Felhívás az épített örökség óvására

Ennek kapcsán az Érmellék

elöljáróinak címzett

felhívást tett közzé

dr.Kéri Gáspár, az

Érmellék Turisztikai

Társaság elnöke

(Székelyhíd), Köszörűs

Zoltán, a Hajdúsági Civil

Központ és Adattár

Alapítvány elnöke

(Hajdúböszörmény),

Kántor Anita műemlékvédelmi

szakmérnök (Debrecen), Pataky Emőke

építészmérnök,

műemlékvédelmi felügyelő

(Debrecen). Ennek szövege olvasható az

alábbaikban.

„A hajdúböszörményi

székhelyű Hajdúsági

Civil Központ és Adattár

Alapítvány, illetve a

székelyhídi Érmelléki

Turisztikai Társaság

közreműködésének

eredményeképpen egy 160 oldalas, az

épített örökség

védelmével foglalkozó könyvet

ajándékozunk önöknek azzal a

céllal, hogy felhívjuk a figyelmet ennek

fontosságára. Önöknek, mint a

település vezetőinek van

elsősorban lehetőségük a

községük, városuk

arculatát meghatározó, jellegzetes

régi épületek

megőrzésére. Fontos az aszfaltozott

út, a víz– és

csatornahálózat, az óvoda, az

iskola, de gondolnunk kell az épített

örökség védelmére is,

mert pótolhatatlan.  A

későbbiekben hiába lenne

rá pénzforrás, ha

már elpusztultak, vagy

átépítették őket.

Elsősorban ezen a generáción, vagyis

önökön múlik, hogy ezek

megmaradnak-e, vagy sem.

Már a kommunizmus idején megindult

folyamatos pusztításuk, ami a jelenleg

divatos és rossz értelemben vett

modernizálásban folytatódik,

melynek eredménye az

építmények

tönkretétele. Sokszor halljuk, hogy

haladni kell a korral, azaz a régi

építményeket lebontják,

átalakítják, és új,

vidékükre nem jellemző

épületeket emelnek a helyükre. Ha

példát akarunk venni a nyugati

társadalmaktól, azaz valóban

haladni akarunk a korral, akkor éppen az

ellenkezőjét kell tennünk, mert ott

megőrzik a múlt emlékeit.

Kiadványunk fő

témája a pincék,

pajták védelme, de az alapelvek

fejezetben leírtak érvényesek

bármely régi épületre. Nem

csak a műemlék listán szereplő

épületek képezhetik az

épített örökség

részét, hanem azok is, melyek, bár

méltóak lennének rá,

mégsem szerepelnek rajta. Magyarországon

például tizenkétezer

építmény szerepel a

műemléklistán, de ennek a

duplája lehetne. Hasonló a helyzet

Romániában is.

Javasoljuk, hogy a műemléklistán nem

szereplő építményeket

(házak, pincék, pajták, templomok,

iskolák, kutak, hidak, stb.) vegyék

számba, és egy egyszerű

tanácsi határozattal

nyilvánítsák

védetté, ami azt jelenti, hogy

külső renováláskor ki kell

kérje a tulajdonos az urbanisztikai

osztály véleményét.

Továbbá gondot okoznak az engedély

nélküli építkezések,

különösen a

„homlokzatfelújítások”,

melyek sem anyagukban, sem tömegükben nem

követik a jellegzetes

beépítési formákat, ezzel

is rombolva az összképet.

Nagyváradon ez már működik,

csak követni kell a példát. Ha

létezik ilyen határozat, alkalom

adtán lehet pályázni ezen

épületek

felújítására.

További lehetőség, hogy az

önkormányzat támogassa azokat a

civil kezdeményezéseket, melyek az

épített örökség

védelmére,

dokumentálására

irányulnak. Felhívjuk a figyelmet, hogy

újabb épületek esetében

számtalan, a település

arculatát romboló jelenséget

tapasztalunk: rikító színűre

meszelt házak, nem az eredivel azonos

méretűre cserélt ablakok, a

vízlevezető csatorna nem a fal mellett

történő elhelyezése, nem

megfelelő méretű és

stílusú kerítés az

utcafronton. A tanácsi határozatba ezek a

megelőző

intézkedések is

belefoglalhatóak. Ne feledjék, mindezek

az önök lelkiismeretén múlnak.

Kívánjuk, hogy eredményesen

használják könyvünket a maguk

és településük

javára.”