Forradalom az isteni ábécé rendje szerint

Ideje békét kötnünk magunkkal s egymással, hogy példái lehessünk a körülöttünk élő nemzeteknek, mondta Derzsi Ákos szenátor a rogériuszi református templomnál tartott ünnepségen.

A március 15-i  ünnepi istentisztelet a Himnusz eléneklésével kezdődött el, majd Kerekes József lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez. A 119 zsoltár 148 igeversének alapján szólt arról, hogy a zsoltár eredeti szövege a héber ábécé betűinek sorrendjét követi, s a tökéletes formai követelmény ára, hogy egy-egy igevers között nincs mindig logikai/tartalmi összefüggés. Valamiért szeretjük úgy tekinteni az eseményeket, mint egy egymásból logikusan következő eseménysort – holott a forradalom sem egymásból logikusan következő eseménysorokból áll.

Nem virrasztott mindenki

„Ebben az értelemben baj van a forradalmakkal: nincsen bennük logika! Kockázatvállalás van, napi biztonság feladása van, vadidegenekkel való ölelkezés van és valamiért szavalatok is. Majd lőporfüst, kardlapozás és vérző emberi testek” - hangzott el. De a belső következetlenségek mögött egymásfajta logika, „az isteni logika arany ábécéje” fedezhető fel – az áldozatvállalás, a bátorság, a lelkesültség, az önzetlenség, - s az eltelt 169 év távlatában az arany ábécé rendje egyre tisztábban ragyog.

„Ébren van szemem az éjszakai őrjáráskor is” - szól a zsoltár, s tudjuk, hogy külső és belső forradalmak velejárója az álmatlan éberség, átélte ezt a Megváltó is, aki a világot a szeretet szavával forradalmasította.

Csakhogy ott, ahol álmatlan éberségben élők vannak, ott nagyon sokan vannak a virrasztani nem tudók is – 1848 március 15-én nem kelt fel egész Pest-Buda, sem Pozsony, nem élt álmatlan éberségben Magyarország, hiszen ott voltak a semmit sem kockáztatók, a hosszú és nyugodt alvást sokra becsülők, a vér és az arany kémiájáról már ekkor suttogók. Mindig kevesek azok, akik álmatlan éberséggel élik meg a forradalmat, a szeretet belső forradalmát pedig az egyetlen Jézus cselekedte meg. Isten ígéreteinek igazsága ébreszti fel a lelket, s az igazság az, hogy Isten mindenki elé odahelyezte az áldást és az átkot, az életet és a halált. De az áldáshoz forradalmi idők zűrzavarán át vezet az út, az élethez pedig csatatéri, vagy bitófán elszenvedett halálon át. „Kedves testvérek: ébredjetek, Istenünk ígéretein elmélkedve ismerjétek el, hogy átkon és halálon át is választható az áldás és az élet” - mondta a lelkipásztor.

Még mindig aktuális

A közös imát és a záróéneket követően a jelenlévők kivonultak a templom udvarára, a 2009-ben elhelyezett Honvéd Emlékhely elé. Itt Derzsi Ákos szenátor mondott ünnepi beszédet. Mint elhangzott, huszonnyolc éve szabadon ünnepelhetünk március 15-én, de – mint ő maga is elgondolkodott rajta – kérdés, hogy vajon lesz-e olyan idő, amikor a tizenkét pontos követelés közül már egyik sem lesz aktuális. A közel harminc év alatt ilyenre még nem volt példa, nem volt olyan év, hogy valami ne sértette volna a szabadságunkat, nemzeti önérzetünket. Lehet, hogy mi magyarok igényesebbek vagyunk ezen a téren, s mégis, bármennyire szeretnénk, mintha nem fogyna az ellenség. Mindig van, ami sérti nemzeti önérzetünket – folytatta – pedig az igazság szabadságát keresztényként könnyű megélni, adott a tízparancsolat, de mi többet akarunk teljesíteni. Remélem, mondta a szenátor, hogy ha elfogy mellőlünk az ellenség, egymással szemben is békében leszünk, hiszen mi békében is képesek vagyunk egymás ellenségei lenni. A szenátor megbékélést kívánt mind magunkkal, mind másokkal szemben, s azt, hogy úgy tudjunk élni, hogy példái legyünk a körülöttünk élő nemzeteknek.

Derzsi Ákos RMDSZ-es szenátor ünnepi beszéde végén azt is bejelentette: kilenc szenátor- és huszonegy képviselőtársával együtt leadták azt a törvénytervezetet, amely szerint március 15-ét nemzeti ünnepnek, s mint ilyen, szabadnapnak nyilvánítják. A fogadtatás nem volt teljesen felhőtlen, tette hozzá, de bíznak benne, hogy sikerülni fog elfogadtatni.

Az ünnepség koszorúzással folytatódott: a Honvéd Emlékhely elé járultak a Várad-rogériuszi Református Egyházközség képviselői, továbbá a Megyei Tanács, az RMDSZ Bihar megyei és városi szervezetének, az RMDSZ észak- és dél-rogériuszi szervezetének, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak, az Erdélyi Kárpát Egyesületnek a képviselői, majd mindazok, akik egyénileg, virágokkal és koszorúkkal kívántak emlékezni a szabadságharc áldozataira. Végül az egybegyűltek elénekelték a Szózatot.

Neumann Andrea