Ne bántsátok a holtak birodalmát!

A nagyváradi Olaszi temetőben egykor eltemetett holtakra emlékeztek szombaton. Az EMNP által szervezett megemlékezésen egyúttal tiltakoztak az Olaszi temető Mihai Viteazul parkká való átnevezése ellen.

Szombat délután mintegy nyolcvan ember gyűlt össze a parkká átalakított Olaszi temetőben, hogy mindenszentek és halottak napja alkalmából megemlékezzenek az itt eltemetettekre. Ugyanakkor, mint ahogy azt az eseményt szervező Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke Csomortányi István a helyszínen elmondta: a mécsesek meggyújtásával egyúttal tiltakoznak is azellen, hogy a nagyváradi helyi tanács az Olaszi parkot Mihai Vitezuról nevezte át. „Nem szeretnénk azt, ha több száz éves elnevezéseinket és megszentelt helyeinket ilyenformán gyaláznák meg” - fogalmazott Csomortányi. A megjelentek kis mécseseket kaptak, melyeket a park különböző pontjain gyújtottak meg és helyeztek el a fűben, az emlékezők egy csoportja pedig a mécsesekből az OLASZI feliratot rakta ki a fűben. A gyertyák meggyújtása és elhelyezése mintegy fél órát vett igénybe. Ezt követően a megemlékezők a Rimanóczy kápolnához vonultak, ahol Ráksi Lajos református lelkész, a Partiumi Keresztény Egyetem egyetemi lelkésze és Rácz László harmadrendű kapucinus szerzetes tartottak rövid áhitatot. Ráksi Lajos emlékeztetett arra, hogy minden mulandó ezen a világon: a hatalom a jólét, a gazdagság, a büszke emberi építmények, és földi pályafutásunk is véges. De vigasztalhatja az embert az, hogy „épületünk van Istentől a mennyben, az Úristennél nekünk előkészített házunk van.”

A holtak birodalma

Rácz László felidézte az Olaszi temetőhöz kapcsolódó személyes emlékeit, kijelentve, hogy a város számos személyiségének örök nyugalmat adó temetőt rafinált módszerrel, főpapok tudatos hozzájárulásával rongálták szét. „Lassan-lassan eltűntek a szobrok, a síremlékek, és csak azt vettük észre, hogy romhalmaz a temető”- fogalmazott a szerzetes, aki óva intett attól, hogy „megbántsuk a holtak világát, mert ők a történelem, ők a múlt, és a múlt nem más mint a jelen és a jövő, és ha megbosszulja magát a múlt, remeghet a jelen és a jövő!” A szerzetes hangsúlyozta, hogy az egybegyűltek tanúságtevők, akik igazolják azt a tényt, hogy itt egy temető volt. „A tények a legnagyobb igazságot fejezik ki, és erre a igazságra épül a mi ittlétünk: nem hőzöngünk, nem politizálunk, csak igazságot akarunk. Nekünk igazunk van, és ezért az igazért tovább kell harcolni. Nem valaki ellen harcolunk, mi az igazságért harcolunk!” - mondta Rácz László. A szerzetes kiemelte, hogy az Olaszi név Nagyvárad történelmének a szerves része, nem egy nacionalista elnevezés. Rácz László a következő gondolattal zárta áhitatát: „Minden keresztény ember, aki Krisztus nyomdokába lép, köteles az igazságról tanúságot tenni. Ezért vagyunk itt.” Az esemény áldásosztással ért véget.

Pap István