A férfiak boldogabbak házasként, mint a nők

Dr. Tóth Olga szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia TK Szociológia Intézetének főmunkatársa tartott előadást csütörtök este a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében a RODOSZ Café Innovatív tudomány ismeretterjesztő előadássorozata keretében.Az érdeklődőket Györgybiró András szociológus köszöntötte a RODOSZ részéről, majd dr. Tóth Olga tartott provokatív és alaposan dokumentált prezentációt, Családformák és együttélési minták napjainkban Magyarországon címmel. Arra hívta fel a figyelmet: az Alaptörvény értelmében „a család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség, ezért mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A család akkor tölti be a szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermek iránti felelősségben teljesedik ki”. Tehát a magyar alkotmány szerint a család egyenlő a nukleáris családdal. A szakember szerint azért a helyzet ennél egy kicsit bonyolultabb. Az európai családkutatók és civil szervezetek hálózata szerint ugyanis a valóságban nincs egységes családfogalom. Léteznek például olyan változatos kapcsolati formák és rokonsági viszonyok, melyekre még szavunk sincs, például kicsoda a volt férjem új felesége, a volt anyósom, vagy a párom első házasságából való gyermek? Ugyanakkor amikor családról, párkapcsolatról beszélünk, egyáltalán nem biztos, hogy mind ugyanazt értjük ezalatt. A családszociológia négyfajta megközelítést használ, magyarázta. Az inkluzív fogalomhasználat szerint család az, amit a csoporthoz tartozók így definiálnak, tehát adott esetben a cica is családtagnak tekinthető, míg egy távoli, rég nem látott rokon, nem; a strukturalista fogalom bővített használói a család fogalmát a szerkezete, összetétele alapján határozzák meg, vagyis az apa-anya-gyerek nukleáris családmodell a „normális” család, minden más deviáns; a funkcionalisták szerint akik egy adott családi funkció teljesítésére vállalkoznak- együtt nevelnek, gondoznak egy gyereket- alkotnak egy családot; míg az interakción alapuló megközelítés alapján ha egy csoporton belül kialakul egy ismétlődő aktivitás, kommunikáció, közös szabályrendszer, közös cél, akkor az családnak tekinthető (például a szerzetesek).

Sztereotípiák

Olyan sztereotípiáink vannak, hogy „régen” többgenerációs nagycsaládok voltak, minden családban sok gyerek született, a párok- mivel nem volt válás-, sok évet éltek együtt, és az őseink nem életek ilyen sokféle családformában, mint ma, hanem csupán az apa-anya-gyerekek forma létezett. Mindeközben azonban a valóság az, hogy az 1800-as évekig visszamenőleg, amióta hiteles összeírásokat találunk, a magyar lakosság túlnyomó többsége nukleáris, egygyermekes családban élt, és a tudatos születéskorlátozást bizonyíthatóan alkalmazták már a 18-19. századi Magyarországon is. A magas halandóság következtében gyakori volt a rövid, pár évig tartó házasság, és a korábbi évszázadokban is igen magas volt a mozaik családok, az egyszülős családok, vagy akár a „látogató kapcsolatok” száma.

És mi van napjainkban? Egy ellentmondás, azaz a magyar lakosság családokkal kapcsolatos valós viselkedése modern és nyugatias, ugyanakkor azonban a családdal kapcsolatos elméleti attitűdje konzervatív és keleties. A gyakorlatban például ez azt jelenti, hogy hiába nyilatkozzák azt a fiatalok, hogy nagy családot, sok gyereket akarnak, igazából kevés gyerek születik, és csökken a házasságkötések száma. Érdekes, hogy inkább a férfiak, és nem a nők körében kapcsolódik össze a házasság és a boldogság fogalma, ami Tóth Olga szerint érthető, hiszen egy házas férfinak jobb a mentális és a fizikai állapota annak köszönhetően, hogy valaki gondoskodik róla.

1990-ben még a nők közül mindenki férjhez ment 30 éves korára, akinek szándékában állt, a családi állapotok azonban az elmúlt 25 éven úgy megváltoztak, hogy 2011-ben már a 35-39 évesek 26 százaléka hajadon volt, illetve a 40-44 évesek 15%-a, és napjainkban 10-15 % a házasság nélkül együtt élők aránya. Több házasság szűnik meg, mint amennyit kötnek, 2010-ben például 142 ezer fővel csökkent a házas személyek száma Magyarországon, a házasság tehát egyáltalán nem olyan stabil párkapcsolat, mint amilyennek sokan gondolják! Jellemző, hogy az egyedülállók közt több a nő, mint a férfi. Akik pedig most azt javasolnák megoldásnak, hogy de hát az egyedüli nők és férfiak találjanak egymásra, azoknak a szakember válasza az, hogy egy diplomás nő soha sem fog férjhez menni egy munkáshoz, és ez fordítva is így van.

Nem szokványos

Az idő múlásával olyan nem szokványos kapcsolatok hódítanak fokozatosan egyre nagyobb teret Kelet-Európában is, mint a LAT (Living Apart Together), avagy magyarul látogató kapcsolat (a párok külön lakásban élnek, de azért felvállalják a szerelmi kapcsolatokat és a gyermekeikről is példásan gondoskodnak), a mozaik családok, az LMBTQ-párkapcsolatok (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és queer emberek). Terjed, hogy a válás után is egy fedél alatt maradnak az elvált felek, valamint az is, hogy a felnőtt gyerekek otthon, vagy újra otthon élnek a szüleikkel.

A rendezvény az RMDSZ Communitas Alapítvány támogatásával jött létre.

Ciucur Losonczi Antonius