2010.03.23. 15:32
Egy szomorú édesanya panasza
<p>Elvesztettem a gyermekemet. Fiatalon, hirtelen ment el, maga után hagyva fájdalmat a túlélőknek – gyermek, szülő, testvér, rokon. Olyan ember távozott köreinkből, akiről mindenki csak jót, szépet, lelkiekben gazdagságot tudott mondani.</p>
Életében csak szeretettel, szíve teljes melegével közeledett szeretteihez, embertársaihoz. Kedves, mosolygós arca mindenki számára megmarad örökké. Sokan vettek részt a temetésén, ezúton kifejezve ki iránta érzett tiszteletüket. Hozzátartozóinkat, ismerőseinket, akik távolabb élnek megpróbáltuk gyászjelentésben levélen keresztül tudatni mély gyászunkról. 2010. február 24-én postáztuk küldeményeinket. Természetesen a posta által előírt bélyegilletményekkel ellátva. Sajnos a mai napig (2010. március 21-ig) a tíz levélből egy sem jutott el a címzettekhez – bel- és külföldre. Leveleinket a 9. számú postahivatal Dacia sugárúti (Oficiul poştal nr. 9 – Bulevardul Dacia) postaládájába dobtuk, ahogy a szolgálatos tisztviselő utasított minket, nem fogadva el, hogy ő tegye meg e szolgálatot. Sajnos eltűntek nyomtalanul.
Szégyen és felelőtlenség
Hol tehetnék panaszt? Úgy érzem, sehol, mivel nincs olyan bizonyítékom, amivel igazolni tudnám sérelmemet. Szégyen és felelőtlenség, hogy az egyszerű, becsületes állampolgárok bizalmával így vissza lehet élni. Kinek róható fel a vétség? A postaládának, amelyről hiányzott a lezáró rész, avagy a posta vezetőségének, akik nem figyelnek ilyen (szerintük) csekélységekre, vagy talán annak a „postabetyárnak”, aki néhány bélyeg eltulajdonítása végett megsemmisített 10 levelet. Lelke rajta, ha ez örömöt szerzett neki. Újra elküldtem a gyászjelentéseket. Természetesen úgy, hogy az illető címzettől visszajelzést kaphassak (confirmare de primire). Ezután is így teszek a jövőben és ajánlom polgártársaimnak is, hogy hasonló módon járjanak el. (Teljes név és cím a szerkesztőségben.)
L. E., Nagyvárad
