséges, hogy mi nem ismerjük őket, és nem vagyunk túl befogadóak... De veszik őket, minél szebb, annál jobb. Egy rokonom mindig azt mondja, hogy ha bárhová mész vásárolni, akkor a kukacos almát vedd meg, mert a kukac sem mászik bele abba az almába, ami tele van vegyszerrel.

– A piac vevőköre elég széles, egy teljes kistérséget szolgál ki. Tudom, hogy Biharkeresztestől Váradig sok helyről jönnek. Honnan érkeznek a vevők? 
– Körülbelül harminc-negyven kilométeres körzetet szolgálunk ki. Berettyóújfaluból is járnak át rendszeresen, de akár Diószegről is eljönnek. Biharkeresztesről nagyon sokan, de Nagyváradról, Biharpüspökiből és a község falvaiból is.

– Mi motiválja őket, hogy távolról is eljöjjenek? 
– Nem tudok pontos választ adni. Az biztos, hogy reklámozzuk mindenfelé; egy ismerősöm azt mondta, hogy épp csak a BBC-ben nem találkozott a hirdetéssel, ő is eljött távolról, hogy megnézze már, hogy mi van itt, ezen a piacon. Azt gondolom, hogy aki ebben az időszakban is hajlandó eljönni a piacra, az tudatosan vásárol: ha kijön, akkor ugyanattól a nénitől veszi meg a répát, amiről tudja, hogy jó minőségű. A termelőknek is megéri jönni, vannak olyanok, akik a váradi piacokra, az ottani viszonyok miatt már nem mennek, mivel azt mondják, hogy nem árulnak annyit, ami akár csak az üzemanyagköltséget kihozná. Nálunk is van egy időintervallum, amikor többen vannak.

– A piacozás a régi, lassú világra emlékeztet minket. Az ilyen kispiac, ahol a termelő és a vevő személyesen ismeri egymást, találkozóhely is, egy közösségi élmény. A falvak szociális életének a megújulását is támogatja, az emberi kapcsolatainkat ápoljuk ezeken a helyeken. Milyen a hangulat a piacon? 
– Nagyon jó a hangulat. Sokan jönnek a környékről például a lángosos miatt. A környékbeliek ismerik is a borsiakat, a településközösségek között van kapcsolat, járnak együtt kirándulni például a biharkeresztesiekkel. Jó közösségépítő esemény és különösen jó volt a járványidőszakban, végre találkozhattak, beszélgethettek. Ilyenkor télen kevesebben vannak, de tavasszal, amikor beindul a friss szezonális zöldséggel-gyümölccsel, akkor igazán jó hangulata van. Mondta valaki, hogy ő akkor szeret kijönni, amikor „hallja, hogy van piac”, amikor mindenki beszél. Ha nem a termelőkkel, akkor egymással megállnak beszélgetni. Az egyik férfi árus mellett minden pénteken falugyűlés van, hat-nyolc gazdaember odagyűl, eszik a lángost és beszélgetnek.