Gulág-sorsokat idéző kiállítás

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának zsúfolásig megtelt rendezvénytermében M. Lovász Noémi képzőművész Gulág- sorsokat idéző alkotásaiból nyílt kiállítás.

Mile Lajos Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntő beszédében kiemelte, hogy különböző műsorokat, előadásokat, kiállításokat szerveztek a Gulág- emlékév alkalmából. A kiállítás nagyon időszerű, mert hiányzik az ismeretanyag a Gulág történetével kapcsolatban. Hosszú ideig a Szovjetunióba a második világháború után a kényszermunkára hurcoltak sorsáról, történetéről nem lehetett beszélni. 1944-ben csak Kolozsvárról 5000 embert, Tordáról 700 személyt hurcoltak el, akik kényszermunka táborokba kerültek. A Gulág hihetetlen történet. Adatok igazolják a történéseket. 1800 kolozsvári nem tért vissza. Kötelességünk megismerni a Gulág- történetét. Az önismeretünk nem lehet pontos, ha nem vagyunk tisztába ezekkel az eseményekkel.[CF1]   A kortárs művészi alkotásokon keresztül is megismerhetjük ezt a korszakot.

Elítélendő a civilekkel való bánásmód

A korszakot Murádin János Kristóf történész, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának adjunktusa mutatta be. A túlélők tatárjáráshoz hasonlították a korszakot- mondta történész. Olyan világban éltek, ahol megtanulták, hogy 20 lépés van, ha túllép, akkor szó nélkül lelövik. Ahhoz, hogy átérezzük, bele kell élni magunkat abba a világba. 70 évvel ezelőtti eseményekről van szó. A Szovjetunió óriási embervesztességgel érte el a győzelmet. Munkaerőhiány volt az országban. 1944-ben Erdély ellenséges területnek számított. Milyen életérzéssel jöttek az oroszok az ellenséges városban?  A szovjet munkatáborba való szállítás érthető volt.(Cseljabinszk, Magnyitogorszk, Asa, Salasova munkatáborok, és még sorolhatnánk). Elítélendő a civilekkel való bánásmód. A civilekkel való bánásmód mutatja, hogy több volt, mint bosszú. Arról szólt, hogy példát statuáljanak a közép-európai országoknak. Az elvitt civilek között sok volt a 14-15-16 éves gyermek.  Mikor a fiatal hazajött, akkor oroszul beszélt, mert ott szocializálódott. A túlélőkkel beszélgetve,- mondta a történész- megtudható, a humor, a pozitív gondolkodás segítette őket abban, hogy a megpróbáltatásokat túléljék.

A kiállított alkotásokat erős, expresszív színek uralják

A kor történéseit főleg fekete-fehér fényképek jelenítik meg. Meglepetésszerű a festmények erős, expresszív színe- sárga, narancssárga, vörös, kék. Ha be akarom fogadni a festményeket, arra a következtetésre jutok, hogy nem akarok része lenni annak a világnak, amelyet szögesdrótok határolnak be. A kiállítást méltató beszédében Újvári Dorottya kiemelte: A vonatok nem a 19. századbeli vívmányokat jelentik, amik a városokat összekötik, az utazást, hanem a családtól, a lakhelyétől való elszakítást fejezik ki. A sínek körbe visznek, az emlékezés színhelyére. Az az idő, míg az elhurcoltak a munkatáborban éltek, elszakított időt jelent, történései meghatározóak maradnak. A szerzett tapasztalat, a megpróbáltatások átélése személyes jellegű, ugyanakkor univerzális is. A színek tompítják a szörnyűséget, de számára képekbe való belépést jelentik- mondta a művészettörténész.

A művészről

M. Lovász Noémi (1979, Nagyenyed) képzőművész előbb a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tanított, majd a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum tanára. 1997-2002 közötti időszakban a „Ion Andreescu” Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait. Majd a BBTE Történelem- Filozófia Karán mesterizett, művészettörténetből. Sikeres művészi pályája eredményeként 15 egyéni tárlata volt, jelentős számú csoportos kiállításon vett részt.

Zenei program

Alkalomnak megfelelő zenei programot állított össze dr. Potyó István.  Elhangzott Szergej Rachmaninoff „Vocalise” című alkotása, előadta Willing Boglárka. A közönség hallhatta Gere Edit előadásában Gabriel Fauré „Berceuse” című művét. Mindketten a Báthory István Elméleti Líceum diákjai. Zongorán kísérte dr. Potyó István.

Csomafáy Ferenc