Megszentelte és megáldotta a bort

Szent János napi borszentelés zajlott a vasárnapi ünnepi szentmise keretén belül a nagyváradi premontrei templomban. A frissen lefejtett újbort szokták ilyenkor megáldani, hangzott el.

A Szent Család ünnepe mellett december 27-én hagyományszerűen Szent János apostolt és evangélistát is ünneplik, mondta Fejes Anzelm Rudolf premontrei apát a vasárnap reggeli szentmisén. Az egyház és a premontrei hagyomány alapján ekkor történik a borszentelés, a borászok ilyenkorra már lefejtették az újbort, ezt szokták elvinni megáldatni.

Jelképek

A bor sok jelképet hordoz, legfőképpen Istennel való kapcsolatunkat jelképezi, hangzott el. Amikor Noé kiszállt a bárkából, szőlőtermesztéssel kezdett el foglalkozni, ezért a bor az új kezdetet is jelenti. Az ellenséges királyok legyőzéséből visszatért Ábrahám előtt Isten papja, Melkisédek kenyeret és bort áldozott fel hálából Isten segítségéért, a mi Urunk Jézus Krisztus pedig az utolsó vacsorán a bort saját vérévé változtatta.

A borszentelés már a XV. századi misekönyvben is le van írva, s most is ugyanazt a három könyörgést szokták ez alkalomból elmondani, amely ott található.

Szent János apostolról tudjuk, hogy mérgezett italt ivott, mely nem ártott meg neki – az apostolnak ugyanis megvolt az a tulajdonsága, hogy nem tudták vértanúvá tenni – sem mérgezett itallal, sem pedig úgy, hogy forró olajba mártották. Hosszú élete volt és Efézusban fejezte be földi pályafutását. Amint Fejes Anzelm Rudolf elmondta, a premontrei rituálé szerint a bor megáldása után a „vegyétek Szent János szeretetét” felszólítás hangzik el, hiszen a bor Szent János szeretetét is jelzi, aki még a kereszt alatt is ott állt, s akire rábízta az Úr az ő édesanyját. Mint hozzátette: a bor Isten kegyelmi adományainak szimbóluma, mely szorosan összefügg ószövetségi és újszövetségi szentírási részletekkel.

Neumann Andrea