Tegnap, 9:36
Mérföldkő a Crișul életében – régi otthonába tér vissza a klub
Alig akad olyan tősgyökeres nagyváradi, aki legalább egyszer ne járt volna a nagyállomás melletti sportpályán. Az elmúlt két évtizedben a bérlő után sokak által Ten-Mar sporttelepként is emlegetett létesítmény rövid jogi eljárást követően visszakerült a Crișul Sportklubhoz. A klub előző vezetőivel ellentétben Pető Dalma igazgató nem pusztán anyagi lehetőséget lát benne, hanem a váradi sportlétesítmények egyre súlyosabb hiányának egyik megoldásaként tekint rá.
Fotó: A szerző felvétele
Jósa Attila
A Múzeum melletti pálya néven is ismert terület összetett múlttal rendelkezik. Ez a megnevezés még azokra az időkre vonatkozik, amikor a pályák szomszédságában állt a város múzeuma. A jelenlegi Gyermekpalota, korábban Pionírház épülete 1895-ben épült a Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet számára közadakozásból, azzal a céllal, hogy helyet adjon a Nagyváradi Történelmi és Régészeti Múzeumnak. Az épület hivatalos megnyitóját 1896. június 27-én tartották, és eredeti rendeltetését 1971-ig megőrizte. A múzeum római katolikus püspöki palotába való költöztetését követően, 1971. január 14-én az épület a pionírok székháza lett. A Nagyváradi Crișul Sportklub 1958-as alapításának évében kapta meg a teniszpályák és a kézilabdapálya használati jogát, az akkor még más néven „futó” Oktatásügyi Minisztériumon keresztül. 1963-ban a Múzeum Petőfi park felőli oldalán található két teniszpályát elbontották, helyükre pártszálló épült. A kommunizmus időszakában a megmaradt pályákat nemcsak a klub sportolói, hanem a Pionírház környezetében zajló tevékenységekre is igénybe vették. Akkoriban nem volt világos határvonal az állami tulajdonok között, a problémák 1990 után kezdődtek, amikor mindenki megpróbálta meghatározni a saját tulajdonjogát. Bár a Pionírház egy ideig igyekezett megszerezni a területet, idővel ezek a törekvések elhaltak. Jelenleg a helyzet viszonylag egyértelmű: a sportpálya a román állam tulajdonában van, kezelését pedig az Országos Sportügynökség (ANS) látja el a Crișul Sportklubon keresztül.
Perre mentek
„Amikor 2021-ben megérkeztem a klubhoz, utánanéztem, és ez volt az egyetlen vagyonelemünk. Régebben hozzánk tartozott a Crișul Uszoda és az Antonio Alexe Sportcsarnok is, de idővel ezek a létesítmények az önkormányzathoz kerültek” – nyilatkozta Pető Dalma, a Nagyváradi Crișul Sportklub igazgatója, miközben bejártuk a területet. A sporttelep jelenleg teljesen elhanyagolt állapotban van, az egyébként jó minőségű anyagokból kialakított műfüves focipálya alá a környező fák gyökerei hatoltak, a lelátó pedig omladozik. Mindenfelé levelek és ágak borítják a területet, a hálótartó vasakat és a kerítést pedig kikezdte a rozsda. Az azonnali bontásért kiáltó melléképületben a szagok alapján valószínű, hogy macskák vagy rágcsálók találtak éjszakai menedéket.
A területet 1998-ban adták bérbe a Nagyváradi Ten-Mar sportegyesületnek, abban az időszakban, amikor Ioan Alexandrescu volt a Crișul elnöke. Egy 2006-os kiegészítő szerződés értelmében a bérleti időszakot további 20 évvel, 2026 szeptemberéig meghosszabbították. „Alaposabban is megvizsgálva a szerződést, kiderült, hogy a bérlőnek kötelezettségei is vannak. A kiegészítő dokumentumban szerepelt, hogy a beruházások összértékének el kell érnie a 100 ezer eurót. Ebből a teniszpálya befedése 40 ezer, a pályák melletti épület tetőtér-beépítése 25 ezer, a kézilabdapálya – amely valójában minifutballpálya – borításának cseréje pedig 35 ezer euró lett volna. A szerződés értelmében a beruházások a bérleti időszak végén a klub tulajdonában maradtak volna. Gyakorlatilag már 1998-ban is hasonló szerződést kötöttek, csak akkor még dollárban számoltak.”
Nevetséges összegek
Bár az igazgató konkrét összegek említésétől elzárkózott, információink szerint a Ten-Mar hosszú éveken át mindössze havi 100 dollár körüli bérleti díjat fizetett, ami számos kérdést vet fel, különösen egy nonprofit jellegű sportegyesület esetében. Az már csak a hab a tortán, hogy a váradi sportolni vágyók számára köztudott volt: a pályák bérlését a hasonló létesítményekhez képest jóval magasabb áron kínálták. Később, bár a Ten-Mar által fizetett bérleti díj némileg emelkedett, az ár továbbra is meglehetősen kedvező maradt a terület elhelyezkedéséhez képest: 2010-ben mindössze 2850 eurót fizettek egy évre, míg 2011-ben a bérleti díjat 7,9 százalékkal emelték, így az 3075 euróra nőtt, ami havonta 256 eurónak felelt meg. „A szerződés anyagi részleteiről nem szeretnék beszélni, de egy ilyen méretű létesítmény esetében a klub nevetséges összeget kapott. Bíróságra vittük az ügyet, mert azt tapasztaltuk, hogy sem a tetőtér-beépítés, sem más beruházás nem történt meg, kivéve a teniszpályára telepített sátorborítást, amelyből üzleti előnyt kovácsoltak. Így aztán pereskedésbe kezdtünk, ez volt az egyik első intézkedésem 2021-ben.”
A Ten-Mar 2024 júniusában önként távozott a területről. „Nem a per lezárása miatt hagyták el a helyet, hanem annak folyamán. A lényeg, hogy egy fejezetet lezártunk, és most van egy saját területünk. Ez a terület 5385 négyzetméteres, 2024-es értékbecslés alapján 1,8 millió eurót ér. Jelenleg három teniszpálya és egy minifutballpálya található rajta.”
Miután a bérlők távoztak, az első lépésük az volt, hogy Bukarestbe utaztak, hogy tárgyaljanak az Országos Sportügynökséggel. Eközben ajánlatot kértek két cégtől, amelyek sportpályák kialakításával és felújításával foglalkoznak. Az ajánlatok két teniszpálya, egy multifunkcionális pálya és egy futballpálya kialakítására vonatkoztak. Ezen kívül egy másik cégtől kértek ajánlatot a kerítések és épületek felújítására, mivel az egész terület teljes átalakításra szorul. „Csak a pályák melletti fák karbantartása és nyírása 20 ezer lejes költséget jelent, emellett meg kell oldanunk, hogy a gyökerek ne nőjenek be a pályák alá. A tavalyelőtti nagy vihar egy hatalmas fát döntött rá a kerítésre – ezekre a veszélyekre is fel kell készülnünk.” Bukarestben a crișulos küldöttség egyeztetett Daniel Jianuval az ANS-től, valamint Bogdan Matei államtitkárral.
Megállapodtunk abban, hogy a költségvetési tervezet részeként megpróbáljuk elindítani a beruházást. A két ajánlat összesen 3,7 millió lejről szól. Gyakorlatilag mindent újjá kell építeni. Az állami szektorban azonban ezek a dolgok lassan mozdulnak.
Arra a kérdésre, hogy a klub miért nem értékesíti az értékes telket, Pető egyértelműen kijelentette: „Több cég is megkeresett minket, hogy rendbe tennék és kibérelnék a területet, de ez nem lehetséges, mivel állami tulajdonról van szó. Az eddigi bérleti konstrukció sajátosságaiba talán többek között emiatt sem érdemes belemenni. Ezen a héten ismét bevezetjük az áramot, és a klubnak újra van tenisz szakosztálya is. A felújítások megkezdéséig teniszedzéseket tartunk, hogy a pálya ne maradjon teljesen kihasználatlan. Szerencsére a teniszpályák vannak a legkevésbé elhanyagolt állapotban. Edzőt is szerződtettünk, így már csak a gyerekeket várjuk! Elsősorban a saját sportolóinknak biztosítanánk edzési lehetőséget, de természetesen később mások számára is nyitva áll majd a lehetőség a sportolásra. Tudomásomra jutott, hogy az egykori bérlő azt híresztelte a városban, hogy el akarjuk adni ezt az értékes területet, de ennél semmi sem áll távolabb a valóságtól. Ez eleve képtelenség – állami tulajdonú létesítményt nem lehet értékesíteni. Amíg nálunk van ez a terület, itt nem lesz lakópark. Ha egyszer a román állam elveszi tőlünk, az már nem az én felelősségem.” „Ha lehetőségünk és anyagi forrásunk lenne rá, egy multifunkcionális, emeletes épületet emelnénk ide a Crișul Sportklub számára. A földszinten fitneszteremmel, étkezővel, pingpongteremmel, valamint vívóteremmel. A cselgáncs, karate, kempo sportágaknak is lenne helyük. Vendégszobákat és irodákat is kialakítanánk, és a fitneszterem még bevételt is hozhatna. Rengeteg szakosztályunk van, de nem mindegyik számára adottak a megfelelő edzéskörülmények. Ez az álmom, de jelenleg nincs rá anyagi keretünk” – zárta gondolatait Pető Dalma.
