„Halljuk meg, amit ő üzen számunkra”

Ezúttal is hálaadó istentisztelettel zárult a Csillagocska Családnap, a nagyvárad-réti templomban. Bemutatkozott a pedagógusok kórusa és elbúcsúztak a nagycsoportos óvodások.A nagyvárad-réti gyülekezet Sztárai Mihály énekkarának műsorával kezdődött el a vasárnap délelőtti istentisztelet, majd Pálfi József, a Csillagocska Alapítvány elnöke szólt az egybegyűltekhez. Mivel az esemény keresztelővel folytatódott, a tiszteletes kitért arra, hogy egyes hiedelmekkel ellentétben a keresztvíz nem egy üdvözítő csodás gyógyszer, soha nem önmagában hat, értelme csak akkor van, ha az ember hiszi és tudja, hogy Jézus az, aki munkálkodik, s az üdvösséget Isten szabad ajándékként adja. Mégis, tette hozzá, a keresztségnek nagyon nagy jelentősége van - egyrészt ősi szimbóluma a megtisztulásnak, azaz megtisztít a bűntől és annak következményeitől, egy jel, hogy Isten az üdvözülők sorába fogadta a kisdedet, megelőlegezve ezt a szülők, nagyszülők, keresztszülők hitéért. A vízkeresztség megelőzi a Szent Lélek keresztségét, mely szükséges az üdvözüléshez, s mely akkor történik meg, ha a későbbiekben a felcseperedő gyermek Krisztust az ő megváltójának fogja tekinteni.

Halljuk meg…

Meglepetéssel folytatódott a program: a Csillagocska Alapítvány pedagógusaiból nemrég megalakult kórus lépett fel első alkalommal Nagyváradon. A Brúgós Anikó énektanár, karnagy által vezetett kórus többek között egy Kodály gyermekdal kétszólamú feldolgozását, valamint Birtalan József csángó népdal-feldolgozását adta elő, nagy sikerrel.

Az Apostolok Cselekedeteinek 19. fejezetéből kiindulva a tiszteletes az efézusi történtekről szólt, arról, amikor a céhes mesterek fenyegetve érezték a megélhetésüket és Diana kultuszát akarták megtartani. Pál viszont tudta, hogy aki fejet hajt az ember által készített szobor előtt, az nemcsak vétkezik, de még bolond is. Pál hatására sokan otthagyták a varázslást és Jézus felé fordultak, ő nem elvenni akart, ahogy a mesterek hitték, hanem Krisztus tanításait közéjük vinni. Pál nem tudott mást tenni, mint ami csontjába volt rekesztve, ő nem tudott kompromisszumot tenni, Istentől kapott misszióját végezte. S bár a város elöljárójának diplomatikus beszédét követően az élet lecsendesedett, csak látszólag maradt Artemisz városa, hiszen Pál elvégezte, amiért jött és az elültetett mag gyarapodott… Vajon jelent-e ma veszélyt az evangélium tudatos hirdetése és vállalása? - tette fel a kérdést a tiszteletes. Talán igen, azonban ez a történet arra mutat rá: Jézus öntudatos döntésre hív, ő soha nem erőlteti ránk a véleményét, s megtehetjük, hogy megfeledkezünk, szőnyeg alá seperjük a kérdést, de az ott marad, s döntésre szólít bennünket. A tiszteletes azt kívánta: halljuk meg azt, amit ő üzen számunkra a mi helyünkben, a mi időnkben, s Jézus Krisztus ügye maradjon a mi ügyünk a továbbiakban is.

Sokat jelent

A Sztárai Mihály énekkar fellépése következett, majd a tiszteletes elmondta: a szombati esős idő talán el is ronthatta volna a családnapot, azonban, amint az egyik presbiter megjegyezte, valójában a legjobban sikerült, hiszen megtapasztalhatták egymás segítőkészséget, támogatását.

A program a Csillagocska Zeneóvoda nagycsoportosainak énekes-verses, sok népi mondókát tartalmazó előadásával folytatódott, melynek során a kicsik megható módon búcsúztak el az óvodától.

Legyünk példamutatók

A tiszteletes kiemelte Béres József, a Béres Zrt. elnökének támogatását és azt, hogy Béres Klára immár tizedik alkalommal az esemény fővédnöke. Átadta a szót a családnap fővédnökének, aki kihangsúlyozta, milyen sokat jelent manapság egy gyarapodó, épülő, hagyománytisztelő közösség, mint amilzen a nagzvárad-réti,  miközben a keresztény értékek egyre inkább háttérbe szorulnak – az osztrák óvodákban például megkérdezik a gyerekeket, hogy kislányok,vagy kisfiúk akarnak lenni, s van, ahol engedélyezik a melegházasságokat. A migránsválság közepette fontos, hogy a gyökereink egészségesek legyenek, hiszen kihívások esetén a fa is gyökerével védekezik. Amint Kalkuttai Szent Teréz is vallotta: manapság nem elég példásan élni, példamutatókká kell lennünk – hangzott el.

Neumann Andrea