Veszélyessé vált a mélygarázs gödre a Kossuth Utcán!

Mihamarabb el kell kezdeni építeni a nagyváradi Kossuth (Independenței) utcai mélygarázst, mert bármikor leomolhat az utca, mondja a mélygarázs új tervét készítő Szász Pál mérnök, aki kategorikusan kijelentette: „mese nincs, egy vadonatúj tervet kellett kidolgozni, de úgy, hogy ami már megvan, az is fel legyen használva”…

A mélygarázs építését partnerségben építteti fel a nagyváradi önkormányzat és az RCS/RDS vállalat úgy, hogy a költségek hetven százaléka a városra, harminc százaléka a cégre esik, a mélygarázs tervezését is az RDS végezteti el. A cég a tervezéssel a kolozsvári Maczalik Arnoldot és tervezőirodáját bízta meg. „Maczalikék csináltak egy nagyon ügyes dolgot” – dicsérte az eredeti tervet Szász Pál: „egy olyan létező új módszert alkalmaztak, amelynek lényege az, hogy kiássák a mélygarázs helyét, a támasztást öntött falakkal biztosítják. Ezek a falak részekből állnak, minden falrészbe lyukat fúrnak, amelyeken keresztül acélsodronyokat fúrnak horizontálisan a talajba, hogy rögzítsék az öntött falat. Az így biztosított gödör alján kialakítottak egy vályút, és onnan szivattyúzták a vizet a Körösbe”. A tervezőmérnök elmondta, hogy az innovatív terv különlegessége az volt, hogy az öntött fal és maga a mélygarázs épülete között hagytak egy hézagot köröskörül az egész gödörben, és a mélygarázs tulajdonképpen ebbe a hézagba épült volna bele. „A résben folyhat a víz, járhat a levegő és érvényesült volna a közlekedő edények fizikai jelensége. A terv szerint a rés felveszi a vizet, ami befolyik egy szivattyúházba, ami kiszivattyúzza azt onnan. Ennek a megoldásnak az a hatalmas előnye, hogy úgy lehetett volna megépíteni a mélygarázst, mintha az egy felszíni épület lett volna, ami hatalmas költségmegtakarítást jelent, hiszen így a betonfalak sokkal vékonyabbak lehetnek, mert nem kell ellenállniuk egy nagy nyomásnak” – magyarázta Szász Pál, aki felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a szivattyúnak állandóan működnie kellett volna; ha csak pár óráig nem működik, az nem gond, de ha valamilyen előre nem látható okból akár csak pár napig leáll, akkor olyan nyomás keletkezne a résfalba benyomuló víz miatt, hogy az épület, mint egy nagy hajó, felemelkedne nyolc-tíz métert. „Itt mondott csődöt a terv” – szögezte le Szász Pál.

Problémák

A tervezőmérnök kifejtette, hogy a kivitelező Construcții Bihor cég egy bukaresti alvállalkozóval építtette meg a résfalat, és amikor elkészült, akkor derült ki, hogy a faldarabok közötti réseken akkora mennyiségű víz folyik be, hogy ilyen körülmények között már nem szabad a terv által előírt technológia szerint felépíteni a garázst. Mint Szász Pál elmondta, a bukaresti cég nem teljesen a terv szerint építette meg a résfalat, innen származtak aztán a viták a tervező és a kivitelező között, de a fal már megépült és a megengedett vízmennyiségnek több mint a tízszerese folyt be a gödörbe. Megpróbálkoztak különböző módszerekkel – injektálásokkal, különleges vakolatok felhordásával – gátat szabni a vízbeszivárgásnak, de semmi sem segített. „A tervezők azt mondják, hogy a kivitelezőnek kellett volna olyan céggel szerződni, aki meg tudja csinálni a falakat úgy, ahogy az a tervben szerepel. A kivitelező cég azt mondja, hogy ők felépítették a résfalat, ami statikailag megteszi a dolgát”.

Nagyon veszélyes

A tervező és a kivitelező közötti acsarkodásánál viszont van egy sokkal súlyosabb probléma. Mint Szász Pál elmondta, „a résfalat tartó acélhorgoknak a szavatossági ideje idén tavasszal lejárt. Egy ilyen horgony akármikor elszakadhat, és ha valamelyik elszakad, valószínűleg elszakad még kettő mellette, és akkor bedől a föld, az is megtörténhet, hogy megindul a Kossuth utca is a villamossínekkel együtt!” Ez nem egy távlati, hanem egy aktuális, reális veszély, ezért a villamosoknak is lassabban kéne haladni a Kossuth utcán – figyelmeztet a tervező, hozzátéve, hogy a mélygarázsnak mostanáig már rég fel kellett volna épülnie, és akkor annak a fala tartotta volna a földet, a víznyomásnak viszont nem kellett volna ellenállnia, mert azt kiszivattyúzták volna. De a szivattyús rendszerről nem csak amiatt kellett lemondani, mert sokkal több víz szivárog, mint amennyivel eredetileg számoltak, hanem azért is, mert sokkal kisebb mértékű vízszivárgás mellett is olyan nagy mennyiségű részecske távozik a földből, hogy fellazul a talaj a környéken, és tíz év múlva már mind a zsinagóga, mind a Fekete-Sas palota fala repedezni kezdett volna. „Tehát mese nincs, egy vadonatúj tervet kellett kidolgozni, de úgy, hogy ami már megvan, az is fel legyen használva” – fogalmazott Szász Pál.

Egyeztetések

Persze, nem ment könnyen a tervátadás. Az e körüli huzavonára Szász Pál így emlékszik vissza: „2016 telén Florin Birta alpolgármester jelezte nekem, hogy baj van a tervvel, nem vagyok-e hajlandó átvenni. Én kikötöttem, hogy csak akkor vagyok hajlandó erre, ha a kolozsvári iroda beleegyezik ebbe, és a teljes felelősséget rám ruházza, tehát azt csinálok a tervvel, amit én látok jónak. Tavaly tavasszal találkoztunk Maczalikékkal, de húzódott még az ügy. Volt még egy csomó tárgyalás a városházával, ők azt mondták, hogy az RDS-sel szerződjek, mert a tervezés az ő feladatuk, végül tavaly nyáron kötöttem meg a szerződést, és már akkor világossá tettem, hogy az eredetinél magasabb árban tudom csak elkészíteni, de hogy mennyivel drágábban, azt nem tudom”. Ez eleinte akadályt jelentett, hiszen, mint Szász Pál hozzátette, mindenki ragaszkodott az eredeti költségekhez, ugyanis partnerségben zajlott a beruházás, ráadásul árverésre bocsátották a tervet, és a kivitelező is óriási nyomás alatt állt, hiszen elvállalta annyi pénzért a munkát. „Ilyen körülmények között csöppentem bele én úgy, hogy van egy gödröm, van egy résfalam, amiről nem tudtam, mikor kezd összedőlni. Az eredeti tervet a funkcionálitás szempontjából megtartottam, de egy sor módosítást eszközöltem: ne álljanak meg a kocsik emelkedőn, a felszíni vizek ne folyjanak vissza, megváltoztattam a szellőztetést, az installációs rendszert, a magassági kvóták és a tűzvédelmi megoldások is megváltoztak” – fogalmazott.

A Szász-féle terv

Szász Pál a meglévő résfalra és az alapra egy több rétegű izolációs réteget helyez rá, a garázsfenék eredeti, 40 centiméteres vastagságát több mint egy méteresre vastagítja, „tehát jöhet a víz, a mélygarázs felúszni nem fog, megszűnik a közlekedő edény effektus” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a mélygarázs oldalfalait 25-ről 35 centiméteresre vastagította. „Ez egy klasszikus mélyépítésű módszer, egy ún. bedugaszolós technika, így építik a metrókat, az alagutakat stb. is” – mondta. A tervező úgy alakította át az eredeti tervet, hogy mind az alapzatba, mind az oldalsó részbe, utóbbi helyen a folyó átlagos vízszintjétől számított mintegy 55 centiméteres magasságba beépíttet egy dréncsőt, aminek az az előnye, hogy a víz elfolyik, tehát nem nehezedik akkora nyomás az oldalsó falakra, ráadásul javítani is lehet majd a falakat, ha később esetleg valamiféle meghibásodás lesz. Ezekből a dréncsövekből pompákkal szivattyúzzák ki a vizet, de mivel az oldalsó dréncső magasabban van, mint a környező műemléképületek alapzata, így az elfolyó víz nem mossa ki ezeknek az épületeknek az alapzatát, és a talaj is sokkal lassabb ütemben fog ritkulni. „Ebben a tervben nincsenek nagyon komplikált, forradalmi műszaki megoldások, tehát egy normális kivitelező egy év alatt mindenképpen be tudja fejezni, de csak akkor, ha bedob egy nagy csapatot és rendesen dolgoznak. A kivitelező minden adatot megtalál a tervünkben, és ha nem árazzák nagyon alul a licitációjukkal, akkor be tudják fejezni időre” – szögezte le. Szász Pál végezetül elárult még egy furcsaságot: „a Maczalik-féle tervben benne volt a mélygarázs feletti piac tervezése is. Amikor én átvettem, azt hittem, hogy mindent én kapok meg, és csak utólag, amikor már beleegyeztem, hogy megcsinálom, tudtam meg azt, hogy a piacot Daniel Tivadar tervezi. Nekem ez egy kicsit furcsának tűnt, úgy látszik, hogy a városházának ezek a módszerei. Mindenesetre minden adatot megadtam arról, hogy milyen terhelést bír el az építmény, miket és hova lehet rátenni, és Daniel Tivadar ígéretet tett arra, hogy betartja a paramétereket” – szögezte le Szász Pál. A tervező végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy az új terv ára sem olyan drága, mint amennyire első hallásra tűnik: „a kolozsváriak a költségek három százalékát írták be előre nem látható költségnek, pedig egy ilyen jellegű munkálatnál, amelynél nem tudni milyen problémák merülhetnek fel, legalább tíz százalékot kell beírni, mi ennyit is írtunk be. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kolozsváriak 2013-as árakkal számoltak, mi pedig mostani árakkal adtuk le a tervet, vagyis ha az infláció mértékét, az építőanyag-árakban, a munkadíjakban megmutatkozó különbségeket összeszámoljuk, akkor már nem is annyival drágább az új terv” – vonta le a következtetést a mérnök.

Pap István