A Szent László téri bakik csúcsa a villamosmegálló

A tervezési hibáktól kezdve az elhibázott térfelújítási koncepción át az ízléstelenségig mindenféle hibája van a felújított Szent László térnek. A végeredményről Emődi Tamás nagyváradi építészt kérdeztük.

Szerkesztőségünk megkeresésére válaszolva Emődi Tamás építész leltárba vette a felújított nagyváradi Szent László tér pozitívumait és negatívumait. A pozitívumok között említette azt, hogy kikerültek a főtérről a parkolóhelyek, és azt, hogy a gépjármű közlekedés sokkal gyérebbé vált. Viszont szerinte az ésszerűtlen, hogy nem kétirányú a közút, mert így aki a Kert (Avram Iancu) utca felől jön, és el akar jutni a Körös utcára, meg kell kerüljön egy egész épülettömböt a Nagyvásártéren (December 1 park) keresztül. Emődi Tamás hiányosságnak tekinti azt, hogy a tér nyugati oldalán mindössze 6–8 centiméternyi magasságú a járdarész és az útburkolat közötti szegély, ezért az ott közlekedő, esetleg kisodródó autók veszélyeztetik a gyalogosokat. Mint Emődi elmondta, ez a megoldás nem felel meg a közlekedésbiztonság kötelező előírásainak, ezért a járda és az út között valamilyen biztonsági elemet –láncot, félgömböt, törpeoszlopot stb. – kellett volna elhelyezni, vagy a járdaszegélynek kellett volna legalább 20–25 centiméter magasnak lennie. A szakember a pozitívumok között említette azt, hogy aszfalt helyett természetes kőburkolat került a főtérre. „Azt nem tudni, a porfir mennyire bírja majd a kifagyásokat, elképzelhető, hogy hosszú távon a mikroklíma miatt nem jól viselkedik majd ez a burkolóanyag” – fogalmazott, majd hozzáfűzte, hogy a porfir és a fehér mészkő kombinációja viszont kifejezetten csúnya.

Tervezési hibák, elhibázott térfelújítás

Miután Emődi Tamás elmondta, hogy mik tekinthetők a felújított Szent László tér jó megoldásainak, rátért a főtér-átalakítás negatív aspektusainak az ecsetelésére. „A felújított tér legnagyobb negatívuma az, hogy elrontották annak háromszáz éves szerkezetét, az utak hagyományos, funkcionálisan kialakult tengelyeit, irányait, a főtérbe torkolló utcákkal való viszonyát. A Bémer tér felől, a hídon át a Kert utca felé vezető egykori főtengelyt eltérítette a terv, az a tér déli felén a Champs Élysées-szerű grandomán promenád szemünk elé táruló perspektíváján át most az OTP bank vitrinjére fókuszál” –mondta lapunknak Emődi, majd kiemelte, hogy megcsonkították a Duiliu Marcu-féle térkompozíciót, s az ezt megduplázó szökőkutas központi porcelántál-szerű térelem úgy uralja a térnek azt a részét, hogy köszönő viszonyban sincs a Fekete Sas palota passzázsával, holott „a tér legjelentősebb épületébe nyíló passzázs tengelye kellett volna térszervezést generáló szerepet kapjon, erre most ha kijön valaki a passzázsból, egyenesen nekimegy az egyik szökőkútnak” – fogalmaz Emődi Tamás. Egyébként „a szökőkutak kialakítása és formája giccses, de a tervezők szerencséjére a kivitelezés minősége némileg enyhít a megoldás esetlenségén” – tette hozzá. Az sem érdemel dicséretet, hogy a tér teljes felületén a kőburkolat alatt vastag beton van, ezért is repedt meg a burkolat, mert azt nem nagy merevségű aljzatra, hanem tömörített földre, kőzúzalékra szokás tenni. Egyébként is nagyobb mennyiségű betont használtak fel végül, mint amennyi a tervben szerepelt, ami egyrészt tervezési hibának tulajdonítható, másrészt pedig közpénzből fedezett plusz kiadást is jelent – jegyzi meg Emődi Tamás.

Fokozatok

A tér esztétikáját általában gazdagító köztéri elemek is kifejezetten ellentétes hatásúra sikeredtek az építész szerint, aki ebben a kontextusban viccesnek nevezte a felemás padokat, amelyekre kétfelől lehet ráülni, míg a lámpaoszlopokat a „semleges”, „környezetidegen” és „horrorisztikus”kategóriába sorolta. „A legalacsonyabb, habverőre emlékeztető lámpaoszlopok semlegesek, de alig világítanak, az ívelt karú lámpaoszlopok környezetidegenek, betonlábazataik primitívek, míg a villamoskábeleket is tartó, akasztófaszerű lámpaoszlopok egyenesen horrorisztikusak, a legegyszerűbb szelvényű vaskonfekciók csúnya tákolmányai, oktalan sűrűségükkel teljesen elrontják a Kossuth (Independenței) utca látványát. Ráadásul a főtéri lámpák fényerősség szempontjából a kötelező standardot sem érik el” – szögezi le Emődi.

Tobzódik a gagyi

Az építész értékelése szerint a téren elhelyezett, ívszakaszokból álló, funkciótlan kőpadkák absztrakt, csak a magasból érzékelhető nagyobb körkompozíciók részei, a járószinten pusztán a közlekedést akadályozzák. „Az eredetileg angyalkás obeliszket körülvevő, de mára térszerkezeti funkció nélkül maradt porond és zöldövezete közröhely”, mondja Emődi, kifejtve, hogy aki a Pavel utcából jön, ami ugyebár háromszáz éve a Zöldfa utca meghosszabbítása, és át akar jutni a tér másik oldalára, meg kell kerülnie az amőbaszerűen tekergőző, üres formalitású gyepsávot, ami azonban egyes helyeken alig egy méteresre keskenyedik, így már előre megjósolható, hogy ott az emberek át fogják ugrani a zöldövezetet, vagy le fogják taposni a füvet. A tervezési bakikra példaként említette a továbbiakban a Szent László templom falától mintegy hatvan centiméterre elültetett bokrokat, amelyeket az épület első felállványozásánál ki kell majd vágni, vagy a templom északi oldalán elültetett fasort, mely értelmetlenül takarja majd a templomot pár év múlva, de meglehetősen gagyi a templombejárat kétoldalán kialakított gyep is.

A csúcs

„De a bakik csúcsa a villamosmegálló, ez az ormótlan, célt tévesztett formájú és funkciójú tárgy, mely felszerelése óta nagy büszkén a tér legfőbb – sajnos megkerülhetetlen – elemévé avanzsált. Ahelyett, hogy az összképet nem zavaró, egyszerű villamosmegállókat helyezett volna a Fekete Sas palota, vagy a Szent László templom oldalába, a tervező egy jó nagyot és maradandót akart alkotni – úgymond „a hely szecessziós specifikumát” kiemelőmegrendelői igény mentén –, és ezzel a tér monumentalitását tette tönkre legalább öt évre. Ugyanolyan környezetidegen gagyi l art pour l art megoldás ez, mint amilyen a főtér teljes dizájnja” – vonta le a következtetést Emődi Tamás.

Pap István