Nem mindig jó ötlet hadat üzenni a 0–0-nak

„Az nem lehet, hogy elmész a stadionba, elköltesz száz, kétszáz vagy akár háromszáz eurót egy meccsre, s az eredmény nulla-nulla lesz. Valaminek változnia kell. Az ötletem az lenne, hogy gól nélküli döntetlen esetén egyik csapat se kapjon pontot. A meccsek így kinyílnának a hetvenedik perc után.” A világ- és Európa-bajnok, egész pontosan játékosként klub-, illetve válogatott szinten mindent megnyert egykori belső védő, Gerard Piqué állt elő ezzel az újabb megváltó ötlettel, belépve ezzel a futballt mindenáron megreformálni akarók táborába.

Nem állítom, hogy a futball nem szorulna itt-ott reformra, ha valami jó, mindig lehet jobb, azt azonban nem értem, miért kell hadat üzenni a 0–0-nak. Ha a legnépszerűbb csapatjátékokat nézzük, ez ennek a sportágnak az egyik sajátossága. Kézilabdában, kosárlabdában, jégkorongban vagy vízilabdában komolyabb szinten lehetetlen az előfordulása, ha mégsem az, akkor talán a lottó ötösnél is kisebb a valószínűsége, röplabdában pedig egyenesen elképzelhetetlen. Az egyik leginkább elkoptatott közhely szerint a labdarúgás sava-borsa a gól, amiben nyilván van jó adag igazság, ám ettől ez a 0–0 még nem feltétlenül az ördögtől való.

A futball azonban más. Gyakran megesik, hogy a két csapat mindent megtesz a győzelemért, de remekelnek a kapusok, jól zárnak a védelmek, és a közönség jól szórakozik, holott nem születik gól. Miért kellene büntetni ezt a két csapatot, szemben azokkal, amelyek játszanak egy unalmas, csapnivaló meccset, de találnak szerencsével egy-egy gólt, ezért ők ezért kapnak egy pontot, míg az előzőek nem. Nem vitatom, emlékezetesebbek azok a mérkőzések, amelyek gólban gazdagok, és egy jó szabály ezt ösztönözheti, ilyen például az, hogy évtizedek óta már nem két, hanem három pont jár győzelemért. Egy jó ötlet sokat segíthet, de önmagában a 0–0 megbélyegzése egyáltalán nem biztos, hogy annak számít.