Ismerje meg a méhészborz elképesztő tulajdonságait!

A méhészborz legendásan kitartó és eltántoríthatatlan, amelynek vastag bőre megvédi többek között a vadméhek fullánkjától, de képes ellenállni a nyilaknak és a lándzsáknak is – írja az Origo. Hírnevük jól megalapozott: Afrika egyik legrettenthetetlenebb állata hírében áll és nem véletlenül. De vajon tényleg semmi sem tud ártani nekik?

A méhészborz (Mellivora capensis) a menyétfélék családjába tartozó ragadozó, ám az Encyclopedia Britannica szerint ez a Mellivora nemzetség egyetlen faja. Első ránézésre kedves, aranyos és simogatni való állatnak látszik, pedig nem az. Körülbelül olyan, mint egy kisebb vagy közepes méretű kutya: a testhossza 60-100 centiméter, marmagassága mintegy 30 centiméter, a testtömege pedig 5,5 és 14 kilogramm között mozog.

A méhészborz azonban erőteljesebb, mint ahogyan azt a kompakt méretei sugallják: ezeket az állatokat a természet harcra tervezte – írta Ronald Nowak „Walker's Carnivores of the World„ című könyvében. A ragadozónak ugyanis erős, négy centiméter hosszú karmai és fogai vannak, amelyek elég erősek például egy teknőspáncél felszakításához is; ez viszont félelmetes ellenféllé teszi őket. Az állatnak sűrű és vastag bundája van: a homloka, tarkója, nyaka, háta, vállai és farka hamvasszürke, míg az orra, pofája, füle, nyaka alsó része, melle, hasa és végtagjai feketésbarnák. De nem ez teszi igazán különlegessé, hanem a bőre.

A méhészborz prémje alatt ugyanis egy laza, ám igen vastag bőrréteg található, amely egyrészt megvédi a harcok során, hiszen könnyedén kiszabadítja magát bármilyen szorításból, másrészt a sündisznó tüskéje, a vadméhek csípése vagy épp a kutyaharapás sem árthat neki. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez a mindenevő ragadozó egyszerűen meg sem érzi ezeket.

A méhészborz egyike azon kevés nem főemlős fajnak, amely eszközöket használ. Szakemberek egyetértenek azzal, hogy ez az állatvilágban széles körben véve az intelligencia jele.

A fogságban élő méhészborzok képesek összedolgozni egy kapu kinyitásának érdekében, de akár köveket, kisebb-nagyobb faágakat és sarat is használnak ahhoz, hogy kiszabaduljanak – mutatott rá Ronald Nowak.

A kedvesnek tűnő állatnak azonban még egy titkos fegyvere is van annak érdekében, hogy minden körülmény között megvédje magát. A Dél-afrikai Nemzeti Biodiverzitási Intézet szerint a farkának alján két, rejtett mirigy található, amelyek akár 40 méterre is képesek „kilőni” egyfajta szagos folyadékot.

Az állatok általában ezt ahhoz használják, hogy megjelöljék a területüket, de fenyegetés esetén képesek kiengedni egy büdös bombát – mondja Jonathan Kingdon, az Oxfordi Egyetem állatorvosa, a „Kelet-afrikai emlősök” című könyvében. – Ez a folyadék azonban nyugtató hatással bír például a vadméhekre, ami lehetővé teszi a méhészborzok számára, hogy biztonságosan megtámadják a méhkasokat.

Ez a cseles kis ragadozó mindenevő és sokféle étel szerepel az étlapján a madaraktól kezdve a hüllőkön és rágcsálókon át a bogyókig, gyökerekig, gyümölcsökig. Éles szaglásuk segíti őket a földalatti táplálék kiszimatolásában, amit aztán hosszú és erős karmuk segítségével kis is ásnak, majd feldarabolják a könnyebb fogyaszthatóság érdekében.

A legjobb falatok miatt akár 32 kilométert is hajlandó megtenni. Ráadásul egyáltalán nem válogatósak. Egerekre, mérges kígyókra és esetenként akár skorpióra is vadászik.

Noha a méhészborzokat a méz iránti osztatlan lelkesedésükről nevezték el, valójában a mézben található méhlárvák, és nem maga a cukros szirup érdekli őket – hangsúlyozta Danielle Drabeck, a Minnesota Egyetem evolúciós biológusa. A kis emlősök annyira szeretik ezt, hogy az sem zavarja őket, ha dühös méhek százai támadnak rájuk.