Böcskei László megyés püspök a pápalátogatásról 

A Szentatya május 31.- június 2. között lesz Romániában. Bukarest mellett Jászvásárra, a görögkatolikusok szellemi központjának számító Balázsfalvára, és a csíksomlyói Mária-kegyhelyre is elmegy. A hegynyeregben június 1-jén tart szabadtéri szentmisét.

- Ez már valahogy benne volt a levegőben, az elmúlt hónapokban sokszor volt erről szó. A tavalyi ad limina látogatás után téma volt, és mindenki várta, hogy mikor születik meg a döntés arról, hogy eljön a Szentatya Romániába is, illetve megszervezik az ő látogatását. Éppen húsz évvel az első látogatás után fog történni az előttünk álló esemény, hiszen 1999-ben volt első alkalommal pápa az országban. Akkor csak Bukarestet látogatta meg II. János Pál pápa, és íme most, a hivatalos bejelentés alapján Ferenc pápa látogatása nemcsak a fővárosra fog szorítkozni, hanem a programban szerepel majd Balázsfalva, Jászvásár, illetve a sokunk által várt és remélt Csíksomlyó is. Ezzel is azt hiszem, hogy egy jelzést láthatunk azt illetően, hogy Ferenc pápa nemcsak az ő beszédeiben emlegeti sokszor, hogy valahogy nekünk, hívőknek ott kell lennünk, ahol az élet zajlik, és ahol vannak az események, hanem ő maga is ezt próbálja megvalósítani. A sokféle közösséget- és itt gondolok nemcsak az egyházi vonatkozásra, hogy ugye a katolikus közösség is sokszínű, hiszen léteznek római és görög katolikusok is, de itt vannak ugyanakkor a nyelvi csoportok is, különböző régiók és hagyományok, különböző történelmi múlttal rendelkező egyházmegyék-, Ferenc pápa megkeresi, közeledik feléjük, azért hogy jobban megismerje őket, illetve jobban belelásson az itteni helyi egyházközségek életébe. Balázsfalva görögkatolikus szempontból egy fontos és kiemelkedő hely, ha pedig a római katolikus egyházat nézzük, annak évezredes történelmét, akkor Csíksomlyó ennek egy kiemelkedő helye és pontja- nyilatkozta a Bihari Naplónak Böcskei László váradi megyés püspök.

Helyállás

- Amikor ezt úgy magamban igyekszem átgondolni, hogy miként is próbáljunk mi közelíteni ehhez, illetve hogyan próbáljuk meg értelmezni ezt a látogatást, és a mai időkben, tehát a 21. században egy pápai vizitet, akkor egypár fogalom úgy megerősödött bennem. Az egyik ilyen a helytállás. Gondolhatunk arra, hogy az elmúlt időkben a híveink nagy része, és nemcsak a világi hívőkre gondolunk, hanem az egyháziakra is, azért kitartott és kiállt a hite mellett. Nemcsak a régi rendszerben, amikor sokan meg is szenvedtek ezért, hanem az elmúlt egy-két évtizedben is, amikor a változó és alakuló világban meg kellett erősödni azért, hogy az ember megmaradjon ősei hitében, megmaradjon hűségében az egyház és Róma iránt. Most, amikor eljön a pápa, ez úgy is vehető, hogy ez egy elismerése ennek, és egy bátorítás egyben, hogy nem kell ezt az utat feladni, és továbbra is az elődöknek a példájából tanulva tudjunk a hitünk mellett megmaradni, és egyházunkat tovább építeni.

A másik gondolat pedig, ami a helytállás mellett úgy megfogalmazódott bennem, az a kiállás, ami egyben egy feladatot is akar jelenteni. Személyes tapasztalatból tudom, hogy minden látogatás, vagy találkozás a Szentatyával, ami eddig mindig Rómában történt, számomra mindig egy megerősödést jelentett. Egységben lenni a római pápával, és osztozni tulajdonképpen ebben a küldetésben, és ahhoz az egyházhoz tartozni, amelynek ő a vezetője, mint Krisztus földi helytartója és mint Szent Péter utódja, Róma püspöke. Ez a közelség mindig felemelő érzés, és ez csak fokozódik azáltal, hogy a pápa jön el most hozzánk, megkeres minket. Azt hiszem, hogy azoknak, akik követik a Szentatya tevékenységét, az életét, a tanítását, és ez manapság nem kerül nagy erőfeszítésbe, hiszen a médián keresztül nyomon követhető, őt a közelükben látni egy nagy kegyelem, és egy ösztönzés arra, hogy még nagyobb odafigyeléssel és erőfeszítéssel próbáljuk megőrizni értékeinket, hitünket, hűségünket az egyházunk iránt. Tehát elismerés, kiállás és helytállás, de ugyanakkor biztatás is a további kitartásra.

Összefogás

- Emellett van egy másik gondolatkör is, ami nagyon aktuális a mi számunkra, mert ennek a pápalátogatásnak nemcsak egy pasztorális vonatkozása van, hiszen a Szentatya nemcsak a saját híveihez szokott menni, hanem ha meglátogat egy országot, akkor mindig kapcsolatba lép azzal a közösséggel, melynek része a katolikus egyház, és itt gondolok a mi társadalmunkra, a mai társadalmunkra, Romániában, Erdélyben, mindarra a sok feszültségre és arra a sok-sok kihívásra, melyek kikezdik és megpróbálják az életünket. A bíboros úr, a konferenciánk elnöke az ő üzenetében szépen kifejtette, hogy reméljük azt, hogy ez a látogatás majd ihletni tud bennünket arra, hogy összefogjunk, és hogy igen, próbáljunk eltekinteni attól, ami elválaszt, vagy eltávolít egymástól, és találjuk meg azokat a pontokat, melyekben együtt tudunk tenni valamit ezért a világért, az egyházunkért, a társadalomért általában. Fogjunk össze, és így próbáljunk meg tovább haladni. Ez vonatkozna mindenkire, és én nagyon remélem azt, hogy ez a pápalátogatást majd így fogjuk tudni előkészíteni és fogadni mi, akik itt élünk akár Erdélyben, akár a Partiumban, akár a fővárosban vagy az ország többi részében. A pápalátogatás tehát véleményem szerint egy út, egy meghívás arra, hogy próbáljuk felfedezni és meglátni ezen lehetőségeket, együtt megragadni ezeket, hogy közösen építsünk és tegyük a jót azért, hogy a mi életünk és környezetünk jobb és elviselhetőbb legyen. Ez vonatkozik nemcsak a katolikus hívekre, hanem ennek van egy ökumenikus vonatkozása is, de vonatkozhat akár a politikumra is, hiszen a Szentatyának mindig van üzenete ilyen irányba is, figyelmeztet mindenkinek a felelősségére és arra, hogy nem szabad az emberi méltósággal játszani, hanem próbálni kell megmaradni Isten tervében és építeni azt a közös házat itt a Földön, ami a mi jövőnket biztosítja. És van egy másik kérdés is, a hogyan addig, hiszen még dolgoznak a pápalátogatás programján. Addig is nekünk, hívőknek az az egyik fontos feladatunk, hogy imádkozzunk, a Jóistentől kérjük az erőt, hogy meg tudjunk felelni egy ilyen lehetőségnek, kihívásnak, és mi is valamiféleképpen hozzájáruljunk ahhoz, hogy ez a látogatás eredményes és gyümölcsöző legyen mindenki számára. Arra buzdítok tehát mindenkit, hogy próbáljunk bizalommal tekinteni erre a rendkívüli alkalomra, és ahogy a Szentatyánál nagyon sokszor látjuk, legyünk mi is úttörők. Merjünk egymáshoz közeledni, és akkor biztos hogy nem vész el az a sok lehetőség, mely adva van a mai ember számára is, hogy egy nyugodt és méltó világot alakítson magának, és majd az utókor számára is- hangsúlyozta a váradi egyházmegye főpásztora.

Ciucur Losonczi Antonius