„Lélekzel-e vagy csak lélegzel?”

Sütő Zsolt Lélekzet-szútra címen tavaly megjelent verseskötetét mutatták be vasárnap este a Posticumban. A költővel Nemes István beszélgetett.

Bármennyire meglepő is, a fenti cím a könyvben olvasható egyik vers: egyetlen sor, de mögötte ezer gondolat rejlik. Ez jellemzi a vasárnap este bemutatott verseskötet egészét, amely a haiku-szerű, tömör, lényegre törő, néhol pár szavas versek mellett illusztrációiban is mély üzeneteket hordoz. Sütő Zsolt verseskötete bizonyos szempontból már bemutatása előtt ismerős lehetett a Posticum rendszeres vendégei számára, ugyanis a könyv borítóján szereplő illusztráció évek óta a különböző rendezvények helyszínéül szolgáló terem falát díszítik. Az önmagát „szabadúszó kreatívként” meghatározó marosvásárhelyi alkotó a versírás mellett zeneszerzéssel, mixeléssel, fotózással is foglalkozik, így az alkotási folyamatban a szavak mellett a képek és hangok is fontos szerepet játszanak számára, de talán ami ezeknél is fontosabb, az a csend. A kötet egyik mottója is ezt sugallja: „Ilyen ez mindig,/amikor befejezek egy verset. Nagy-nagy Csend borít el,/ s csodálkozom, miért is jutott egyáltalán/ az eszembe a nyelvet használni.” (Rúmi) A „gondolkodás-csömör” közepette szükség van a csendre, a szemlélődő magatartásra is, hiszen „lassú élet szívet mos”, ahogy az egyik vers hirdeti. Ennek a csendnek eléréséhez pedig a meditáció, a zen lehet segítségre. Az egysoros versek ellentétezésükben, meghökkentő szókapcsolataikban átlépik a logikus gondolkodás határát, és rávilágítanak: az ellentétek a valóságban egymás mellett léteznek.

Szívbeli Tündérország

A zeneiség, az időmértékes verslábak öntudatlan használata mellett a kötet tematikájában is a sokszínűséget hordozza: férfi-nő kapcsolat, harmónia, haza csak néhány a sok közül. Az identitáshoz, anyanyelvhez, hazához való viszonyt tükrözi az Erdélyország című vers, de az az egysoros is, amely ennyiből áll: „az egónak van anyanyelve, nem a léleknek”. A szerző elmondása szerint az erdélyi többnyelvűség közegében az egó birodalmán túl meg lehet találni a közös hangot, pontosabban „együtt gyakorolni a csendet”. Tündérország a valóságban pedig ha illúzió is, a szívekben igencsak valóságos, hiszen ahogy a szerzőnek „szívbalzsam a csíki táj”, úgy a szülőföld mindenki számára értékes és kedves.

A könyvbemutatót követően a kötetet a helyszínen meg lehetett vásárolni, illetve dedikálásra is sor került. A tavaly megjelent kötet annak a Lélekzet-szútra projektnek a kibővített változata, ami részben online formában, a szerző saját honlapján és a Facebookon is elérhető.

János Piroska