Újabb negyven évet akarunk

Az 1970-es nagy árvíz óta nyújt segítséget a megyeközpontnak a hollandiai Zutphen, amelynek küldöttsége néhány napig a város vendége. A negyven éves testvérvárosi kötődés apropóján a két város nagyszabású rendezvénysorozattal készült, amely szimbolikus híd szerepét játssza a két város között, hiszen egy része Szatmárnémetiben, míg a másik majd augusztusban, Zutphenben zajlik. Ahogy a mindennapokban, úgy az ünnepi események keretén belül is igyekeznek átfogni minden szintet, amely kapcsolatban áll egymással: barátok találkoznak, intézmények erősítik meg kapcsolataikat, a két város polgármesteri hivatala köti meg újra szimbolikusan a testvérvárosi szerződést, de művészek is érkeztek Szatmárnémeti Hollandiából, hogy a lelki kötődésnek is új erőt adjanak. Az ünnepség egy sajtótájékoztatóval kezdődött, amely keretén belül mind Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, mind Arnold Gerritsen, Zutphen polgármestere együttműködésükről biztosították a jelenlévőket, és rajtuk keresztül a két város lakosságát is. Az eseményen részt vett Evelien és Gijs van Nus, Szatmárnémeti két díszpolgára, akik azon kevesek közé tartoznak, akik az elmúlt negyven év testvérvárosi kapcsolatát is végigkísérték szellemiségükkel és tetteikkel. A két város közötti legrégebbi kapcsolat a tűzoltóságokat köti össze, ahogy erről Gheorghe Stramb nyugalmazott tűzoltóparancsnok beszámolt, és kihangsúlyozta, hogy a Sürgősségi Helyzetek Felügyelősége ma nem lehetne ezen a felkészültségi szinten, ha nem állnak szoros kapcsolatban a hollandiai város tűzoltóival.

Mindketten tanulnak egymástól

A Szatmárnémeti és Zutphen közötti, negyven éves testvérvárosi kapcsolat megünneplésére szervezett rendezvények közül az egyik egy olyan szeminárium volt, amelyen a két város küldöttsége arra a kérdésre igyekezett választ találni, hogy a kultúrák közötti párbeszéd miként segítette eddig és miként segíti ez után az európai egység és integritás elvének támogatását. A beszélgetés kezdetén Szatmárnémetiről Pop Felician, a Népi Alkotásokat Támogató és Megőrző Központ vezetője kihangsúlyozta, hogy a hetvenes években egy nyugati várossal való kapcsolat olyan volt a megyeközpontnak, mint egy korty friss levegő, és a reménye annak, hogy lehetséges a fejlődés. Elmondta, hogy Szatmárnémeti és Szatmár megye lakossága eleve egy olyan környezetben él, amelyet az etnikai és a kulturális sokszínűség jellemez. Ebben a környezetben természetes folyamat volt, hogy a legtöbb lakos toleráns, és aki nem így viselkedik, az többnyire azok közül kerül ki, akik később kerültek ide valamilyen módon.

 „Szatmárnémeti már magában hordozza Európa szellemiségét, vagyis azt a lelkületet, amely a sokszínűséget támogatja minden szinten” - mutatott rá az intézmény vezetője, kiemelve azt a tényt, hogy igazán nagy dolgokat csak akkor lehet elérni, ha elég időt hagynak rá, és ez mindenek felett igaz egy városra, amelynek összetettsége magasabb szintű toleranciát igényel a benne élőktől.

A zárógondolatot csak megerősíteni tudta a megbeszélésen részt vevő zutpheni alpolgármester. Véleménye szerint 1970-ben még más arca volt Európának, de talán éppen az akkori viszonyok segítettek abban, hogy sok testvérvárosi kapcsolat megerősödjön és kiteljesedjen, ahogy történt ez a mi esetünkben is. Három szintre osztotta beszédében a kapcsolatok szintjét, hiszen szerinte emberek, intézmények és polgármesteri hivatalok közötti hidakról van szó. Ezen hidak kiépítése során szembesültek azzal, hogy Szatmárnémeti igencsak különbözik a saját városuktól. „Egyvalami van, amiben a szatmáriak verhetetlenek: a vendégszeretet. Akárhogy próbálkozunk, ebben mindig alul fogunk maradni” - fejezte ki elismerését az alpolgármester. Elmesélte azt is, hogy bár a hollandiai módszer szerint előbb mindent alaposan és lassan megtárgyalnak, majd módszeresen kidolgozzák, hogy a megoldás praktikus és hatékony legyen, majd megvalósítják. De rájöttek, hogy a romániaiak is eljutnak kevesebb felszereléssel és megbeszéléssel ugyanarra az eredményre, de sokkal rövidebb idő alatt. „Ebből is látszik, hogy nem csak Szatmárnémeti nyer a kapcsolatból, hanem mindketten tanulunk egymástól” - zárta beszédét az alpolgármester. A szemináriumon a küldöttség tagjai a témával kapcsolatban folytattak eszmecserét.