Tiltások ellenére is képviselendő az autonómia

Nincs egyedül Románia azzal, hogy (egyelőre) hallani sem akar a magyar közösség területi autonómiájáról, de lényegében semmilyen önrendelkezésről. Újabb példát kaptunk erre is pár nappal ezelőtti brüsszeli látogatásunkkor, a közismert Dél-Tirol vonatkozásában.

Nem szabad visszahőkölni közösségi szinten és politikai képviseleti szinten sem a kezdeti elutasítástól, az állami merevségtől, ha elérendő autonómiáról van szó – ezt hangoztatta az egyik legismertebb európai önrendelkezési modellként ismert Dél-Tirol reperezentánsa Brüsszelben. Vesna Caminades az egykor Ausztriához tartozott, jelenleg Olaszország leggazdagabb vidékének számító autonóm Dél-Tirol brüsszeli képviseleti irodájának felelőse annak kapcsán összegezte ilyen tapasztalataikat, hogy néhány nappal azelőtt a MIDAS nemzetközi újságíró szervezet küldöttségével az EU fővárosában jártunk. A megbeszélések jelentős része Dél-Tirol brüsszeli képviseletén zajlott – egyébként hasonló képviseleti irodát tart fenn ott szinte mindegyik európai autonóm térség Katalóniától a finnországi svédekig.

Szinte terror alatt voltak kezdetben – ezt hangsúlyozta vendéglátónk. „Amikor megnyitottuk a képviseleti irodánkat itt, Brüsszelben, azt tiltotta Olaszország, mivel ez az olasz törvények szerint illegális volt. 1995-ben nyitottunk, nagy nehézségek árán, és lám, ma már teljesen nyíltan és szabadon működik képviseletünk is, akárcsak maga az önrendelkező régiónk” – fejtette ki, mintegy üzenetképpen is, többek között a romániai magyarság számára.

Vannak határok

Az egyeztetések során számos más politikussal is találkozott a küldöttség Brüsszelben. Így például a Régiók Bizottságának képviselője, Alfonso Alcolea a régiós együttműködésekről szólt, kiemelve, hogy ezekben van az EU-hoz tartozó térségek igazi fejlődésének lehetősége. „Ugyanis miután a határok eltűntek, azt tapasztalhattuk, hogy még mindig ugyanott vannak. Csak más értelemben. Én például amikor mondjuk Brüsszelbe jövök vissza a kis autómmal mondjuk Lengyelországból, az egykori határátkelőknél mindig azt tapasztalom, hogy gazdasági, életminőségi tekintetben továbbra is megvannak a határok” – mondta. Emlékeztetett: az Európai Unión belül óriási különbségek vannak az életszínvonal tekintetében. Míg egyes térségekben a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 6000 euró/fő, más térségekben 63.000. Szerinte a befektetők térségi együttműködése javít leginkább a helyzeten, és csakis konkrét gazdasági projektekben érdemes gondolkodni.

Bírálat Oroszországnak

Látogatásunk során szó esett az ukrajnai helyzetről is, arról, hogy az EU támogatná a demokratizálódó országot, míg Oroszország szétdarabolni és részben bekebelezni igyekszik. Brüsszelben adták át vizitünk során a MIDAS újságírószövetség idei újságíródíjait, amelyek egyikét Habsburg Ottóról nevezték el, és ő volt a védnöke is. Haláláig igyekezett személyesen részt venni az éves díjátadókon, ezt követően pedig családjának közéleti szerepet vállaló tagjai szoktak megjelenni a ceremónián. Így idén Walburga Habsburg-Douglas asszony volt a díszvendég, aki jelenleg Svédországban él, ottani parlamenti képviselő is. Beszédében ő tért ki a civilizált Európát és az EU-t is fenyegető veszélyre, amely az orosz nagyhatalmi törekvések újraéledésében áll. Mint elmondta, néhány napja tért vissza Kijevből, egy delegációval látogatott el az ukrán fővárosba, és azt tapasztalta, hogy Ukrajna azon részei, amelyek nem orosz többségűek, nem is dőlnek be annak a propagandának, amely szerint Oroszország „az Ukrajnában élő orosz kisebbséget védelmezi”, holott valójában új területeket akart szerezni. Élesen elítélte a Habsburg-ház képviselője Moszkva törekvéseit, amelyekkel az Szovjetunió részleges visszaállítását célozza.

Bírálatot és dicséretet is kapott viszont Franciaország. Idén először ugyanis egy francia újságíró, a Libérationnak dolgozó Laure Equy kapta a MIDAS azon sajtódíját, amely a többségi média valamely képviselőjének jár, aki az adott ország nemzeti kisebbségeinek jobb megértéséért dolgozik. A díjátadón méltatásában a MIDAS vezetői elmondták: Franciaország a legdurvább példája Európában annak, hogyan veszik semmibe a nemzeti kisebbségeket, és hogyan tartják a francia nyelv egyeduralmát, holott számos más nyelvet használó közösségeik is vannak, és próbálják hallatni szavukat. Első alkalom tehát, hogy egy olyan fősodratú francia nagy kiadvány, mint a Libération egyes írásaiban mégis kiáll a kisebbségek mellett. A méltatók elmondták: ezzel együtt nem gondolják úgy, hogy a párizsi vezetés gyökeres változást indított volna a kisebbségek semmibe vételének ügyében.

Szeghalmi Örs