Emberi tényező emberfeletti szereplőkkel

„Ez most nagyon nehéz. Egyszerűen megijedtünk az utolsó tizenöt percben, történt már velünk ilyen. Jó választ azonban most nem tudok még adni arra, miért. Rengeteg lehetőségünk volt, hogy megnyerjük ezt a döntőt.” Nem akárki nyilatkozta ezt vasárnap kora este, nem egy nyeretlen amatőr ismerte el, hogy lebénította őt és a társait a diadal közelsége, hanem Kari Brattset Dale, a Győri Audi ETO KC csapatkapitánya, aki cseppet sem mellékesen, olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a győri klubbal pedig kétszeres Bajnokok Ligája-győztes.

A csapattársai is egytől-egyik sok csatát megjárt, rutinos kézilabdázók, hasonló eredményekkel büszkélkedhetnek, ezért is érthetetlen, amit a norvég klasszis mondott arról, hogy egész egyszerűen megijedtek. Öt góllal vezettek a Ferencváros ellen a Magyar Kupa döntőjében, a szünetig úgy játszottak, aminél jobban talán nem is lehet, az utolsó negyedórában pedig úgy, mint akik egy hete kézilabdáznak ezen a szinten. Mert megijedtek.

Ennek az igazolására, elég 2016-ig visszamennünk az időben, akkor a Veszprém férficsapata ugyancsak kézilabdában negyedórával a vége előtt már kilenc góllal vezetett a lengyel Kielce ellen, mégsem tudott nyerni, ebben a tizenöt perccel csupán egyszer talált az ellenfél kapujába. Vagy emlékezhetünk a női kosárlabda-válogatottra, amely egy éve, február végén olimpiai selejtezőn 18 perccel a lefújás előtt 22 ponttal vezetett Sopronban a spanyolok ellen, majd érkezett a teljes pánik, és sikerült egy ponttal kikapni, és a csapat nem lehetett ott a párizsi játékokon.

A sportolók sem gépek, nagyon is emberek, ami bizony testi és mentális korlátokkal is jár, még akkor is tudomásul kell vennünk, amikor az ilyen látványos összezuhanásokat az érintettek sem tudják megmagyarázni, ahogyan Kari Brattset Dale is mondta, nem tud jó választ adni a miértre. Kivételek persze akadnak. Valahol olvastam, hogy Roger Federer, Novak Djokovics és Rafael Nadal elsősorban nem azzal emelkedett ki a teniszezők mezőnyéből, mert jobb lett volna a fonákjuk, a tenyeresük, az adogatásuk a többieknél, egy bizonyos szinten technikailag nincs nagy különbség, ám a mentális terhek elviselése és kezelése igenis döntő faktor lehet. Ők hárman ettől voltak a világ legjobbjai, egyszerűen fogalmazva nem rezeltek be olyan helyzetekben, amelyekben egy hétköznapi világklasszis keze gyakran megremeg. És, ha az emberi tényezőt nézzük, amire ők voltak képesek, az volt emberfeletti.