Egy térfelújítási terv kálváriája

A Szent László tér felújításának a történetéhez tartozik, hogy a nagyváradi helyi tanács eredetileg Emődi Tamás ismert műépítész felújítási tervét hagyta jóvá kivitelezésre. Aztán a városvezetés arra hivatkozva ejtette a tervet, hogy az túl egyszerűre sikeredett.

Többször beszámoltunk róla, hogy a nagyváradi tanács elfogadta Emődi Tamás helyi építésznek a Szent László tér felújítására vonatkozó tervét. Végül azonban mégsem ezt a tervet valósítja meg a város a főtéren. Az érintett, vagyis Emődi Tamás a Bihari Napló megkeresésére válaszolva érdemesnek tartotta kiemelni: a közvéleményében sajnos nem a végső térfelújítási terv rögzült, hanem annak első változata, amelyről még 2010-ben lakossági fórumot szervezett mind a polgármesteri hivatal, mind pedig az RMDSZ. „Pedig akkor még csak egy tervvázlatról volt szó, és annak a látványterveit mutogattuk, ami később nagymértékben megváltozott. Például az első tervben valóban úgy szerepelt, hogy a főtéren alig maradt volna zöldövezet. Nagyon sok fát kivágtunk volna, és nem is javasoltunk újakat helyettük. Eszerint az elképzelés szerint a tér nagyon hasonló lett volna Nagyszeben vagy Kolozsvár főteréhez. Az első tervünkkel kapcsolatban két dolgot vettek kritika alá: azt, hogy nagyon kevés fa maradt, és azt – ami később toposszá vált –, hogy lebetonozzuk a főteret. Ehhez annyit kell hozzátenni, hogy egyetlen négyzetcentiméter beton nem lett volna a főtéren, hanem gránit és andezit kőburkolatokat terveztünk oda” – fogalmazott Emődi Tamás. Az építész elárulta, hogy az ökológusokkal, biológusokkal folytatott hosszas szakmai beszélgetések eredményeképpen nagymértékben megváltozott tervben kivágásra már csak olyan fákat javasoltak, amiket az ökológusok is kivágásra ítéltek. „A végső egyenleg pozitív lett volna, tehát több fa lett volna a beavatkozásunk végén, mint amennyi a jelen pillanatban van” – mondja Emődi.

Forgalom

Az építész felidézte, hogy a közhiedelemmel ellentétben mi szerepelt a végső térfelújítási tervben, amit a helyi tanács is elfogadott. „A végső javaslatban kivettük volna az autóforgalmat a főtérről úgy, hogy a Kossuth (Independenţei) utca felőli forgalom ment volna tovább a Körös (Vladimirescu) utcán, a hídról jövő forgalom is ment volna a Körös utcán, illetve elfordult volna a városháza előtt, és ugyanúgy a görög katolikus püspökség előtt ment volna a Kert (Avram Iancu) utca felé, ahogy a mostani térfelújítási tervben is szerepel. A különbség a mi tervünk és a mostani terv között az, hogy nálunk kétirányú lett volna ez a forgalom, míg ha jól látom, a Gavriş-féle tervben (Horia Gavriş bukaresti építész, formatervező, az ő tervei alapján újítják fel a Szent László teret – szerk. megj.) mindenhol csak egyirányú a forgalom a híd felől a Kert utca felé. Hangsúlyoznám, hogy a tervbemutatónk után, még 2010-ben volt egy külön egyeztetésünk Ilie Bolojan polgármesterrel. Ő megkért minket, hogy ez az elkerülő két fázisban legyen életbe léptetve: az első egy-két évben lehessen a főtengelyben menni, vagyis egyenesen a Kert utca felé, amíg megszokják a váradiak, és csak azután lépett volna érvénybe ez a változat. Tehát ez kifejezetten az ő személyes kérése volt, mert mi teljesen kivettük volna onnan az autóforgalmat”.

Kompozíció

A közlekedés megoldása mellett minden térfelújításnál ajánlatos figyelembe venni az esztétikai, kompozíciós szempontokat is. Emődi Tamás ennek kapcsán saját tervéről szólva elmondta: „Kompozíciós szempontból a mi változatunk nagy mértékben tiszteletben tartotta azt a kialakítást, ami az elmúlt kétszáz évben volt Váradon: az utcatengelyek, a fő perspektívák ugyanazok maradtak volna. Például a közlekedés ki lett volna véve a főtengelyből, de koncepcionálisan, a burkolatok, a fásítások szempontjából a Kert utcától a Bémer (Ferdinand) térre vezető legfontosabb főtengely megmaradt volna. Ugyanúgy kereszt irányban a Pavel utca és a Zöldfa (Alecsandri) utca között, illetve a Beöthy Ödön (Iuliu Maniu) és a Kapucinus (Moşoiu) utca között is megmaradtak volna a tengelyek. Mi a helyén hagytuk a Duiliu Marcu-féle térkompozíciót, csak restaurálást javasoltunk, ugyanakkor a másik két oldalon, a Fekete Sas-palota és a Holdas templom oldalán valamilyen módon utaltunk volna a két világháború közötti szegélyköves megoldásra, de nyilván magukat a zöldövezeteket körbevevő szegélyköveket lebontottuk volna. Egyébként azt a két téglalap alakú részt nem Duiliu Marcu alakította így ki, ő az adott helyzethez annyit idomított hozzá, hogy zöldövezetet kreált belőle, és odatette a szegélyköveket. Tehát ő annak idején egy nagyon korrekt térátalakítást végzett, urbanisztikai szempontból jól érezte ennek a térnek a generáló erejét. A mi tervünkben a szegélykövekkel határolt zöldövezetek egyes részein lett volna fásítás, burkolatként gránitot és andezitet használtunk volna, amit a mi éghajlati övezetünkben mindenhol, tehát Romániában is használnak.

Térkoncepció

Emődi Tamás továbbá kijelentette: – A mi térkoncepciónk semleges lett volna, ugyanis nem akartuk különösebben karakteressé tenni, mert azt gondoltuk, hogy a tér körüli épületek önmagukért beszélnek, és nem kell túllicitáljuk magukat az épületeket. Na, ehhez képest van ez a bukaresti formatervező, aki sokat akar mondani, szecessziót akar létrehozni, különböző plasztikai elemekkel...” És ez az utolsó megjegyzés csak a nyitánya annak a kritikaáradatnak, amit Emődi Tamás zúdított a végül megvalósuló térfelújítási tervre. De ez már egy másik cikk tárgya.

Pap István