Aggasztóan hosszú kommunikációs csönd után végre hazatelefonált az űrhajó

Vészjósló hallgatás után a Voyager–1 űrszonda ismét működésbe lépett: a NASA ikonikus küldetése egy hónapos kommunikációs szünetet követően rendben folytatódott.

Október végén a Voyager–1 ugyanis hirtelen kikapcsolta az egyik rádióadóját, s a küldetés földi irányítói arra kényszerültek, hogy muzeálisnak mondható tartalékegységre támaszkodjanak – korszerűtlen készülékre, amit 1981 óta nem használtak. A hónap elején a küldetés csapatának sikerült helyrehozni a hibát: visszahozták az űrszonda elsődleges rádióadóját, az úgynevezett X-sávút, és az megint továbbítja a Földre a begyűjtött értékes adatokat a Voyager négy működő tudományos műszeréből.

Az 1977-ben indított űrszonda volt az első küldetés, amely átlépte a Naprendszer határát, s a csillagközi térbe merészkedett. A Voyager–1 jelenleg 24 milliárd kilométerre van a Földtől, és így bizony a karbantartása egyre nagyobb kihívást jelent.

Október elején jött rá a küldetést vezénylő kutatócsapat, hogy valami nincs rendben a Voyager–1 kommunikációjával, amikor az űrszonda nem reagált egy parancsra. Kiderült, hogy az űrhajó hibavédelmi rendszere lekapcsolta az X-sávú adót, amely önállóan reagál a küldetést érintő fedélzeti problémákra, miután a mérnökök aktiválták a Voyager egyik fűtőjét.

A hibavédelmi rendszer érzékelte, hogy a szonda megpróbált kikapcsolni egy nem létfontosságú rendszert. Sajnos a csillagközi szonda küldetése során már több nem alapvető rendszert kikapcsolt, kivéve négy tudományos műszerét. Mivel nem maradt más választása, a hibavédelmi rendszer kikapcsolta az űrszonda X-sávos adóját, s helyette bekapcsolta a gyengébb S-sávú adót, ami kevesebb energiát használ.

Mivel az űrhajóval való kommunikáció alapvető fontosságú, a szakemberek azon dolgoztak, hogy bekapcsolják az X-sávos adót, és néhány hátralévő feladatot elvégezzenek, hogy a Voyager–1 normál állapotba kerüljön, például visszaállítsa a három fedélzeti számítógép irányította szinkronizáló rendszert.

Mindkét Voyager szonda tápellátása fogyóban van, 47 éve utaznak a kozmoszban. Az űrhajókat bomló plutónium hőjével hajtják, amely elektromossággá alakul. Az elöregedő űrszondák évente körülbelül 4 wattot veszítenek teljesítményükből. Erejük megőrzésére az irányítócsapat minden olyan rendszert kikapcsolt, amely nem szükséges a szondák űrben repüléséhez.

A küldetés mögött álló mérnököknek kreatív módszereket kellett kidolgozniuk a Voyager–1 fenntartásához. A csapat a közelmúltban átváltott az eddigiről egy másik tolóerőkészletre, mivel az eddigi az évek során eldugult szilícium-dioxiddal. Emlékezhetünk, év elején szintén javítottak egy kommunikációs hibát, amikor a Voyager–1 halandzsát továbbított a földi irányításnak.

A Voyager–1 az űrhajózás kedvelőinek népszerű szereplője, amely évtizedek óta látja el értékes adatokkal a tudósokat a Naprendszerről és azon túlról. A csillagközi űrbe vezető úton a szonda közeli találkozásba került már többek között a Jupiterrel és a Szaturnuszszal, felfedezett két holdat, a Thébát és a Metiszt, valamint a Szaturnusz körüli G-gyűrűnek nevezett új gyűrűt.

A zord űrkörnyezet azért megviselte a szondát, és a Földtől való hatalmas távolság is megnehezíti hibáinak kijavítását. A Voyager–1 és Voyager–2 több mint 47 éve repül, ezek a csillagközi térben legrégebben működő űreszközök a világon.