Olvasóink szerint a gyerekek lazábban veszik az online tanulást

A járványhelyzet sajnos nem engedi, hogy a megszokott életünket éljük, ez a kisiskolásoktól a nyugdíjasokig mindenkire igaz, ám reméljük, már nem kell sokat szenvednünk, és kitartással, valamint odafigyeléssel visszatérhetünk a régi kerékvágásba. A kormány korlátozó intézkedéseinek következtében – április 8-ig még biztosan – az általános iskolákban is teljes egészében visszaálltak a digitális oktatásra, felzárkózva a középiskolák és az egyetemek mellé. De vajon a gyerekek hogyan viselik ezt az időszakot, és hogyan viszonyulnak ehhez az átálláshoz?

Szavazási kérdésünk is erre vonatkozott, és valljuk be, nem hozott meglepő eredményeket. Szavazóink nagyon elhanyagolható, kis része vélekedett úgy, hogy a gyerekek a tanulásnak ebben a formájában kénytelenek jobban figyelni. Emellett szólhat az, hogy nincs mellettük a padtárs, akivel jókat lehet szórakozni, ceruzával kibökdösni a radírt vagy szemüveget és vérző orrot rajzolni a tankönyvi illusztrációknak. Bár aknakeresőzni így is lehet.

Még mindig 20 % alatt maradt azoknak a száma, akik úgy érzik, mélyen legbelül a tanulók csak erre vártak, és imáik végre meghallgatásra leltek. Az vitathatatlan, hogy ez a vágy minden gyerekben ott lappang, de előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy bemenni az iskolába, sokkal kisebb és elviselhetőbb megrázkódtatás, mint egész nap otthon ülni és elszakadni a barátainktól, a megszokott közösségektől. Elképzelhető, hogy a gyerekek most már azért imádkoznak, mielőbb láthassák a többieket, és még Gyöngyi néni egyenleteit is elviselik, sőt még mosolyogni is fognak hozzá. Egy rövid ideig.

A szavazók 25%-a már a másik oldalról közelítette meg a kérdést, ők úgy látják, hogy bizony a gyerekek szomorkodnak az iskola után. Ennyi gép előtt eltöltött óra után – főleg, hogy azon nem a GTA megy, hanem az egyszikű növények egyedfejlődése – ez már korántsem lehet meglepő. A vírushelyzet elején még könnyen lehet, hogy egymás közt arról chateltek, ez mekkora buli, de most már több lehet a szomorú smiley, mint a happy face. Nem beszélve a szülőkről, akik ugyancsak szomorkodhatnak már ennyi gyerek előtt eltöltött óra után. Mindenkinek szüksége van a társaságra és néha egy kis magányra.

És elérkeztünk az utolsó válaszlehetőséghez, kétség sem fért hozzá, elég magabiztosan vitte a voksok legnagyobb részét: kissé lazábbra veszik a tanulást. Ebbe az opcióba nagyon nehéz belekötni, de sajnos a járványhelyzet megkövetelte a digitális oktatás bevezetését, szeretteink biztonsága mindennél fontosabb. Még ha ez azzal is jár, hogy fegyelmezetlenebbek a tanulók, csökken a koncentrációs képességük. Peti anyukája – ha otthon van és épp nem a munkában – nem fogja leégetni a hagymás rostélyost azért, hogy Peti a percek 80%-ban a monitoron bejelentkező tanár nénit figyelje. Ezt egyik szülőtől sem lehet elvárni. Az iskolai intézményekben meghonosodott szabályok nem érvényesülhetnek otthoni környezetben, de minden gyereknek tudatosítani kell magában azt az örök érvényű mondást, hogy bármit tanulsz, magadnak tanulod. A mostani helyzetben pedig nagyon sok mindent tanulhatunk.

[eweb-voting id="3544366"]

Borítókép: Tar Zsombor, a Zelk Zoltán Általános, Angol és Német Kéttannyelvű Iskola hatodikos tanulója felel online németórán nyíregyházi otthonában 2021. március 8-án