Így mentik meg hazánkban a díszes tarkalepkéket

50 nyírfa, 200 nyárfa (hazai nyárfajok), 30 kocsányos tölgy és 300 fagyal került ki ily módon az erdőbe.

A fagyalcsoportok ültetésével ökológiai folyosókat hoztak létre a díszes tarkalepke számára. Ez a szép lepkefaj Európa több országából kipusztul már. Idehaza még vannak stabil állományai, a Duna-Tisza közén a Peszéri-erdőben él a legjelentősebb populációja.
A díszes tarkalepke egy specializálódott faj, kizárólag fagyalra (vagy alacsony kőrisfákra) petézik, a fagyal egyben a legfontosabb nektárforrás a táplálkozó imágók (kifejlett lepkék) számára. Azért ültettek egymástól nem túl távol eső fagyalcsoportokat, mert ezek a táplálkozó- és petézőhelyek ökológiai folyosókat hoznak létre. Így nem csak új élőhelyeket teremtettek a lepkéknek, hanem kapcsolódási pontokat is az egymástól elszigetelt állományok számára.

A faültetés mellett galagonyabokrok eltávolítására is szükség volt. Egy 30 hektáros területet a korábbi, nem természetvédelmi célú beavatkozások következtében szinte teljesen benőtt a galagonya, nem engedve teret egy pusztai tölgyes fennmaradásának.

Azért, hogy ezt az európai szinten már csak rendkívül kis foltokban megmaradt élőhelytípust megőrizzék, ki kell vágniuk a galagonyákat, itt helyükbe tölgyeket és lágyszárú növényeket ültetnek. Akik ott voltak, láthatták, mekkora munka a bokrok eltávolítása.

De megéri ezt az energiát belefektetni, mert ha gépekkel végeznék ugyanezt, nagy kárt tennének a talajban, illetve a területen most is megtalálható értékes élővilágban. A területen a munka most éppen csak elkezdődött, a következő ültetési szezonban folytatni fogják.

A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) a jó természetességű, fajgazdag keményfás ligeterdők szegélyeihez kötődő lepkefaj. Széles elterjedési területű, eurázsiai faunaelem; európai állományai jelentősen megfogyatkoztak, számos országból már teljesen kipusztult. A Duna-Tisza közén napjainkra már csak néhány populációja maradt fent.

A kifejlett lepke könnyen felismerhető: szárnyai elülső oldalán sötétbarna vagy fekete és narancsvörös mintázatot látunk, a hátsó szárnyainak peremén, a vörös foltsorban nincsenek fekete pontok, a szárnyak hátsó oldalán halvány, kén- vagy narancssárga minta látható.

Összetett fejlődésmenetű faj: a május-júniusi rajzás során a nőstény a magyar kőrisre vagy fagyalra petézik, a hernyófészket a hernyók nyár közepe fele hagyják el, és lágyszárú növényeken, pl. veronikákon táplálkoznak. Hernyó állapotban telel át.

A díszes tarkalepkét több veszélyeztető tényező fenyegeti, amelyek közül a legjelentőseb az intenzív erdőgazdálkodás során a cserjés erdőszegélyek felszámolása, illetve élőhelyeinek a csökkenő talajvíz-szint miatti leszáradása, átalakulása.

A díszes tarkalepke hazánkban természetvédelmi oltalom alatt álló, vörös listás faj; egy példány eszmei értéke 50.000 forint. Az Európai Unióban közösségi jelentőségű állatfajnak minősül, így a Natura 2000 hálózat területeinek kijelölésének alapjául szolgál.

(Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park)

Borítókép: díszes tarkalepke (Ola Jennersten / TT NEWS AGENCY / TT News Agency via AFP)