Elek Gábor: Büszke vagyok, hogy irányíthattam a csapatot

A Norvégia–Magyarország (26–22) kézilabda-negyeddöntő után Elek Gábor szövetségi kapitány elmondta, többet kapott a mérkőzéstől, mint amire előzetesen számított, mint ahogy az egész olimpiai szereplés is sokat adott a csapatnak. A jövőjével kapcsolatban egyelőre nem árult el konkrétumot, mert a döntés még nem publikus.

– Többet kapott a meccstől, mint amit előzetesen várt?

– Egyértelműen igen – nyilatkozta a norvégok elleni, 26–22-re elveszített olimpiai negyeddöntő után Elek Gábor szövetségi kapitány a magyar újságírók gyűrűjében az interjúzónában. – Rettegtem attól, hogy a fizikai állapotunk miatt majd alárendelt szerepet fogunk játszani, mint amire már többször is volt példa a múltban a norvégokkal szemben. Elég sokat beszéltünk arról, hogy ma nem az akaratunkra lesz szükség, hanem a humorérzékünkre, hogy ameddig lehet, szórakozzunk és viccelődjünk velük. Ehhez kellett, hogy az első félidőben brutálisan jól működött a védekezésünk, a kapott tizenkét gólból négy volt felállt fal ellen. Csodák nincsenek, a végére fizikailag felörlődtünk. Először az agyból fogyott el az oxigén, és akkor jöttek a kimaradt helyzetek. Úgy fordítottak a norvégok, hogy sorra hagytuk ki a tiszta lehetőségeket. Lunde ellen már nem tudtunk higgadt fejjel gondolkodni. Lészámban kevesen voltunk ehhez a norvég csapathoz.

– A második félidőben tudatosan cseréltünk kevesebbet?

– Az ötödik-hatodik percben sajnos elveszítettük Klujber Katrint is, eleve úgy vállalta a játékot, hogy a hátizma csúnyán be van vérezve, és ekkor közölte, nem tudja folytatni. Kiss Nikolett nem tudott volna érvényesülni a norvég védekezéssel szemben, így belső posztokon a meglevő négy embert tudtuk forgatni. Beállóban változtathattam volna, de ott nem volt értelme. Amíg bírtuk erővel, megvolt az esélyünk.

– Összességében hogyan értékeli a szereplést?

– Sokat fejlődtünk az olimpián, mentálisan és csapategység terén egyaránt. Sok pluszt kaptunk a versenytől, szép utazás volt. Másfél éve rossz helyzetből indultunk, de mára látszik, volt értelme a közös munkának, amelyet tovább kell vinni. Lesznek távozók, meg kell találni a helyettesüket, de összeállt egy olyan szellemi alap, szervezettség, mérések, amelyek korábban nem voltak meg.

– Ezek a pozitívumok, miben kell előrelépnünk?

– Sok függ attól, ki vállalja a szereplést a játékosok közül, mert voltak azért idősebbek a mostani keretben. Az biztos, hogy meg kell találnunk Tomori Zsuzsanna utódját a hármas védő poszton, aki nem csak védekezni tud, de irányítja is a többieket hátul. A két vállsérülés azt mutatja, meg kell keresni Vámos Petra párját is irányítóban. Bordás Réka üde színfoltja volt az olimpiának, alkatilag ő eléri a nemzetközi szintet. A statisztikákat nézve, az átlövések eredményességében mindenképpen több kell tőlünk, és többre is vagyunk képesek. Meg kell találnunk a két magas lövőnket is, sem Háfra Noémi, sem Klujber nem tartozik a magas lövők közé. Futásban is fejlődnünk kell, főleg az indítási tevékenységre gondolok. Lerohanásból lőttünk gólokat, de a közvetlen indításaink lassúak, ebben fejlődnünk kell. Nincs ezekben semmi ördöngösség, ezeket meg fogjuk tudni lépni.

– Folytatná a munkát?

– Vártam a kérdést, de nem itt és nem most fogok rá válaszolni. A döntés már megvan, de még nem publikus. Azt viszont elmondhatom, hogy rengeteget kaptam az olimpiától, büszke vagyok rá, hogy irányíthattam a csapatot.

JÁTÉKOSVÉLEMÉNYEK A NEMZETI SPORT OLDALÁN – IDE KATTINTVA!