Sértődéssel zárult Ady és Bartók találkozása

Péntek délután a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban Imre Zoltán igazgató Szegő Péter kolozsvári zeneszerzővel tartott közös előadást, Az Értől a mikrokozmoszig címmel, Adyról és Bartók Béláról. Felvezetőjében Imre Zoltán, az Ady Endre Emlékmúzeum vezetője arra hívta fel a figyelmet: Ady és Bartók Béla két géniusz volt, iránymutató, az egyik a költészetben, a másik a zenében. Körülbelül egyidőben éltek, hiszen Ady csak négy évvel volt idősebb Bartóknál. Ady költészete mindenféleképpen hatással volt Bartókra, ugyanis a zeneszerzőnek is voltak olyan érzelmi hullámvölgyei, amikor az öngyilkosság foglalkoztatta, és Ady halállal kapcsolatos gondolataiban önmagára ismert. Emellett fiatalkorában, amikor kezdett kibontakozni a tehetsége, a fantáziavilága hasonlított a költőére. Ekkortájt öt Ady-verset zenésített meg, ami azért különös, mert amúgy nem volt rá jellemző, hogy ezt tegye a költeményekkel. Érdekes, hogy az ötvenes években, amikor elkezdték kutatni a munkássága ezen aspektusát, kiderült, hogy 5+4, vagyis összesen 9 olyan költemény maradt még a fiókjában, amelyeket eredetileg szándékában állt megzenésítenie, de közben az idő előrehaladtával a koncepciójába, a stílusába már nem fért bele, mert úgymond túlhaladta az „Ady-állapotot”.

Szintén 1952 körül, amikor Bartók könyvtárállományát tanulmányozták a szakemberek, jöttek rá arra, hogy Ady szinte valamennyi verseskötete a birtokában volt, kivéve az utolsó hármat. A bejegyzésekből, színes aláhúzásokból, kiemelésekből kitűnik, hogy rendszeresen, alaposan olvasta ezeket. Ami hihető is, hiszen többek közt közös vonásuk, hogy mindketten jártak Párizsban, és a szabad gondolkodás előmozdítói voltak, úttörőnek számítottak a saját területükön. Petőfi óta költő nem mondta ki annyira a véleményét, mint Ady, ráadásul akárcsak Bartóknak, neki sem voltak radikális, nacionalista megnyilvánulásai. Az alkotásaik egyaránt harmóniát sugároznak, nemzetköziséget. Valószínűleg Bartók is ráeszmélt erre, ezért küldte el Ioan Buşiţa (Busica János) román zenetanárnak Az Illés szekerén című kötetet, azzal a megjegyzéssel, hogy „micsoda költőnk van”! Ezenkívül egy másik kapcsolódási pont is van kettőjük közt, ugyanis Bartók két Balázs Béla-művet, szöveget is megzenésített: A kékszakállú herceg várát és A fából faragott királyfit, tehát úgy is tekinthetünk rá, mint a Holnaposok nyolcadik emberére.

Arab gyűjtés

Szakértők szerint háromszor adódott rá alkalom, hogy találkozzon egymással a két zseni. Ezek közül a legvalószínűbb a Nyolcak progresszív festőcsoport egyik kiállítása, Budapesten, amikor állítólag éppen Márffy Ödön mutatta be egymásnak őket. Egy hosszú kézfogás következett, Ady pedig azt mondta: „nagyobbnak gondoltam önt.” Ez Bartóknak rosszul eshetett, mert úgy vette, hogy a költő a zenei tehetségére, képzettségére célzott, holott Ady csupán a magasságára utalt. Később aztán ez a félreértés tisztázódott, és Bartók Ady-rajongó maradt, bár egyesek szerint talán azért egy kis tüske maradt benne, és ezért nem vette meg az utolsó három verseskötetet...

Szegő Péter kolozsvári zeneszerző- Szegő Júlia unokája, aki baráti kapcsolatban volt Bartók Bélával- kifejtette: Bartók a Mikrokozmoszát 1926-ban írta egyrészt, majd sorozatban folytatta 1932-1939 közt. Egyszerű zongoradarabokkal kezdte, majd egyre sokrétűbbé vált. Összesen 153 darab született ezekből, és az utolsók teljes képet adnak az alkotói világáról. A legmesszebb ment el talán a modernizmusában, olyan eljárásokat alkalmazott, melyeket más műveinél egyáltalán nem. Megítélésében döntő fordulat akkor következett be Bartók zenéjében, amikor az arab zenével is elkezdett foglalkozni. Ezen gyűjtése gyökeresen megváltoztatta felfogását, ami a zeneszerzést illeti, a stílusa fordulatot vett. Ezután keletkezett A csodálatos mandarin, mely „meredek mű” máig, „tiszta arab zene”.

Összemosódó pillanat

Az arab zenében zenében van egy rövid dob/fúvós hangszeres rész, majd jön egy teljesen más valami, hogy aztán visszatérjen az első motívum, és a kettő egymást váltsa gyorsan. Egy idő után összemosódnak, elfelejtjük: melyik volt az első, és melyik a második. „Mindig ugyanazt halljuk, és mégis sose halljuk ugyanazt”, egészen más tehát, mint az európai zene. Mintha sose lenne vége, és ez Bartók jellemét is befolyásolta: feloldódott a halálfélelme, hiszen ha a pillanat csupán egy fikció, akkor nincs semmi értelme annak, hogy valaminek vége van, elmúlik.

„Kolosszusok után hosszú ideig nehéz alkotni, és ez egyaránt igaz a zenére és a költészetre is. Beethoven zenéjében például az egész romantika benne van, Chopin hiába akart, mégse tudott soha olyan megoldásokat találni, mint ő, és ez Ady és Bartók esetében is így volt”- fogalmazott a meghívott.

Ciucur Losonczi Antonius