Sikeresen folyik a chilei bányászok mentése

A több mint 600 méteres

mélységben rekedt chilei

bányászok mentése helyi

idő szerint szerda hajnalban kezdődött.

Az első, aki újból meglátta

közülük a napvilágot,

Florencio Ávalos 31 éves

műszakvezető volt - a mintegy 400 kilogramm

önsúlyú és 4 méter

hosszú, cső alakú

mentőkapszulában minden

különösebb viszontagság

nélkül tette meg a felszínre

vezető utat. A hatóságok őt

szemelték ki arra, hogy elsőként

hagyja el a menedékhelyet, ahol társaival

együtt 69 napot töltött. Ávalos

feladatul kapta azt, hogy az előzetes

becslések szerint mintegy egy órán

keresztül tartó út során

tájékoztassa a hatóságokat

az emelkedés tapasztalatairól, ami

kulcsfontosságú a többiek

kiszabadítása

szempontjából.

A második kijelölt

bányászért, a 39 éves

Mario Sepulveda

villanyszerelőért azonnal visszaindult az

üres kapszula, és Ávalos után

egy órával már ő is - minden

nehézség nélkül - a

felszínen volt. Sepulveda - miután

megölelte feleségét -

emlékül kődarabokat adott át az

örömtől kacagó, ujjongó

megmentőinek.

Az ötödik ember kimentése után

kis fennakadás történt: a kapszula

48 percen keresztül nem működött,

mert meg kellett olajozni a görgőit, hogy

biztosítsák egyenletes

haladását a furatban.

Számos tévécsatorna

világszerte élőben

közvetíti a

mentést. Mivel az akció

lényegében zökkenőmentesen

zajlik, a mentés vezetői szinte szabad

kezet adtak a média munkatársainak az

esemény

megörökítésében.

Eredetileg egy hatalmas chilei zászlóval

akarták eltakarni a kamerák elől a

furatot, amelyen keresztül a mentőkabin

közlekedik, de végül

eltávolították a lobogót. -

Ez a mentőakció olyan csodálatosan

alakul, olyan megindító, hogy nincs okunk

arra, hogy elrejtsük a világ elől -

jelentette ki ragyogó arccal Sebastian

Pinera chilei elnök az első

bányász, Florencio

Ávalos sikeres szabadulása

után tartott

sajtótájékoztatóján. 

A chilei nemzeti lobogót idéző

fehér, kék és piros színre

festett mentőkapszulát spanyolul

Fénix 2 névre keresztelték a

hamvaiból feltámadó mitikus

madár után. A kabin

másodpercenként átlagosan egy

métert tesz meg, de szükség

esetén - ha úgy ítélik meg,

hogy a benne tartózkodó

bányászt mielőbb felszínre

kell hozni - az eszközt fel tudják

gyorsítani három méter

másodpercenkénti sebességre -

közölte Jaime Manalich

egészségügyi miniszter.

A Chile északi részén

lévő Atacama-sivatag réz- és

aranybányájában augusztus

5-én történt omlás. A

katasztrófa következtében 33

bányász - 32 chilei és egy

bolíviai - rekedt a 622 méteres

mélységben.

Az akció egyébként mintegy

kétórás késéssel

kezdődött. Laurence Golborne

bányaügyi miniszter a késést

azzal magyarázta, hogy némi

módosítást kellett

végrehajtani a mentőkapszula

kommunikációs rendszerén, amely a

felszínre emelkedő

bányászokkal való

kapcsolattartást biztosítja. Egyes

források szerint a késedelmet

növelte az is, hogy az "üresjáratot",

azaz a mentőkabin ember nélküli

leeresztését, illetve felhozatalát

meg kellett ismételni. A szerkezet ajtaja

ugyanis az akna falába ütközött

azon a részen, ahol a furat nem volt

acélcsövekkel kibélelve, és

behorpadt, emiatt ki kellett kalapálni.

Az ember nélküli tesztutat

követően leérkezett a mélybe a

mentőcsoport egyik tagja, hogy segítse a

bányászok felszínre

hozatalát. A vájárok hatalmas

üdvrivalgással fogadták a

felszínről érkezett társukat,

Manuel Gonzálezt, a Codelco

állami bányaipari vállalat

mentési szakértőjét.

González után a haditengerészet

egyik orvosa indult a mentőkapszulával a

menedékhelyre, és

leérkezése után azonnal

megkezdődött a bányászok

felszínre hozatala.

A felszínen a bányászok

fogadására a családtagok és

a barátok, valamint az

újságírók hada mellett

megjelent Sebastián Pinera

chilei, továbbá Evo

Morales bolíviai elnök is. Pinera

az emberiség történetében

egyedülállónak nevezte a

mentési akciót. "A mélyben rekedt

bányászok esete - a februári

földrengéshez hasonlóan -

megmutatta, hogy ha Chile összefog, hatalmas

dolgokat képes véghez vinni" -

hangoztatta az államfő.

A bányászok

villámgyors orvosi vizsgálaton esnek

át, majd rövid időre

találkozhatnak szeretteikkel. Ezt

követően helikopterrel kórházi

kivizsgálásra

szállítják őket.

Pszichológusok szerint komoly

jellemváltozást lehet majd

megfigyelni a többhetes föld alatti

fogság után a külvilágba

visszatérő

bányászoknál, akiket

valóságos "sztárként"

ünnepelnek. Anyagi gondjaik

várhatóan nem lesznek, hiszen filmesek

és könyvírók hada akar

pénzt csinálni

történetükből. A magyar

származású chilei

bányatulajdonos, Leonardo

Farkas a 33 bányász

családjainak egy-egy 10 ezer dollár

értékű csekket ajánlott fel

az ágazat nevében, ezenfelül pedig

létrehozott egy alapot a bajba jutott

vájárok

megsegítésére. További

bevétellel kecsegtet az a 10 millió

dolláros kártérítési

per is, amelyet 27 érintett család

indított a San José-i bánya

tulajdonosai ellen.

Claus Behn, a Chilei Egyetem

professzora a hirtelen és nagy

mennyiségben az ember ölébe

hulló pénz kapcsán

hangsúlyozta: ilyen helyzetben

rendkívül fontos az, hogy az illető

megfelelő pénzügyi tanácsokhoz

jusson, különben elfolyik a nagy vagyon. A

professzor szerint a bányászokra

rendkívül megterhelő

alkalmazkodási folyamat vár.

A chilei kormány megígérte, hogy

legalább hat hónapon keresztül

pszichológiai segítséget

biztosítanak a 33 bányásznak.

Jaime Manalich

egészségügyi miniszter szerint a

vájárok közötti egység,

a kialakult fegyelmezett csapatmunka nagy

segítséget jelent majd az új

kihívások kezelésében,

és a legtöbb hozzátartozó is

azt reméli, hogy a 33-ak a föld

mélyén együtt átélt

ijesztő pillanatok és hosszú

órák után a jövőben

igazi támaszt

nyújthatnak majd egymásnak.