Népünnepély a Nyúzóvölgyben, hatodszor

Bihar megye - Több ezren vettek részt vasárnap a Bihardiószeg és Álmosd közötti Nyúzóvölgyben a hatodik vallási–művelődési–történeti népünnepélyen. Legtöbben a csataimitációra voltak kíváncsiak, melyre a délutáni órákban került sor, és amit a csata emlékkövének megkoszorúzása követett.

Bocskai István fejedelem hajdúi élén 1604. október 15-én a Bihardiószeg és Álmosd közötti Nyúzóvölgyben aratott győzelmet Basta tábornok császári serege felett. Az ütközet az „álmosdi csata” néven került be a történelembe, és sikeressége révén párját ritkítja az egyébként nem kevés szabadságharcot számláló magyar történelemben. Hat évvel ezelőtt Gellért Gyula korábbi érmelléki esperes, bihardiószegi lelkész kezdeményezésére szervezték meg először a csatára emlékezve annak imitációját, és az ötlet életrevalóságát nem csak az jelzi, hogy a rendezvény egyre gazdagabb programot kínál, de – tekintve a mai kor szellemét is – a legnépszerűbb internetes keresőbe beütve a „nyúzóvölgy” szót, tizedmásodpercek alatt találatok ezrei jönnek ki a csataimitációra utalva.

Érdeklődők minden irányból

Fülledt hőség köszöntött a Nyúzóvölgyre vasárnap, amikor már hatodszor került sor a csataimitációra, mely immár több ennél, hiszen vallási–művelődési–történeti eseményről beszélhetünk. Ugyanakkor nagyon is helyénvaló a rendezvény meghívóján szerepelt népünnepély szó, hiszen megye- és országhatártól függetlenül több ezer embert vonzott a látványosság. Aki Székelyhíd felől közelített a helyszínre, annak a határátkelőtől pár száz méterre kellett balra kanyarodi egy mezei útra, a helyet alkalmi útjelző mutatta. A hadak egykori útját most gépkocsik népesítették be: Székelyhíd és a határ felől egyaránt egymás után tértek rá a mellékútra az autók, melyek valóságos homkvihar kavartak, melyből előbb a mezőn kijelölt parkoló, majd a sátortábor tűnt elő. A sátrakban lószerszámoktól mézeskalácsig, könyvektől édességig minden kapható volt, de volt kijelölt táborozó sátra a hajdú és a császári „seregnek” is. A sátrak mögött pedig reggel tucatnyi bogrács alatt gyúlt a tűz, készült az ellátmány csatázóknak és közönségnek egyaránt.

Jövőnk lépései

A rendezvény délelőtt kezdődött, a második Érmelléki Nemzetközi Népi- és Képzőművészeti Kiállítóvásárral és kézműves-foglalkozásokkal, később a Kék Kálló citerazenekar (Derecske, Tépe) műsora következett. Az előadások során a napra pontosan 100 évvel korábban született Bibó Istvánra (1911. augusztus 7. - 1979. május 10.), a magyar nemzet 1956-os hősére emlékezett a debreceni dr.Kovács Béla Lóránt, a 120 éve született Karácsony Sándorra pedig Péter Imre, a Karácsony Sándor Művelődési Társaság (Földes) elnöke. Liszt Ferenc életéről és munkásságáról Ghitea Angéla diószegi tanárnő/kántor értekezett. A néptáncosoknak készült alkalmi színpadon a derecskei, tépei, földesi és bihardiószegi csoportok léptek fel. Déli két órakor az érmelléki kórusok egyesített énekkarának szolgálatával kezdődött szabadtéri istentisztelet, melyen Csűry István királyhágómelléki püspök egyebek mellett arról beszélt, hogy az emlékezés nem szabad csak a múltba történő visszanézés legyen, de a történelmi lelkület megőrzésével, illetve a korábbi kudarcok és győzelmek okainak feltárásával tudnunk kell megtervezni jövőnk lépéseit is. Rákosi Jenő érmelléki esperes úgy értékelte, hogy az ünnepély több szempontból is értékes, például, mert az emlékezés mellett alkalmat ad ismerősök, barátok találkozására is.

Magyar ügy, EU-s ügy

Az ember legtöbbször talán a jó megcselekvésének elmulasztásával vétkezik, vélte Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke. Meglátásában a nyúzóvölgyi rendezvény megszervezői a kellő pillanatban nem követték el ezt a vétséget, és mára segítőket is találtak ötletük mögé a határ mindkét oldaláról, akik „a magyar ügyből EU-s ügyet csináltak”, forrásokat találva hozzá. Ugyanakkor megköszönte a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az Érmelléki Református Egyházmegye megújult vezetőségének, hogy továbbra is támogatják a rendezvényt. Meleg Vilmos színművész szavalatai után Cs.Nagy Zoltán, a Bocskai István Hagyományörző Egyesület elnöke emléklapokat és ajándékokat adott át a szervezőknek, akik a programban úgy hírdették meg, hogy 15 órától kezdődik a toborzás, felsereglés, az eskütétel, majd a csatajelenet – külön időpont megjelölése nélkül. A közönség jórésze ezt úgy értelmezte, hogy maga a csata kezdődik 15 órakor, így sokaknak meglepetésként hatott, hogy arra csak mintegy órával később került sor. Közben még a Debreceni Népi Együttes és a Hajdúböszörményi Bocskai Néptáncegyüttes 7 „tételből” álló közös táncjátékot adott elő mintegy fél órában Bocskaira emlékezvén címmel, a tánc eszközeivel idézve meg a korabeli időket. Ezt követte a szoboszlói csikósok bemutatója.

Dörögtek az ágyuk

A csikósok nem csak megülték a lovakat, de az állatok le is ültek, sőt, le is feküdtek, és miközben gazdáik akár rájuk is álltak és ostorjaikat pattogtatták, a pacik egykedvűen tűrték mindezt, de olyan is akadt, mely még fektében is legelt. Míg a közönség a dombtetőn bemutatókkal volt elfoglalva, a völgyben felsereglettek a hadak. A hajdúk esküt tettek, majd ennek szellemében vetették magukat a kűzdelembe. A csata részleteit menet közben Horváth Lajos hadtörténész kommentálta a publikumnak. Nagy siker volt, amikor a korabeli, és az azok mintájára készült ágyuk egyike–másika nagyot dörrent. A csata végeztével a közönség nagyon „sportszerűen” nem csak a győzteseket, de a veszteseket is megtapsolta. Míg a hadak elvonultak, a harctérről pedig összeszedték az ottfelejtett zászlókat, elvontatták az ágyukat, a Pusztai Farkasok Hagyományörző Íjász Egyesület székelyhídi, érmihályfalvi, szalacsi és kiskereki tagjai tartottak látványos bemutatót. A rendezvény zárásaként az álmosd-diószegi csata emléksziklájának megkoszorúzására került sor, és Gellért Gyula főszervező mondott köszönetet mindekinek a segítségért, a támogatásért. A hivatalos program végeztével megélénkült az élet a sátrak alatt, ahol még estig folytatódott a bográcsban készült tábori ellátmány dézsmálása, itt–ott még nóta is csendült. Mindezek együttvéve igazolták a korábban megfogalmazódott gondolatot: a térség egyik meghatározó eseményének voltunk idén is tanúi.