Hanggal és videóval rögzítették a világelső meteoritbecsapódást – egy kamerás kaputelefonnal

Kis híján telibe talált egy párt a meteorit, ami az ajtajuk elé zuhant mindössze két perccel azután, hogy sétálni indultak: a kapucsengőjük kamerája jó minőségű videón rögzítette az egészet.

Joe Velaidum és párja, Laura Kelly Kanadában kutyasétáltatásról tértek haza, s az ajtajuk előtt csillagszerűen szétszóródott törmelékeket találtak. Visszanézve a kaputelefonjuk kamerájának felvételeit, jól látható, amint a semmiből előtör egy gyorsan mozgó űrszikla, és nagy zajjal robbanásszerűen a földbe csapódik.

Ijesztő volt, hogy pár perccel előtte még ott álltam. Akár ketté is szakíthatott volna a becsapódás – mondta Joe Velaidum a CBC Newsnak .

Kettesben össze is kapartak a járdáról némi kőzetet, és a videófelvétellel együtt átadták az Albertai Egyetemnek. Chris Herd geológus, az egyetem meteoritgyűjteményének kurátora meteoritbecsapódásként azonosította az eseményt a hivatalos közleményük szerint.

– Ez az első alkalom, hogy egy meteorit zuhanását videóval és hanggal is rögzíteni tudtuk – mondta Herd a kanadai CTV Newsnak az alábbi videóban.

A Meteoritical Society hivatalosan Charlottetown meteoritjának nevezte el a kanadai város után, ahol lezuhant.

A meteorit kondrit volt, s a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövezetből érkezett a Földre. Velaidum és Herd összesen végül is mintegy 95 gramm töredéket gyűjtöttek belőle a becsapódás helyszínén.

– Chris Herd, Albertai Egyetem.

Ez az űrkőzet jut el leggyakrabban a bolygónkra. A kondritok a Naprendszer korai szakaszában keletkezett nemfémes ásványokból állnak, és viszonylag változatlanok maradtak.

Herd szerint a meteoritok általában 60 000 km/h sebességgel lépnek be a légkörbe, s ott lelassulnak. Azt mondja, hogy a pár otthona előtt becsapódó szikla valószínűleg legalább 200 km/órás sebességgel haladt a járdáig.

Az űrkőzetek folyamatosan zuhognak a Föld légkörébe, de a legtöbbet észre sem vesszük, mert vagy kiégnek, mielőtt elérnék a felszínt, vagy távoli, néptelen területeken landolnak. Rendkívül kicsi az esélye annak, hogy valaki szemtanúja legyen egy meteorit becsapódásának, bár történt már ilyen.

Mekkora esélye van, hogy a mi nyakunkba esik egy hasonló kőzet?

Mivel a meteoritoknak nincs regionális preferenciája, hogy hová akarnak lezuhanni, ez bárkivel megtörténhet. Nagyon kevés olyan esetet jegyeztek fel, amikor meteoritok emberekben kárt tettek.

Meteorittalálat okozta halálozásról az első esetet 1888. augusztus 22-én jegyezték fel Törökországban: a lezuhanó meteorit egy embert megölt, egy másikat pedig megbénított.

Ehhez képest még a felrobbant, 17 méter átmérőjű, 10 ezer tonnás cseljabinszki meteor sem ölt meg senkit 2013-ban - az összes bejelentett sérülés az általa keltett lökéshullám hatásaiból származott, nem közvetlenül az űrkőzetből.

Igen ritka a haláleset: egy Ann Hodges nevű nő 1954-ben a kanapéján szunyókált, amikor a meteorit a csípőjére zuhant. Még ő is túlélte.

A geológus azzal vigasztalja a meteorit-keresőket, hogy mivel az űrpor folyamatosan zuhog Földünkre, az érdeklődőknek érdemes lehet tetőkön, ereszcsatornákon kutatniuk mikroszkopikus foltok után.