Az élet szolgálatának hivatása

Május 27-én, szombaton szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a VII. Egyházmegyei Családtalálkozót, melynek témája a Családbarát plébániavolt, előadója pedig Szénégető István családreferens.A nyitóünnepség a Püspöki Palota dísztermében zajlott, ahol Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte a megjelenteket. Azt kívánta: a nap folyamán a találkozás öröme csak fokozódjon, szervezőként ugyanis ezt az alkalmat is szeretnék felhasználni arra, hogy közösen elmélyítsék azokat a dolgokat, melyek megerősítenek a továbbhaladás szolgálatában a hit-, a családi és a közösségi élet vonatkozásában egyaránt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a Szent László életét megörökítő mennyezeti festmények egyikére, mely úgy ábrázolja a királyt, hogy szemléli a majdani székesegyház tervét. Megjegyezte: valószínűleg voltak tanácsai, meglátásai az építőknek, és a mai idők keresztény emberének is ezt a feladatot kell megragadnia, vagyis nem szemlélők vagy rombolók kell legyünk, hanem építők, a jó családok pedig alapjai és építői korunk társadalmának. Tudják azt, hogy nem egy emberi találmánynak az eredményei, hanem hozzátartoznak Isten tervéhez. Téglakövei, részei annak, ami teljessé és maradandóvá teszi az egyházat, és összekötő anyagai a továbbépítés remekművének, valaminek, mely azok számára is vonzó lehet, akik eddig nem találták meg az ide vezető utat.

Családbarát plébánia

A további programokat dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója ismertette, melyek közt szerepelt műhelybeszélgetés, és a Székesegyházban tartott záró szentmise is.

A meghívott előadó, Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs koordinátora arra hívta fel a figyelmet: amikor Isten közel akart kerülni az emberhez, a megtestesülés által kiválasztott egy nőt, és Máriának a méhében testesült meg. Az egyháznak, és minden emberi együttélésének a mintája, az alapköve ezért a názáreti szent család, és az elmúlt kétezer év során, a katolikus egyház a történelme folyamán, amikor megújulni akart, mindig a szent családhoz tért vissza, Isten jelenlétéhez, az eucharisztiához, a szentségek erejéhez. Emiatt egy plébánia arculatán is megjelennek a családias vonások, egy plébánia a család életéből kölcsönzi az együttélésnek, a jövőteremtésnek, az együtt gondolkodásnak a karakterét. A családban tanulunk meg őszintének lenni, válunk igazi személyiséggé. Egy plébániának is ez a feladata, és fizikailag is nyújthat családbarát környezetet: a kert, a kapu, az udvar, a templom, ha vannak padok, ha ki van alakítva egy játszótér, ha figyelnek arra, hogy legyenek a babakocsik és kerékpárok számára kijelölt helyek, és a liturgiából ne legyenek kizárva csak azért a gyermekek, mert esetleg egy kicsik csintalanok. Ugyanakkor családbaráttá tehetnek egy plébániát az emberi kapcsolatok, ezeknek a minősége is.

Ciucur Losonczi Antonius