Claude Monet: 180 éve született az egyik legnagyobb impresszionista

Egy kereskedő fiaként Párizsban jött a világra, de a Szajna torkolatában fekvő Le Havre kikötővárosában nőtt fel. Kamaszkorában úgy keresett pénzt, hogy az utcán karikatúrákat és portrékat rajzolt, így ismerte fel tehetségét Eugene Boudin festőművész, aki mentora lett és bevezette a festészet rejtelmeibe.

Monet anyja halála után otthagyta az iskolát és nagynénjéhez költözött Párizsba. A fiatal festők szokásával ellentétben nem a Louvre-ban másolta régi korok mestereit, hanem ablakában ülve azt festette, amit látott, idővel megismerkedett Constant Troyonnal, a barbizoni tájképfestők mesterével, majd Camille Pissarróval is. 1861-ben behívták katonának és Algériába vezényelték.

Apja felajánlotta, hogy megváltja a szolgálat alól, ha felhagy a festészettel, de Monet ezt visszautasította.

Egy év múlva, amikor a helyőrségben tífuszt kapott, nagynénje szabadította ki azzal a feltétellel, hogy beiratkozik egy festészeti akadémiára. Az Algériában töltött idő meghatározó pontja volt Monet későbbi művészetének, Afrika élénk színei erősen hatottak festészetére. A formális képzéssel gyorsan megcsömörlött, s a svájci Charles Gleyre iskolájába iratkozott be, itt ismerkedett meg Auguste Renoirral és Alfred Sisley-vel. A fiatal festők Edouard Manet-t tartották vezérüknek, noha ő nem értett egyet művészeti elveikkel. Monet és társai a Visszautasítottak Szalonjához csatlakoztak és a fontainebleau-i erdőbe jártak tájképeket festeni.

Az akadémikus nézeteket képviselő Szalon kiállításaira beküldött képeit sorra elutasították, az elkeseredett és eladósodott Monet 1868-ban öngyilkosságot kísérelt meg és a Szajnába vetette magát, de szerencsére kimentették.

Monet festészetének sajátos jegyei az 1866-os Reggeli a szabadban című képén tűnnek fel először, az anyagszerű, realista ábrázolás a fényjelenségek érzékeltetésével együtt jelentkezik. Párizsi képein (Saint Germain l'Auxerrois, Louvre-rakpart, A gyermekek kertje) még a levegő remegése is érezhető a várost besugározó napfényben. A Terasz Le Havre mellett vagy a Nők a kertben az impresszionizmust közvetlenül előkészítő képek. Ezután Renoirral a Szajnát festette, a napfényes természet, a víz tükröződése, a színes árnyékok teszik mozgalmassá képeit (A Szajna Argenteuil-nél, La Grenouillére).

1872 és 1878 közt Argenteuil-ben élt, optikai látomásaiban az ember csak kellék. Ekkori párizsi képeit (Boulevard des Capucines, A fellobogózott Rue Montorgeuil) a remegő atmoszféra, a napfényes színek teszik elevenné. A pillanatnyi benyomásokat, légköri változásokat megragadó irányzat nevét Monet Impresszió: a felkelő nap című képe adta, amely a mozgalom első, 1874 tavaszán rendezett párizsi kiállításán volt látható.

Az impresszió szót egy kritikus gúnyos szándékkal írta le, befejezetlen vázlathoz hasonlítva a festményeket, de Monet és társai büszkén vállalták a jelzőt.

Ismertek Monet festménysorozatai, amelyeket azonos témákról különböző napszakokban, más-más fényviszonyok mellett festett, első ilyen sorozata a Saint-Lazare pályaudvarról készült. A csoport felbomlása után, 1878-ban Vétheuil-be, 1883-ban a normandiai Givernybe költözött, mindkét hely számos képét ihlette. Ezek az esztendők művészete elismerését is meghozták, 1889-ben óriási sikere volt Rodinnel közös kiállításának. Az 1890-es Szénaboglyák sorozata főleg a légköri jelenségeket tükrözi. Leghíresebb, 1890-től 1892-ig festett sorozatán, a roueni katedrálist ábrázoló képein szinte eltűnik az épület, a kőcsipkék részletei, csak a levegő és a fény finom remegése látható reggel, délben, délután és este.

A 20. század első éveiben festett Temze-képei Turner hatásáról tanúskodnak, a köd, a gyárak füstje, a londoni szmog elhalványítja a hidakat, a parlament tornyát. 1908 és 1910 között Velence csatornáit, műemlékeit festette. Az anyagi biztonságot élvezve (már a századfordulón több autója volt, 1904-ben gyorshajtásért bírságot is kapott) givernyi kertjének virágaival, japán hídjával, a vízfelületek színjátékával szinte tárgy nélküli képeket alkotott. Kertjét Afrikából rendelt vízililiomokkal ültette tele, amelyeket újra és újra megfestett.

Élete végén látása megromlott, ennek tulajdonítják a vörös szín egyre erősebb megjelenését utolsó képein. A tökéletességre törekvő Monet azokat a képeit, amelyekkel elégedetlen volt, dühében maga tette tönkre, állítólag több száz képe veszett így el.

Monet 1926. december 5-én halt meg, retrospektív kiállítását 1927-ben rendezték meg Párizsban. Ezen állították ki 22 nagyméretű, vízililiomokat ábrázoló képét, amelyeket a francia államnak adományozott.

Ami pénzben is kifejeződik: tavaly például 110 millió dollárért kelt el Kazlak című képe egy New York-i árverésen, ez volt az első impresszionista festmény, amelyért több mint 100 millió dollárt adtak. Monet és barátai címmel 2003. december 1-jétől a Szépművészeti Múzeum 33 európai és amerikai gyűjtemény 70 festményét, rajzát és szobrát állította ki, a tárlatot három és fél hónap alatt csaknem 300 ezren látták. A párizsi Orangerie múzeumban virtuális valóság segítségével az interneten is megtekinthetők a festő Vízililiomok című óriási képei.