A megsebzett átjáróház

„Krumpliköves udvara keskeny, hortenziabokrok szegélyezik, ablakszemek vigyázzák”. Ezzel a mondattal kezdte Implon Irén a Nagyváradi tollrajzok című munkájában a Zöldfa utca 7. és a Kapucinus utca 6. számú átjáróház lírai hangvételű bemutatását. Említi az épületek „két szecessziós díszű” kapuját is.

Ma már nincs meg a két kapu, nemrég oda nem illő, rácsos, műanyag borításúakkal cserélték le mindkét utcában. Az ilyen „felújítás” sajnálatos módon egyre jobban terjed. Ez a két iker-kapu a város legszebb, legértékesebb darabjai közé tartozott. A már-már művészi értéket képviselő ajtók a kovácsoltvas művesség és az asztalosság remekei lehetnének. Hihetetlen, de megsemmisítették ezeket, pedig felújíthatók voltak, esetleg azonos formában újragyárthatók (ha nem is számottevő, de már erre is van példa). Az egyre gyakrabban látható rácsos, kovácsoltvas kapuk nem illenek a házakhoz, stílusidegenek. Ezek az udvarok és kertek kerítéseinek tartozékai. Szerencsére még sok épületen megmaradtak az eredetiek, amelyek büszkeségre okot adó, különösen szép értéket képviselő emlékek.

Kibővített védelem

Manapság – különben dícséretes módon – sok szó esik Várad műemlékeinek védelméről és a városközpont rehabilitációjáról. Közben félő, hogy nem fordítunk elegendő figyelmet a kevesebb védettséget élvező, bár építészeti, városképi szempontból jelentős épületeinkre. Ilyen az átjáróházat alkotó két ingatlan is. Az 1890-es években épült Zöldfa utcait szép attika díszíti, amelynek dr. Munk Béla volt a tulajdonosa. Nem sokkal később épülhetett a Kapucinus utcai, egy kissé díszesebb formában és egy nagyon szép erkéllyel. A tulajdonos azonos volt, mindkét kapun Munk Béla monogramja volt látható.

Bizonyos védelmet kellene biztosítani ezeknek a régi és értékes épületeknek, hogy ne történhessen meg hasonló kapucsere. A fenntartás, helyreállítás értékőrző kell legyen (a rácsos vaskapu nem az) és a városképbe illeszthető. Egy ilyen megoldással építészeti, történelmi és esztétikai értékéből veszít a két ház. Az önkormányzatok településrendezési és településfejlesztési munkájának bizonyos céljai (pl. értékvédelem), feladatai és eszközei (pl. szabályzat) vannak. Az anyagiak mellett a védelem és a szabályzat jelentős tényező. Az említett három kívánalom, valamint a lakók és a magánszektor érdekeinek összehangolása vezet csak eredményre.

„Tisztes” öregedés

Az, hogy miként lakjuk be környezetünket sok tényezőtől függ. Az egyik a régi városi közösségek felbomlása. Ma már mindenki valahonnan jött, házak, lakások, iskolák cserélnek gazdát. Ez is meghatározza a kialakított környezet milyenségét (még sorolhatnánk: történelmi- és identitástudat, érdeklődési szint, vagy csak az, hogy meglátjuk-e a szépet). Implon Irén az említett kötet Átjáróház című fejezetében a város régi hazairól így írt: „A házak öregedése diszkrét és irigylésre méltóan tisztes”.

Szeretnénk, ha ez az állítás mindig helytálló lenne.

Kordics Imre