Erőpróba előtt áll a magyar férfikézilabda-válogatott

Nagy baj már nem történhet férfikézilabda-válogatottunkkal az egyenes kieséses szakaszba forduló világbajnokságon. Nagy jó azonban még igen. Csapatunk ugyanis az alapcélt teljesítve bejutott a legjobb nyolc közé, ahol a keddi, zágrábi negyeddöntőben a horvátok ellen folytatja a játékot.

Játékot? Sokkal inkább küzdelmet, kézi-, lelki és mentális tusát. A férfiaknál ugyanis – a nőkkel ellentétben – egyáltalán nem „lötyög” a harminckettes vb-mezőny, az elmúlt két hétben kiderült, hogy Japántól Guineán át Chiléig mindenütt megtanultak kézilabdázni. Itt bizony nincsenek üzbég lányok, asszonyok, akik azt a benyomást keltik, mintha tegnap óta ismerkednének e sportág szépségeivel és megpróbáltatásaival.

A fiúknál mindenki hegymenetbe kapcsolt. Például még tíz éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy Norvégia, Svédország és Spanyolország előtt Portugália és Brazília lépjen tovább az egyik ágról, de idén már ez a csoda is megesett. Sőt, nem is csoda. Ezt az oslói hatost elnézve bevallhatjuk, fiaink eddig jegyben jártak Fortunával, hiszen – a hollandokkal, az osztrákokkal, az északmacedónokkal és a katariakkal szemben – előttük vívhatták ki a nyolc közé kerülést.

Innentől viszont már célegyenesbe fordulunk; a horvátok ellen, Zágrábban csak a tavaly nemegyszer látott csúcsteljesítmény adhat reményt. Egyesek szerint sikerünk alapfeltétele lenne, hogy valamiképpen elintézzük, a mérkőzések mostantól a második félidőkkel kezdődjenek. Együttesünk ugyanis legutóbbi három összecsapásán, Varasdon a szünetben 15–23-ra állt a franciákkal, 12–13-ra az osztrákokkal és 12–12-re a katariakkal, ám a folytatást mindháromszor megnyerte, és ennek köszönhetően utóbbi két esetben a mérkőzést is, 29–26-ra, illetve 29–23-ra. Igaz, vasárnap este a horvátok is 0–5-tel nyitottak a szlovénekkel, végül mégis legyőzték őket 29–26-ra. Pontosan annyira, mint a mieink a horvátokat a legutóbbi találkozáskor, a tavalyi Eb-középdöntőben.

Joggal állítjuk tehát, hogy az esélyek most is kiegyenlítettek – a földkerekség mintegy kétszáz országában vagy városában feltétlenül, de legkevésbé Zágrábban lesznek azok. A hazaiaktól ugyan hiányozni fog a kiváló irányító, a sérült Luka Cindric, és a 37. évét taposó, lábadozó Domagoj Duvnjak sincs „láncharapó” formában, a horvát férfikézilabda-válogatott azonban nem lehet tartalékos.

Úgyhogy ne az ellenfél nem létező gyengeségében bízzunk, hanem a saját erőnkben.