Szeretetből oszlopot építeni…

Szombat este tartották a várad-újvárosi Szent László plébániatemplom búcsús szentmiséjét, aminek főcelebránsa és szónoka Urbán Erik csíksomlyói ferences szerzetes, érseki helynök volt.

Több szempontból is jelentősége volt annak, hogy miért éppen Urbán Erik ferences szerzetes, érseki helynök volt a várad-újvárosi Szent László plébániatemplom idei búcsúünnepségének főcelebránsa és szónoka. Egyrészt szülőfalujának plébániáját és egyházközségét, ahol annak idején megkeresztelték, első áldozott, bérmálkozott és ministrált, Szent László oltalmába bízták, másfelől pedig jelenlegi szolgálati helyén, a csíksomlyói Segítő Mária kegytemplomban a hite mellett következetesen kitartó, s ezáltal számunkra több évszázad távlatából is utat mutató Szent László fából készült szobra is megtalálható. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szentatya által meghirdetett A Megszentelt Élet Évében járunk, így a szentmise egyúttal a papoknak a szerzetesekkel való egységes megnyilvánulásának kifejezője is volt.

Kapcsolat

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában Urbán Erik testvér egy hasonlattal élve – egy napsütéses délutánon Torino egyik poros utcáján játszó gyermek egy nagyító segítségével a szemközti ház ablakára próbálja irányítani a sugarakat, hogy az ottani lakásban levő beteg kisöccse is részesüljön a napsütésben – érzékeltette azt: mennyire fontos, hogy Szent László példáját követve feladatunknak, illetve hivatásunknak tekintsük lelkünk templomának építését, s ezáltal fényt vigyünk mi is azok számára, akiknek csupán az élet árnyékos oldala jut. Ugyanakkor azt kérte a jelenlevőktől: tartsanak arra vonatkozó lelkiismeret vizsgálatot, hogy mennyire szoros a kapcsolatuk kiváló szentünkkel, hogyan viszonyulnak a tiszteletéhez? Csak a régmúlt idők szentjének tartják-e, vagy valóban törekednek-e arra, hogy közelebb kerüljenek őhozzá? Szent Lászlóhoz hasonlóan akarnak-e igazán szolgálni, tisztában vannak-e azzal, hogy aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják, vagy nem tudják, hogy hol van a társadalomban az igazi helyük?

A hitre támaszkodva

Wass Albert 1926-ban papírra vetett gondolatait idézve – valaki homokszemekből, ezeket köddel összekötve oszlopot épített Istenének, s nem adta fel célját akkor sem, ha ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt, s az emberek kicsúfolták érte –, a szerzetes úgy fogalmazott: napjainkban is szükségünk van olyanokra, akik nem csak ideológiákat hangoztatnak, hanem hitükre támaszkodva szeretetből oszlopot építenek a nemzetük számára. Hozzátette: Szent László a maga korában megtette azt, amit Isten elvárt tőle, s nekünk is az a feladatunk, hogy ne csupán a szentek dicsőségét emlegessük, hanem tegyük, valósítsuk meg azt, amivel az Úr megbízott bennünket. Ferenc pápának a szerzeteseknek üzent tanácsát megfogadva, hálával tekintsünk a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent, és reménnyel telve menjünk a jövőbe.

A szép gondolatokért Pék Sándor plébános, kerületi esperes mondott köszönetet a meghívottnak. Az ünnepség emlékezetessé tételéhez a Kribus Mónika kántor-karnagy vezette Halmos László kórus fellépése is hozzájárult.

Ciucur Losonczi Antonius