Elhunyt Bacsó Péter

A magyar filmművészet kiemelkedő

alakját a filmművészek

szövetsége mellett az Oktatási és

Kulturális Minisztérium is saját

halottjának tekinti. Temetéséről

később intézkednek - közölte a

szaktárca.

A tanú rendezője, aki összesen 32

nagyjátékfilmet készített,

még 80. születésnapját is

új filmmel ünnepelte, és január

végén vette át a Magyar Filmszemle

életműdíját. Az elismerés

átvételekor Bacsó Péter azt

hangsúlyozta: csak filmeket akart csinálni,

eszébe sem jutott, hogy életművel

"bíbelődjön".

Bacsó Péter 1928. január 6-án

született Kassán, édesanyja Palotai

Boris író. A család a negyvenes

évek elején költözött

Budapestre. 1950-ben kapta kézhez rendezői

diplomáját a Színház- és

Filmművészeti Főiskolán, s azonnal

dramaturgi állást kapott a

Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál

(a későbbi Hunnia

Filmstúdiónál). Részese lett a

magyar film

újjászületésének,

forgatókönyvíróként a

legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban

készült Édes Anna című

filmjében volt.

Rendezőként 1963-ban mutatkozott be a

Nyáron egyszerű című lírai

alkotással, amely az akkori fiatalok

életével,

gondolkodásmódjával,

magatartásformáival foglalkozott.

Hasonló témájú volt a Szerelmes

biciklisták (1965), a Nyár a hegyen (1967),

mintegy előkészítve a komorabb

hangvételű, a fiatalok

öngyilkossági hajlamának

mozgatórugóit kutató

Fejlövést, amely aztán meghozta

számára az igazi kiugrást.

Igazi hangjára, a szatírára a

hatvanas évek végén

készült munkáiban talált

rá. Az 1969-es A tanú, amely a

koncepciós perek dermesztő

világát ábrázolta tragikomikus

felfogásban, tíz évig porosodott

dobozában. A sokáig csak zárt

vetítéseken bemutatott alkotás

végül óriási sikert aratott

és a mai napig kultuszfilmnek számít;

Bacsó Péter számára a

"feloldozást" A tanú 1981-es cannes-i sikere

jelentette. A szatíra folytatását

Pelikán gátőr

rendszerváltás utáni kalandjaival

Megint tanú címmel 1994-ben forgatta le.

A hetvenes években érdeklődése

aktuálpolitikai kérdések felé

fordult: Kitörés (1970), Jelenidő (1971),

Harmadik nekifutás (1973). A szatirikus

hangvétel folytatódik az Ereszd el a

szakállamat (1975), a Ki beszél itt

szerelemről (1979) című

alkotásaiban. Az ötvenes évek

személyi kultuszának szatirikus

megjelenítése a Te rongyos élet

(1983), a Titánia, Titánia (1988), a

Sztálin menyasszonya (1990). Az egyén

és a történelem viszonyával

foglalkozott a Hány az óra, vekker úr?

(1985) című filmben. A kilencvenes évek

Magyarországának kaotikus

állapotairól szól a Balekok és

banditák, Karády Katalin

életének állít emléket a

Hamvadó cigarettavég (2001). A De kik azok a

Lumnitzer nővérek? című

vígjátékát, amelynek

főszereplője két étteremkritikus, a

2006-os filmszemlén mutatták be.

Az idei filmszemle játékfilmjei

között versenyzett Majdnem szűz

című munkája, amelyet

forgatókönyvíróként is

jegyzett, és amelyet nem sokkal 80.

születésnapja után mutattak be. Az

intézeti lány

prostitúcióból való

kitöréséről szóló

film főszerepéért Ubrankovics

Júlia megkapta a filmszemle legjobb

színésznőnek járó

díját.

Bacsó Péter filmjeit a magyar

elismerések mellett több külföldi

fesztiválon is jutalmazták: 1968-ban a

Nyár a hegyen elnyerte a San Sebastian-i

filmfesztivál Ezüst Kagyló

díját, a Forró vizet a kopaszra - az

akkor még kevéssé ismert Steven

Spielberg Párbaj című thrillerét

maga mögé utasítva - 1972-ben a

Taorminai Nemzetközi Filmfesztivál

Nagydíját kapta.

Bacsó a hatvanas évek

végétől a Dialóg

Stúdió helyettes vezetője, majd 1982-es

nyugdíjba vonulásáig vezetője

volt, s több mint ötven éve oktatott.

Tevékenységét 1972-ben érdemes

művész, 1983-ban kiváló

művész címmel, 1985-ben

Kossuth-díjjal jutalmazták, 1998 óta

volt birtokosa a Magyar Köztársaság

középkeresztjének, 2004-ben a Magyar

Mozgókép Mestere lett, 2006-ban a Budapest

Díszpolgára elismerésben

részesült, 2008-ban megkapta a Pro Renovanda

Cultura Hungariae Alapítvány

fődíját és a

Hazám-díjat.

Félévszázados

munkásságáról 2007

novemberében jelent meg a Bacsó

Filmkönyv című kötet.