Levegőért kiáltozik egyre több bihari település...

Venne levegőt például Tarján is, de sokszor alig tud. Már ott és a környező többi településen is ugyanolyan gond van az egyik vállalkozással, amilyenre Váradon és Margittán is évek óta panaszkodnak a lakosok. Kimentünk a helyszínre tájékozódni, több települést is felkerestünk, és a vállalkozás telepét is.

„A szag után menve megtalálja” - egyszerűen ezzel igazít útba a legelső ember, akit Köröstarjánba érkezve megkérdezek arról, hol is van az farm, amelynek működésére panaszkodnak a helybeliek is. Úgyhogy a probléma – amelyet ezúttal tarjáni olvasóink jeleztek lapunknak, és ami miatt kiszálltunk terepre – nemcsak valós, hanem igazából érezhető benne van a levegőben. Hogy milyen szag ez, azt nehezen tudnám körülírni, de borzasztónak borzasztó. És amikor száraz idő van, ebben kénytelenek élni a környező összes település lakosai – ugyanis olyankor érezhető leginkább. Valahogy kemikáliák, trágya és rothadás elegye lehet – ilyesmit képzeljenek el. Bár van, akiknek nem is kell elképzelniük, mivel ugyanaz a cég ugyanilyen szennyezést biztosít Nagyváradon is – főleg az Őssi negyed lakói a tanúi ennek. Meg Margittán is. És immár Szentandrás környékén is teljes a”lefedettség” időnként. A Nutrientulról van szó, meg arról, hogy az egyre sokasodó telephelyein tartott sertések és szárnyasok kapcsán valamit nagyon nem csinálnak jól. És vélhetően nem véletlenül - de erről később. Az ipari mérvű állattartás melléktermékeiből áradó bűz ugyanis időről időre úrrá lesz a megyeszékhely egy részén is, meg tehát máshol is. És évek óta hiába küzdenek ellene a lakosok.

Megszellőztetjük...

A várad-őssi telephely után, körülbelül két hónapja Szentandrás és Köröstarján között újabb, a váradinál háromszor nagyobb disznóhizlaldát nyitott a szóban forgó vállalkozás vezetője, Pazurik József. Ez utóbbi létesítmény a megye legnagyobb sertésfarmja: 24.000 állatot tartanak ott, a palotai állami sertésfarm volt létesítményeit újították fel e célra. Ugyanott, azaz a Szentandrás és Köröstarján közötti részen egy csirkefarmja is van az üzletembernek, ott 420.000 szárnyast tartanak. A lakosok az összes környező településen arra panaszkodnak, hogy időnként eddig is elviselhetetlen szagokat árasztott a telep, de amióta mellette a másik is megnyílt, megduplázódott a bűz intenzitása és a gyakorisága is.

Úgyhogy lakossági bejelentések nyomán kimentem tegnap körülszaglászni. És így is szörnyű, amit ott érez az ember - pedig az ottaniak elmondása szerint még egy jobb napot fogtam ki, amikor a szél a lakott területek jó része fölül elvitte a „javát”.

Megfordultam több, egymás mellett lévő településen, Szentandráson, Köröstarjánban és Körösgyéresen is, és mindenütt azonnal panaszkodni kezdtek a helybeliek, ahogy kiderült, mi okból és honnan jöttem. Maga a két telep jól alaposan elkerített területen fekszik. Mellette egy gyár munkásait szállító busz várakozik éppen, amelynek vezetője így fogalmaz, miközben a pár méterre lévő farmról aláfestésnek, illusztrációnak épp hozza kifelé a szél a kriminális szagot: „Eszméletlen, amit itt el kell viselni. Mintha alábbvalóak lennének az összes falu lakói, mint az itt tartott állatok.” Odébb egy faanyag-lerakat munkásai hagyják abba a munkás pár pillanatra, amint meglátják a „PRESS” feliratú autót. És kezdenek méltatlankodni: „Az újságtól jött? Akkor írja meg, hogy lassanként a fél megyét beteríti már belélegezhetetlen levegővel ez a vállalkozás”. Na igen: annyit ígérhetek nekik, hogy megszellőztetem az ügyet. Viszont ahhoz, hogy valamikor is valami változzon e témában, tettenérés is kellene már. Legalábbis egyre inkább úgy fest a dolog, és ezt mondja nem sokkal később a polgármester is, Körösgyéresen, akihez szintén benézek a körút során.

Az elöljáró elmélete

Paşca Ioan polgármester vár a hivatalában. Ahol jelenleg épp nincs büdös – de mint jelzi, idáig is elér máskor a telep szaga, sőt, még rajtul messze túlra is. „Mi nem tehetünk semmit, mert a Nutrientul egyik létesítménye sem a mi településünk telkein van, viszont mi is áldozatai vagyunk ennek az egésznek. Ám még így is érkeznek hozzánk is lakossági bejelentések. Én annyit tehetek, hogy a Környezetvédelmi Őrséghez irányítom őket, ugyanis ott kell reklamálniuk a lakosoknak.” - mondja. És hogy mi okozhatja ezt az egészet, a cég összes telephelyén? Paşca szerint „arról lehet itt szól, hogy a hazai és európai szabványok ugyan megvannak, formálisan tiszteletben is tartják, ám gyakorlatban nem”. Így folytatja: „A hatóságoknak tetten kellene érniük, ha van kit és mit. Márpedig lehet. Hiszen most még csak alig érezni a szagot, ám máskor, és főleg esténként elviselhetetlen. Azaz akkor történik ott valami, amivel kapcsolatban nem tartják tiszteletben a vonatkozó előírásokat”. Hogy mi, az nem is olyan rejtélyes: úgy tudni, az állatok tartásakor keletkező szennyező anyagokat a talajba juttatják. Onnan ered a bűz. Váradon is ez a gondok forrása, máshol is. Kezdetben ez a földek trágyázásának minősült, ám ma már inkább problémát jelent. De – úgy látszik – csak mindenki másnak, kivéve az adott vállalkozást. A polgármester jelzi még: „Kellene valamiféle filtereknek lenniük. De egyre nyilvánvalóbb, hogy a telephelyeiken valami eljárás kikerülésével spórolni akarnak. És ezt szenvedik meg számos település lakói”. Paşca Ioan még hozzáteszi: „ha már az újságba megírja, azt üzenném ezúton is a Környezetvédelmi Őrségnek, hogy ha még jönnek ide ellenőrizni, vegyék már fel a kapcsolatot velünk is, hogy mégis az önkormányzat egy emberét is kiküldjük velük, a helyszínen tájékozódva arról, hogy mégis mit művelnek ott a telepen – ugyanis az magánterület, és másként nem tudtunk oda bejutni”.

Nos, tegnap a helyszínen tájékozódva amúgy mi sem. Felvettük viszont a kapcsolatot a Környezetvédelmi Őrséggel is, amelynek székhelye Váradon van. Itt némi időt kértek, majd azt válaszolták kérdéseinkre: „Már vizsgáltuk ezt a vállalkozást, az önök által most említett telephelyeiket is, és minden engedélyüket rendben találtuk. Ezzel együtt tisztában vagyunk azzal, hogy a jelzett gond mégis van. Viszont egyszer sem büntettünk, mert nem találtunk rá jogalapot”. Megjegyzendő egyébként, hogy lapunk értesülései szerint a panaszos polgárok egy része a nagyváradi Környezetvédelmi Felügyelőségnél tett bejelentéseket, ám ez eleve hiba. Mert ugyan a két hivatal közös székházban működik, a Környezetvédelmi Felügyelőség ilyesmiben nem illetékes, hanem csakis a Környezetvédelmi Őrség (Garda de Mediu) az, ahol a bejelentéseket meg kell tenni.

„Nem jön migráns”

Paşca polgármester egy kis viccet is megereszt. Mint mondja, az utóbbi napokban is reklamáltak nála is az általa vezetett település egyes lakói. Így folytatja: „Tudja, egy dolgot mondhattam nekik. Hogy ugyan mi nem tudunk mit tenni ez ellen a bűz ellen, viszont most, amikor Európát migránsok járják be, sőt, a mi megyénkben is összeírták, hogy hány szálláshely lenne számukra, amíg ez itt ilyen, biztosak lehetünk benne, hogy ide egy sem jön”.

Amúgy volt itt már minden: Váradon és Margittán már évek óta harcolnak a lakosok az igazukért, sikertelenül. És újabban Szentandráson, Köröstarjánban és Körösgyéresen is. Váradon több ezren petíciót is aláírtak már, és egy hölgy ügyvédet is fogadott, hogy bebizonyítsa: a szennyezett levegő nemcsak kellemetlen, de az egészségre is káros. Az évek során többször is nekifutott az egésznek a civil szféra, mégsem ért el semmit, máig sem. Pedig a képlet egyszerű: újra és újra büdös van, a cég telephelyei miatt, és ezt meg kellene szüntetni. Megoldás azonban továbbra sincs. Sőt, a vállalkozás még tovább akar terjeszkedni közben. A Nutrientul központja épp ott van, ahol tegnap jártunk: Szentandráson, ezen belül Újpalota faluban. A volt állami sertéstelep működött itt, és annak az igazgatója volt Pazurik, majd a rezsimváltás után magánalapokra helyezte át az egészet. Innen kezdődött az egész ügy is. Most fejlesztéseket, terjeszkedést tervez ismét. Tarjánban akar sertés-reprodukciós telepet is nyitni. Ezt már agy másik cégre, az Ecoprovet nevűre engedélyeztette, amelyik szintén a Nutrientul cégcsoporton belül működik, és amelyiknek a vezetője a lánya, Monica Cristina Muntean.

A vállalkozó amúgy a lehetőségekhez képest jó viszonyt ápol a helyi vezetőkkel. Beszélgetőtársunk, Paşca Ioan körösgyéresi polgármester is megemlíti: „Én is ismerem Pazurik urat, személyesen. Szokott is erre járni. Bár Váradon lakik, én is találkozom vele néha.” Arra a kérdésünkre, hogy akkor felvetette-e neki ezt az egész problémát, az elöljáró már így reagál: „Nem. Á, ilyesmikről nem beszéltünk még soha”...

Hogy miért nem, rejtély. Hogy a hatóságok hogyan találhatnak mindig rendben mindent, rejtély. Hogy az illetékesek hogyan adhatnak meg mindig minden engedélyt, rejtély. Hogy miért nem oldják meg inkább az egyre többeket érintő gondokat, rejtély. A rejtélynek neve is van: Románia. És például sokszor már eleve bűz fogadja az embert, ahogy az ország nyugati kapuján, azaz a borsi határátkelőnél belép ebbe az országba, és eléri Váradot...

Szemet hunynak

Az egész ügy tipikus romániai patthelyzet. Nyilvánvalóan nincs rendben valami, egy cég több telephelyéről a lakosságot is zavaró szennyezés származik, mégsem történik semmi a megoldás érdekében. Felmerül tehát a kérdés, hogy a mindig mindent rendben találó illetékes hatóságok esetlen nem felelősek-e mégis. Nos, egy példa: a Nutrientul új farmja, vagyis az, ahol tegnap tájékozódtunk, csupán 1.200 méterre van a legelső lakóházaktól Szentandráson, Palotán és Tarjánban. Az Egészségügy Minisztérium 119/2014 számú rendelete szerint viszont egy ekkora létesítménynek minimum 1.500 méterre kellene lennie. Ennek ellenére a hatóságok megadták a szükséges engedélyeket. És a gondok maradnak – a vállalkozás pedig egyre nő. Mint a polgárok elégedetlensége, egyre több településen.

Szeghalmi Örs