Berlini fal: Németországgal ünnepel a világ

Nem véletlenül fogalmazott a volt

külügyminiszter, Hans-Dietrich

Genscher az ünnep

előestéjén úgy, hogy a

Berlint  28 éven keresztül

megosztó fal lebontása

olyan történelmi esemény volt, amely

nemcsak Németország és

Európa, hanem az egész világ

megosztottságának

felszámolását  segítette

elő, és végérvényesen

a történelem szemétkosarába

juttatta a hidegháborút. Mindebben - mint

évfordulós nyilatkozataikban a

német vezetők többször is

elismerték - a két évtizeddel

ezelőtti magyarországi eseményeknek,

a vasfüggöny lebontásának

és a határnyitásnak is

kiemelkedő szerepe volt. A szó szoros

értelmében nemcsak Berlinnel, hanem

Berlinben ünnepel november 9-én a

világ. A német fővárosba

várják az Egyesült Államok

és Oroszország vezetőit, az

Európai Unió

tagországainak állam-, illetve

kormányfőit és mindazokat a

korábbi vagy ma is aktív politikusokat,

akik annak idején döntő

érdemeket szereztek a fal

lebontásában. Oroszországot

Dmitrij Medvegyev államfő, az Egyesült

Államokat - Obama elnök ázsiai

útja miatt - Hillary Clinton

külügyminiszter képviseli. Berlinbe

jön a többi között Nicolas Sarkozy

és Gordon Brown, de a többi uniós

állam- vagy kormányfő is.

Magyarországot Bajnai Gordon miniszterelnök

képviseli.

A 20 évvel ezelőtti események

főszereplői közül a német

fővárosban köszöntik az egykori

Szovjetunió volt vezetőjét, Mihail

Gorbacsovot, továbbá Lech Walesát,

a lengyel Szolidaritás szakszervezet egykori

elnökét és Németh

Miklós korábbi magyar

miniszterelnököt is. A hírek szerint

csupán egy valaki hiányzik majd a

történelmi főszereplők

közül, mégpedig a német

egység kancellárjának nevezett

Helmut Kohl, aki betegsége miatt nem lehet

jelen. Az elmúlt hetekben számos

értékelés és nyilatkozat

hangzott el a berlini fal lebontásának

előzményeiről, 1989. november 9.

történelmi

jelentőségéről,

továbbá a Németország

és Európa által azóta

megtett útról, így a

sikerekről, az eredményekről, a

kudarcokról és a feladatokról is.

Ami az előzményeket illeti, a mai

Németországban általános

vélemény, hogy a fal

leomlásában döntő szerepe volt

az akkori keletnémet ellenzéki

mozgalmaknak, az 1989-ben rendszeressé

vált hétfői

tüntetéseknek, a lipcsieknek, a

drezdaiaknak és a berlinieknek. Akik -

Lipcséből indulva -  az akkori

történelmi jelszót, a Wir sind das

Volk (Mi vagyunk a nép) kiáltást

zászlajukra tűzve

meghátrálásra

kényszerítették az egykori

kommunista rezsimet, Erich Honeckert, Egon Krenzt

és a többieket. És

elérték azt, hogy a végnapjait

élő akkori NDK

vezetői november 9-én - utolsó

reményként - utazási

könnyítéseket rendeljenek el,

és a rendelet - amelynek

publikálását egy nappal

későbbre terveztek - néhány

órával később elvezetett a

fal lebontásának

megkezdéséhez. Arról az

estéről, a kelet-berliniek

szabadságvágyáról és

eufóriájáról, a

határátkelők

megnyitásáról, a több

százezer berlini

"kiszabadulásáról" soha nem

feledkezik meg a világ.

De Németország tudatában van annak

is, hogy mindehhez szükség volt az akkori

Szovjetunió és az Egyesült

Államok támogatására,

Mihail Gorbacsov híres "glasznoszty és

peresztrojka" politikájára, és

szükség volt a lengyel

Szolidaritásra, Lech Walesára,

továbbá a vasfüggöny

magyarországi lebontására

és a szeptemberi, keletnémetek

tízezreinek Nyugatra történő

kiutazását lehetővé

tévő határnyitásra. De

ugyanúgy szükség volt Helmut Kohlra

és Hans-Dietrich Genscherre, akik

felismerték, hogy a fal leomlása

történelmi lehetőséget nyitott

a német egység

helyreállítására, ami 1990.

október 3-án valósult meg.

Mindezek alapján helytálló az

egykori NDK-ban felnőtt első

keletnémet kancellár, Angela

Merkel  azon kijelentése, amely

szerint 1989. november 9. az újkori német

történelem legboldogabb napja volt.

Az egykori kancellár, a 70-es évek

elején a Szovjetunióval és

Lengyelországgal kötött

történelmi keleti szerződések

atyja, Willy Brandt fogalmazott a fal

leomlásával és az egység

helyreállításával

kapcsolatban úgy, hogy most összenő,

ami összetartozik. Utóda, Helmut Schmidt

viszont a mostani évforduló

kapcsán hangsúlyozta azt, hogy ez az

összenövés még nem

fejeződött be. Az egykori NDK-hoz

tartozott keletnémet tartományok

még távolról sem olyan

"virágzó tájak", amilyennek azokat

Kohl az egyesülés nyomán

jövendölte. A keleti és a nyugati

országrész életszínvonala

között még nagy a

különbség, a

munkanélküliség az egykori NDK-ban

duplája a nyugatinak, és súlyos

problémát okoz a keletnémet

lakosság elvándorlása. Mint ahogy

az is, hogy várat magára a

"mentális összenövés" is; a

legfrissebb felmérések szerint a keleti

tartományok lakóinak jelentős

része még mindig

"másodrangú" állampolgárnak

érzi magát. Ezeken a területeken

még sok a teendő, és

szükség van a keleti

országrésznek nyújtott,

úgynevezett szolidaritási

támogatás - 2019-ig

előirányzott - folytatására.

Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy 10

év múlva valóban

megtörténhet a volt NDK

felzárkózása.

Németország azonban november 9-én,

hétfőn elsősorban ünnepel.

És ledönti azt az 1000

"óriásdominóból"

épített falat, amelyet az ünnep

alkalmából a Brandenburgi kapu előtt

csak azért húztak fel, hogy - a

világnak ismét példát

mutatva - legyen mit ledönteni. Hogy

megüzenhesse Európának és a

világnak: soha többé ne

építsen és ne tűrjön

semmilyen falat.

(mti)