Elképesztő: az antik világ leghosszabb vízvezetéke

A rómaiak a birodalom városaiban

ezrével építették a

szökőkutakat, a

fürdőket és az utcai

kutakat. A római

mérnökök szabványosított

ólomcsöveket fektettek le, és magas

aquaeductusokat építettek, amelyeken

megfelelő nyomást garantálták

ahhoz, hogy célba juttassák a vizet.

Ennek köszönhetően az egy főre

eső vízfogyasztás elérte a

napi 500 litert, míg a mai

Németországban ez csupán 125 liter

fejenként - olvasható a Spiegel

online kiadásában.

Ám amikor a római légiók

nem sokkal Krisztus születése előtt

megszállták Palesztinát, le

kellett mondaniuk a megszokott napi

kényelemről, legalábbis

időlegesen. A térségben ugyanis

vízhiány volt. A római

mérnökök hamarosan

megtalálták a megoldást,

mégpedig azt, hogy Syria

tartományból (a mai Jordánia

területéről) kell

szállítani a vizet. Az

egyedülálló

csővezetékrendszert Mathias

Döring, a Darmstadti Egyetem

hidromechanika-professzora tanulmányozta.

A földalatti létesítményt a

fáraó csatornájaként

ismerték a helybéliek, akik szerint

valahol aranyat rejtettek el benne. Mathias Döring

jobb magyarázatot talált,

kiderítve, hogy a rómaiak

építették. A

vízvezeték a Syria provincia mára

már kiszáradt mocsaras

vidékén kezdődik, és 64

kilométeren át a felszínen halad,

mielőtt három alagútban tűnne

el. Az alagutak közül az egyik mindössze

1 kilométeres, a másik 11, a harmadik

pedig 94 kilométeres. Az antik világ

eddig ismert leghosszabb földalatti

vízvezetéke Bolognában

található, és mindössze 19

kilométeres.

Mathias Döring

elképesztőnek nevezi az ókori

építők

teljesítményét, akik minden

bizonnyal a római légiósok

közül verbuválódtak. A

katonák 600 ezer köbméternyi

követ és földet mozgattak meg - ez a

Kheopsz fáraó piramisára

felhasznált

építőanyag-mennyiség

egynegyede. A kolosszális,

sázzhúsz évet igénybe

vevő projekt a Tízváros, a

Dekapolisz vízigényét volt

hivatott biztosítani.