2015.05.07. 12:43
Pap, költő és ember volt...
Nagyvárad- Szerda délután a Szent László Teológiai Líceum dísztermében a XXIV. Festum Varadinum keretében Mécs Lászlóra emlékeztek a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében.
Nagyvárad- Szerda délután a Szent László Teológiai Líceum dísztermében a XXIV. Festum Varadinum keretében Mécs Lászlóra emlékeztek a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében.
„Az én külső életem a hétköznapok cselédarcú egyhangúságában telik, misét mondok híveimnek, keresztelek, gyóntatok, vigasztalok és temetek. De van egy belső életem is, mint mindenkinek: küzdelem önmagammal, szenvedések, megmagyarázhatatlan halálszorongás”. Az a Mécs László kanonok, költő, lapszerkesztő és előadóművész vetette ezen sorokat papírra, akinek a kultuszának feltámasztását, illetve ápolását, verseinek minél szélesebb körű megismertetését megalakulása óta kiemelt fontosságúnak tartja a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete. Ennek jegyében emlékeztek meg most róla a XXIV. Festum Varadinum keretében, születésének 120. évfordulója alkalmából.
A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében megjelent érdeklődőket köszöntő Vonház Antal egyesületi titkár arra hívta fel a figyelmet: Mécs László személyiségének magával ragadó varázsa mindig megejtette hallgatóságát, ugyanis nemcsak megírta, de elő is adta verseit.
Pásztai Ottó egyesületi elnök Hernádszentistvántól Pannonhalmáig című, minden részletre kiterjedő, átfogó előadása arra világított rá, hogy Mécs László költészetét, illetve eszmerendszerét az egyik oldal bírálat nélkül magasztalta, a másik fél pedig igyekezett őt agyonhallgatni és -kritizálni, sőt, igazi költői voltát is kétségbe vonta. Mint elhangzott, a róla alkotott vélemények ellentmondó jellegéről árulkodik, hogy míg a liberálisok és a hivatalos gondolkodás tartózkodva és rossz szemmel nézte Mécs meredeken fölfelé ívelő pályafutását, addig egy alkalommal például 1200 főnyi hallgatóság előtt szerepelt a párizsi Magyar Tanulmányi Központ estjén.
Zenés-irodalmi műsor
Pásztai Ottó- akinek személyes élménye is van vele kapcsolatban-, azon meggyőződésének adott hangot: nemcsak költő volt, hanem Isten szavának gyújtó hangú trombitása. Költészete „új humanista”, melyben a szolgálat- és küldetés jelleg, az eszméltető hang a döntő. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdette. A magyar lelki újjászületésért munkálkodott eredményesen, és kivételes tehetségével azoknak a krisztusi elveknek volt a megtestesítője, melyekre az emberek szomjaznak, s melyek meglétét a háború, és az utána következő forradalmak cáfolni látszottak. Ugyanakkor azon reményét is kifejezésre juttatta az egyesületi elnök, hogy a Mécs-kutatás folytatódik, és az egykori nagy hatású, sokak által bírált és irigyelt költő a megfelelő helyre kerül a magyar irodalomtörténetben, verseiből pedig továbbélnek azok az alkotások, melyek segítenek eligazodni ennek a világnak ma is jelen levő útvesztőiben, mert „ha a mérték tönkrement/senki, semmi meg nem ment”.
A rendezvény második részében „A gyermek játszani akart...” címmel színvonalas, vetítéssel egybekötött zenés-irodalmi műsorral léptek fel a házigazda tanintézmény diákjai, melynek keretén belül megzenésített költemények is felcsendültek, Balázs Hajnalka és Varga Cecília szaktanárok feldolgozásában. A fiatalokat Zalder Éva igazgatónő, magyartanárnő készítette fel.
Ciucur Losonczi Antonius